Örökbefogadás – A döntés, amely egy életre szól

Amikor egy pár évek óta vár gyermekre, előbb-utóbb az örökbefogadás lehetősége is felmerül. Összeállításunkban ennek feltételeiről, a témát körüllengő tévhitekről és meghitt hétköznapokról olvashatnak. 

A Mózeskosár Egyesület 1993-ban, az első hazai, örökbefogadással foglalkozó civil szervezetként jött létre. Örökbeadások közvetítésével nem, csak az örökbefogadásban érintett családok segítésével foglalkoznak. Támogató közeget biztosítanak mindazoknak, akik érintettek az örökbefogadásban, programokat szerveznek, hogy enyhítsék az érintett családok másságérzését, kirekesztettségét. Az egyesület elnöke, Székely Zsuzsanna pszichológus segít eligazodnunk az örökbefogadás világában.

„Rögtön egy tévhit eloszlatásával kezdeném. Ha örökbefogadásról beszélünk, sokan gondolják, hogy csak lányanyák adják örökbe a gyermeküket. Nos, a valóság ennél árnyaltabb. A legtöbb örökbeadó 18 és 25 év közötti nő, de előfordulnak közöttük 30, illetve 40 év feletti többgyermekes anyák is” – magyarázza Székely Zsuzsanna. 

Igen széles tehát a spektrum, az életkor mégsem az örökbe adó, hanem a másik oldalon bír kiemelt fontossággal. Ahhoz ugyanis, hogy valaki örökbe fogadhasson, el kell érnie minimum a 24 éves kort, a gyermek és szülő közötti korkülönbség pedig – házaspárok esetén a fiatalabb felet értve – minimum 16, maximum 45 év lehet. Ez azért lényeges, mert gyakran akár 5-6 év is eltelik, mire bővülhet a család. A várakozási időt az nyújtja ilyen hosszúra, hogy a legtöbben egészséges, fehér bőrű újszülöttet, csecsemőt szeretnének. Ha kevésbé merevek a gyermekkel kapcsolatos elképzelések, gyorsabban sorra kerülhetnek a párok. A várakozási idő azonban megyénként nagy szórást mutat – tudjuk meg Székely Zsuzsannától.

Alkalmas vagyok?

Sokan várnak gyermekre. Ahhoz azonban, hogy valaki örökbe fogadhasson, illetve örökbe adhasson, különböző feltételeknek kell megfelelnie. Melyek ezek?

„Gyermeke nyílt vagy titkos örökbeadásához nagykorú, cselekvőképes szülő adhat hozzájáruló nyilatkozatot, amelyet a gyámhivatal hagy jóvá. Az örökbeadást olyan esetben nem támogatják, ha a gyermek súlyos egészségi állapota, magasabb életkora vagy egyéb ok miatt nincs elfogadó örökbe fogadó szülő a várakozók között. Ha a vér szerinti szülő 14 év alatti, kizárólag a gyám dönt a gyermek örökbeadásáról. Ha a szülőnő 14 és 18 év közötti, a gyám csak az anya hozzájárulásával dönthet erről a kérdésről” – sorolja a szakember.

„Ha valaki szeretne örökbe fogadni, a területileg illetékes területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál kell jelentkeznie. Egy környezettanulmányt és egy pszichológiai alkalmassági vizsgálatot követően szükség van a családorvos írásos javaslatára is. Ha mindent rendben találtak a szakszolgálat munkatársai, egy 40 órás, négynapos, önköltséges felkészítő tanfolyamon kell részt venniük a jelentkezőknek. Hogy ki alkalmas az örökbefogadásra, arról a helyi gyámhivatal dönt. Ha zöld utat adnak, be lehet jelentkezni a nyílt örökbefogadásokat közvetítő civil szervezetekhez is.” 

Nyílt vagy zárt örökbefogadás?

Ha korábban nem, ennél a pontnál már mindenféleképpen végig kell gondolni, nyílt vagy zárt (titkos) örökbefogadást választ-e az ember. De mi a különbség a kettő között?

