Így emlékezünk Bálint Györgyre

MEGSZÍVLELENDŐ GONDOLATOK EGY 100 ÉVES EMBERTŐL

AZ EMLÉKEKRŐL
„Idővel az embernek, akárcsak a haja színe, megváltozik a szemlélete, és ezzel együtt az

emlékei is, és könnyen beleesik abba a hibába, hogy egy-egy történetet, különösen,

amely már régen esett meg, máshogy mesél el. A rossz dolgokra sokkal halványabban

emlékszik vissza, vagy teljesen elfelejti, a jókat pedig kiszínezi. Az én életemben

pedig jó és rossz események követték egymást.”

AZ ÜNNEPEKRŐL

„Az ember ennyi idősen már nem az ünnepeknek él, hanem a hétköznapoknak. Az az életének

igazi tartalma. Ilyen idősen már inkább bensőleg, visszatekintéssel éli meg az ember

a születésnapokat, és hát, hogy már nem olyan hosszú idő, amit előre tekintéssel lehet tölteni.”

AZ ELMÚLÁSRÓL

„De nem csak a munka vagy a munkának az eredménye az, ami hiányzik az öregemberek életéből. Nagyon nagy hiányosság, hogy nincsenek már egykorú barátok. Olyan barátok, akiknek azt lehet mondani: emlékszel, hogy 1943-ban, május elején milyen meleg volt?” 

A MUNKÁRÓL

„Mindig akkor éreztem jól magam, ha a hátam mögött volt valamilyen számomra elfogadható teljesítmény, például egy előadás vagy egy cikkírás. Néha azért szívesen elgondolkodom a fotelban. Nem vagyok egyáltalán vallásos, de nagyon nagy igazság a Bibliában, hogy porból lettünk és porrá leszünk. Ezt el kell fogadni, és jó szívvel kell a közte lévő időt eltölteni.”

A NÖVÉNYEK SZERETETÉRŐL

„Húsz évvel ezelőtt Balatonfüreden volt egy nagy kertem, amelyet egyedül műveltem, és az ország

egyik legszebb kertje volt. Pénteken, amikor befejeződött az Ablak című műsor,

beültünk az autóba, elmentünk a telekre, szombaton a nappal keltünk, és hozzáláttunk

a munkához. A mostani kis kertünket is kezdetben magam műveltem, aztán készítettem egy magaságyat,

amelyet a magamfajta éltesebb korú emberek is tudnak művelni.”

„A haszonnövény is lehet szép, és a virág is lehet hasznos. Egy virágzó cseresznyefa is szép, amikor fehérbe van öltözve, olyan, mint egy csipkés menyasszony.”


Bálint György családja több generáción keresztül gazdálkodott, édesapja földbirtokos volt, aki nagyon örült annak, hogy két lánygyermek után viszonylag későn fia született. Ügyelt is rá, hogy minél korábban tanulja meg a mesterséget, legyen, ki kövesse, vigye tovább a stafétát. Bálint György egyetemista volt már, amikor egy professzora el akarta intézni neki, hogy Amerikában tanulhasson tovább a felsőoktatásban, mert nagy lehetőséget látott benne. De akkor édesapja már idős ember volt, sokat betegeskedett, majd jött a háború, és Bálint György két és fél évet töltött munkatáborokban. Ezután sem Amerikába vezetett az útja, pedig adott volt a lehetőség, jött haza, mert tudni akarta, mi lett édesanyjával, testvéreivel. Aztán maradt is: „Számomra a termőföld az az édes anyaföld. Ez egyfajta misztikus kapcsolat nekem.”

Megosztom