Egy csepp influenza

A legtöbb ember nem tart az influenzától, szinte
minden évben találkozunk a vírus válfajaival. Évről évre újabb vírustörzsek
fertőznek meg minket, többnyire a téli hónapok alatt. Ám amikor gyökeresen új
törzs keletkezik, a védekező rendszer már nem tudja leküzdeni a kórokozókat…


Az
influenzavírus törzsei általában lassú és fokozatos változáson, azaz mutáción
mennek keresztül. Ennek köszönhető, hogy az egészséges felnőttek szervezete
felismeri a behatoló kórokozókat, és sikeresen küzdi le a súlyos betegséget.
Néhány évtizedenként azonban rendkívül kedvezőtlen változások zajlanak a
mikrobák világában, és egy merőben új felépítésű influenzavírus-törzs
keletkezik. Ezt a kórokozót az immunrendszerünk már nem képes megfékezni, és
járvány indul útjára. Amikor a járvány már több országra is kiterjed, pandémiás
vírusról beszélünk. Mindenki védtelen lesz vele szemben, és mindenkit
megfertőzhet.

Honnan indul az influenza?

Sok
szakember úgy véli, hogy valószínűleg Kína Huangdong tartományából származnak
az influenzavírusok. Ez a vidék ugyanis már több száz, talán több ezer éve új
influenzavírus-törzsek megjelenésének helyszíne.

Amikor Dél-Kínában
nagyjából négy és félezer évvel ezelőtt háziasították a kacsát, nem történt
más, minthogy a természetben jelenlévő vírusok bekerültek a háztáji
gazdaságokba.

Az
influenzavírus-törzsek ugyanis általában vízimadarakban keletkeznek, de amikor
az emberek, a szárnyasok és a többi háziállat viszonylagos közelségben élnek, a
vírusok egyik fajról a másikra is átkerülhetnek. Az elmúlt száz évben pedig
robbanásszerűen megnőtt az emberiség, a baromfi- és a háziállat-állomány
létszáma egyaránt, így sokkal gyorsabban keletkeznek és változnak meg az
influenzatörzsek.

Fertőz a kór

Egy
tüsszentéssel átlagosan több mint százezer vírusrészecske jut a levegőbe, a
betegség kialakulásához viszont már a töredéke is elegendő. Minél több embert
képes megfertőzni a vírus, annál gyorsabban terjed el, mielőtt még bárki is
észrevenné, hogy mi zajlik valójában.

Például a
cseppfertőzéssel terjedő influenza esetében azonban nincs szükség ilyen sajátos
fertőzőforrásra, a kiszabaduló vírusok ugyanis nem pusztulnak el, és a levegő
közvetítése révén könnyen rátalálnak a következő áldozatukra.

A
cseppfertőzéssel terjedő vírus pusztán egy beszáradt részecske, mégis, ebben a
formában a legveszélyesebb, hiszen a légáramlatokkal vagy a lebegő
porszemcsékre tapadva könnyedén közlekedik, nagy távolságokat megtéve sok
embert képes megfertőzni rövid idő alatt. A vírusokat beszippanthatja egy
légkondicionáló rendszer, ami aztán egy irodaházban vagy egy repülőgépen
pillanatok alatt szétszórhatja a kórokozókat.

Ha egy apró
váladékcsepp a majdani fertőzőforrás szájüregébe kerül, az új influenzatörzs
szaporodásnak indul a szervezetben. Az influenzának igen rövid a lappangási
ideje, de már jóval a tünetek észlelése előtt terjeszti a beteg a vírust.
Akaratlanul is megfertőzi barátait, családtagjait, munkatársait. A fertőző
forrás valahányszor köhög, nevet vagy akár csak lélegzik, az influenzavírust
terjeszti maga körül.

A kórokozó
elsősorban a felső légutakat betegíti meg, ami szintén hozzájárul a gyors
lefolyásához, hiszen a szervezetbe jutva nem kell sokáig vándorolnia, mire
végleg megtelepedhet.