Titkos eljárás esetén a vér szerinti szülő nem tudja, kihez kerül a gyermeke, és az örökbefogadók sem ismerik az örökbeadót. A gyermek családi hátterével és élettörténetével tisztában vannak, hiszen csak így hozhatnak felelős döntést, amikor a gyermek örökbefogadása mellett döntenek. A Központi Statisztikai Hivatal magyarázata szerint titkos örökbefogadásnak számít az is, ha az anya lemond a gyermekéről annak születésekor, vagy inkubátorban, esetleg más helyen hagyja ott a gyermekét. Nyílt örökbefogadások esetében a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő ismeri egymást, egy kölcsönös megegyezést követően későbbi kapcsolattartásra is van lehetőségük. Fontos viszont megemlítenünk, hogy 2014-től a lemondó szülő a gyermek hathetes koráig meggondolhatja magát.

„Zárt örökbefogadás során a gyermekvédelmi gondoskodásban élő, örökbe adható, és általában nem újszülött, sőt gyakran jóval nagyobb gyermekek is örökbe fogadó családra találhatnak – magyarázza Székely Zsuzsanna. – Amennyiben ugyanis a gyermekvédelmi ellátásban élő gyermek szülőjének megszűnik a szülői felügyeleti joga, már nem dönthet arról, hogy örökbe adják-e a gyermekét, és ha igen, kinek. Ezeket a gyermekeket titkos eljárásban adják örökbe, így a szülő nem tudja, hová kerül a gyermeke. A nyílt örökbefogadás előnye, hogy a felek ismerik egymást. A vér szerinti szülő ilyenkor úgy érezheti, hogy bár felnevelni nem képes a gyermekét, de általa megfelelőnek vélt szülőkre bízva gondoskodhat róla. Ezzel enyhülhet a személyiséget romboló bűntudat, és csökkenhet a lezáratlan, búcsú nélkül, meggyászolatlanul maradt trauma ismétlődése, melyet a pszichológia traumaismétlési szindrómaként ír le. A nyílt örökbefogadás arra is lehetőséget teremt, hogy a leendő szülők eldöntsék, kinek a gyermekét képesek feltétel és előítélet nélkül elfogadni.”

Összeillünk?

Miután eldöntöttük, milyen korú, nemű, egészségi állapotú gyermeket szeretnénk, nem mi fogjuk kiválasztani, kit viszünk haza. A szakmai team ugyanis mindig a gyermeknek keresi a legmegfelelőbbnek tűnő családot a szülőválasztáskor (illesztéskor), ezért a jelentkezési sorszám nem mindig iránymutató abban, mikor is ajánlanak fel végre egy gyermeket valakinek.

„Az illesztést a gyermek gondozási helyén egy barátkozási folyamat követi – mondja Székely Zsuzsanna. – Ebben szakemberek segítenek, és ők döntik el azt is, mikor jön el az a pillanat, amikor a gyermek a szülei gondozásába kerülhet. A családba való kihelyezést egy egy hónapos kötelező gondozási idő követi, amely során a szakemberek tanácsokkal segítik a szülőket, és figyelik, hogy sikeres-e a gyermek beilleszkedése, megtörtént-e a gyermek feltétel nélküli elfogadása, képesek-e a szülők empatikusan ráhangolódni a gyermekre és kompetens szülőkként megoldani a felmerülő helyzeteket. A szakemberek ez alapján javaslatot tesznek a gyámhivatalnak az örökbefogadás engedélyezésére. Ezt követően a gyermek már rövid időn belül a vér szerinti gyermek jogi státuszba kerülhet az örökbe fogadó családban. Az úgynevezett utánkövetés során a családoknak fél, illetve másfél évvel az örökbefogadás után kell még találkozniuk az örökbeadási szakemberekkel.” 

Lombik helyett örökbefogadás

Többévnyi várakozás után Rényi Ádám és felesége ma már egy két- és egy hároméves kislány boldog szülei. A családnak az örökbefogadással lett teljes az élete. 

„A feleségemmel viszonylag későn kerültünk össze, én 36 éves voltam, ő 37 – kezdi Ádám. – Hamar kiderült számunkra, hogy együtt képzeljük el a jövőt, összeházasodtunk, és szerettünk volna gyermeket vállalni. A feleségem betegsége miatt azonban csekély volt az esélye, hogy gyermekünk szülessen, ezért belevágtunk a lombikprogramba. Ezzel egyidejűleg örökbefogadásra is jelentkeztünk. Nem voltak különleges kívánságaink, mindketten egészséges, 0 és 2 év közötti kislányt szerettünk volna, ikreket is szívesen vállaltunk volna. Mivel nem ragaszkodtunk a vér szerinti gyerekekhez, a lombikra sem görcsöltünk rá. Négy sikertelen beültetés után azért nem vállaltuk az ötödiket, mert addigra megkaptuk az értesítést, hogy örökbe fogadhatunk egy kislányt.” 

Ahhoz, hogy a házaspár hazavihesse a kórházból az újszülött Sárit, nekik is végig kellett járniuk az örökbefogadáshoz szükséges lépcsőket. A területi gyermekvédelmi szakszolgálat munkatársai környezettanulmányt végeztek, pszichológiai vizsgálaton estek túl, elvégezték az örökbefogadáshoz szükséges tanfolyamot. Itt nemcsak olyan kérdésekkel találkoztak, amelyeket korábban nem tettek fel maguknak – akár általában a szülőséggel, akár az örökbefogadással kapcsolatban –, hanem hasonló helyzetben lévő párokat is megismertek. 

Egy évvel azután, hogy egy civil szervezethez jelentkeztek, megérkezett az első gyermek a családba. Aztán ahogy telt az idő, a szülők úgy érezték, szeretnének testvért a kislányuknak. Nem kellett sokat várniuk, mert Sárinak vér szerinti féltestvére született. A civil szervezet megkereste a házaspárt, hogy megkérdezzék, szeretnék-e Sári kishúgát is örökbe fogadni. Ádámék igent mondtak. Így érkezett a családba Rozi.

Csak őszintén!

„Nem az határozza meg a mindennapjainkat, hogy örökbe fogadtunk – meséli Ádám. – Nem ismételgetjük napi szinten, hogy nem a feleségem szülte a gyerekeket. Ennek ellenére nincsenek titkok vagy hazugságok a családban, hiszen nyíltan fogunk beszélni a lányainkkal erről. A szakemberek azt tanácsolják, hogy teljesen természetesen hozakodjunk elő ezzel a témával. Amikor a gyerekek elkezdik kérdezgetni, hogy ők is az anyukájuk pocakjában voltak-e, egész egyszerűen azt kell válaszolni nekik, hogy nem. Nyilván ha nagyobbak lesznek, és érdekli őket a származásuk, támogatni fogjuk őket abban, hogy megismerjék, honnan jöttek.”

Ezt leszámítva talán nincs is sok különbség az örökbe fogadott és a vér szerinti gyermeket nevelő családokban. A házaspár mindenesetre igyekszik az örökbefogadás pozitív velejáróira koncentrálni. Amíg például kicsik voltak a lányok, mindkét szülő egyformán tudta etetni őket, jobban megoszthatták a feladatokat, az apa az első évben nem csak „epizódszereplő” volt a gyerekek életében.

„Nem tapasztaltunk kimondottan az örökbefogadással kapcsolatos nehézséget – összegez az apa. – A környezetünk támogatóan állt ehhez az egészhez, a nagyszülők is vér szerinti unokának tekintik a lányokat. Lehet, hogy később lesznek nehézségeink, hiszen a kamaszkor mindig rázós időszak, amikor az ember keresi az identitását. Remélem, hogy az a szeretet, amelyben neveljük a kislányainkat, ezen is át fog minket segíteni.” 

Gyergyai-Szabó Mariann

Megosztom