Az
influenzavírus nem más, mint egy apró, fehérjeburokba csomagolt genetikai kód,
mely a saját céljaira hasznosítja a fertőzött sejtek létfontosságú
sejtalkotóit. Amikor behatol egy sejtbe, a fehérjeburok lefoszlik a vírusról és
egy egyszálú örökítőanyag-molekula, úgynevezett RNS válik szabaddá. A vírus
RNS-e olyan kártékony genetikai kód, mely átírja a megtámadott sejt biológiai
programját. Amikor egy sejt a vírus irányítása alá kerül, megkezdődik a
kórokozó szaporodása. Mielőtt azonban a fertőzött sejt rabszolgaként hódolna be
a vírusnak, még kibocsát egy vészjelzést.

A
vészjelzésre akcióba lendülnek az immunrendszer gyorsreagálású csapatai, a
makrofágok. Ők a szervezet utcaseprői, vaktában kutatják és semmisítik meg a
véráramban keringő, mikroszkopikus méretű idegen anyagokat, mikrobákat. Több
millió ilyen parányi porszívó működik bennünk, melyek a 38 milliárdos
fehérvérsejt-állományhoz tartoznak. Az új influenzavírus számára azonban egy
makrofág is csak egy újabb célpontot jelent.

A behatoló
kórokozó gyorsan legyűri áldozatát, a makrofág azonban nem tűri tehetetlenül
saját pusztulását. Az utolsó pillanatban egy kémiai jelzést bocsát ki, mely
halálsikolyként riasztja az immunrendszer maradék állományát.

Az
influenzás megbetegedés ily módon egyre jobban elhatalmasodik a betegen. A
tünetek, így az egész testre kiterjedő fájdalmak és a köhögés, hirtelen
megkezdődnek. A beteg csupán a puszta akaraterejének köszönheti, ha talpon bír
maradni, míg végül nincs más választása, ágynak dől, hiszen a szervezetének
minden erejét arra kell fordítania, hogy leküzdje az elhatalmasodó fertőzést.
Az influenzás betegnek felszökik a láza, tüzel a teste, és kábultnak érzi
magát. A vírusok a légutakon keresztül eközben lefelé vándorolnak, mígnem a
tüdőbe jutnak, így erre a szervre is átterjedhet a fertőzés.

A szervezet
a T-sejtek formájában egy másik hatásos védelmi vonallal is rendelkezik. A
T-sejtek azonban csak a fertőzés negyedik-ötödik napja táján aktivizálódnak.
Egy gyors lefolyású vírusos betegség viszont már azelőtt végzetes lehet egy
legyengült szervezetű embernél, hogy a T-sejtjei mentőakcióba lépnének.

Védekezés

Egy
nagyméretű járványok megelőzésének legtöbb reménnyel kecsegtető eszköze a
védőoltás.

A vakcinák
többek között elölt vagy gyengített vírusokat, illetve baktériumokat
tartalmaznak, melyek arra készítik fel az immunrendszert, hogy úgy ismerjék fel
és semmisítsék meg a potenciális veszélyt jelentő kórokozókat, hogy e
folyamatnak maga az ember ne essen áldozatul.

Mivel az
vírusok állandó mutáción mennek keresztül, az egészségügyi világszervezet
folyamatosan változtatni kell az oltóanyagok összetételét. A kutatók az
aktuálisan cirkuláló törzsek azonosítása után határozzák meg, hogy mi kerüljön
a következő évi oltóanyagba. Több mint hat hónapba telik, mire például egy
hatásos influenzaoltást kifejlesztenek, bevizsgálnak és legyártanak.

Influenzajárványok a történelemben

A huszadik
század során háromszor tört ki influenza-pandémia: 1968-ban, 1957-ben, és
1918-ban, amikor a spanyolnátha 20 és 100 millió közötti ember életét
követelte. A halálos áldozatok számára vonatkozó becslések eltérőek, de
mindenképp ez volt a modernkori történelem legpusztítóbb természeti
katasztrófája.

Senki sem
tudja teljes bizonyossággal, hogy honnan származik a spanyolnátha vírusa, de a
jelek szerint valószínűleg az első világháborúból hazatérő katonák
terjesztették el szerte a világon.

Az influenza
végzetes szövődményei általában a társadalom leggyengébb tagjait; a gyermekeket
és az időseket sújtják; a spanyolnáthába viszont az egészséges felnőttek is épp
ilyen gyorsan belehaltak. A vírus elképesztő iramban tarolt, gyakran alig 48
óra választotta el az első tüneteket; a fájdalmakat és a köhögést, valamint a
halál beálltát. A betegek többsége tüdőgyulladásban hunyt el. Tüdejük
olyannyira megtelt a véres folyadékkal, hogy a saját ágyukban fekve fulladtak
meg. A járvány tetőpontján a spanyolnátha naponta 214 ezer emberrel végzett. Ez
addig tartott, míg mindenki meg nem fertőződött. Nem mindenki halt meg, de
ötvenmillió ember igen.


SARS: a rejtélyes tüdőbetegség

2003-ban egy
Hongkongból Pekingbe tartó, rövid repülőút következtében egy halálos vírus
terjedt el. A SARS vírus súlyos légúti tüneteket okoz, és erős a
fertőzőképessége.

A heveny
légúti tünetegyüttes halálozási aránya riasztóan magas volt, és a terjedését
alig lehetett nyomon követni.

Az első
azonosított SARS-beteg egy kínai orvos volt, aki egy esküvő alkalmából érkezett
Hongkongba. Egy hotelben szállt meg, miközben már vírusokat köhögött fel.
Valószínűleg a szája elé tartotta a kezét, mellyel később kilincsekhez ért és
liftgombokat nyomott meg. Ugyanebben a szállodában legkevesebb 14-en kapták el
a betegséget. A kór az ő közvetítésükkel jutott el Kanadába, Vietnamba és
Szingapúrba, míg végül 28 országban terjedt el. A kínai orvos hamarosan elhunyt
egy hongkongi kórházban. Rövid ottléte azonban olyan járványt robbantott ki,
melynek következtében több száz egészségügyi dolgozó betegedett meg.

A betegek
légzési nehézségre és súlyos fejfájásra panaszkodtak. Először a
madárinfluenzára terelődött a gyanú, később azonban a genetikai vizsgálatok
igazolták, hogy egy új vírus szabadult el, egy olyan különleges kórokozó, mely
nem reagált a gyógyszerekre.

Az orvosok
azt gyanították, hogy a SARS kontakt fertőzés révén terjedt, így például azzal,
ha valaki megfogott egy váladékkal szennyezett ajtókilincset. Egy hongkongi
bérházban viszont emberek tucatjai betegedtek meg úgy, hogy semmi nem utalt
kontakt fertőzésre. Mindez ijesztő volt, hiszen ha a levegő közvetítette volna
a betegséget, akkor majdnem lehetetlen lett volna megfékezni. Szerencsére a
járványt okozó vírusról kiderült, hogy kifejezetten „földhözragadt”. Számos
SARS beteget súlyos hasmenés kínozott. Egyikük használta az előbbi bérház
mosdóját. Az épületet szabadon lévő szennyvízcsövek hálózták be. A vírust ürítő
beteg székletének mikroszkopikus cseppjei kiszivárogtak a csatornarendszerből
és szétkenődtek. 320 embert betegítettek meg.

A járvány
tetőfokán az Egészségügyi Világszervezet kivételes eszközhöz folyamodott.
Figyelmeztette az utazókat, hogy kerüljék el a SARS által leginkább sújtott
területeket, köztük Hongkongot, Pekinget és Torontót. Ez a stratégia bevált,
mert hónapokon belül sikerült megfékezni a járványt.

Megosztom