Lassan rombol a diabétesz

A cukorbetegség sokáig lappanghat, tünetmentesen
roncsolva a szervezetet. A test számos területét – az erektől az idegrendszerig
– tönkretehetik a hosszú évek alatt kialakuló késői szövődmények.


Az idült
szövődmények problémakörét nehezíti, hogy a betegek nem egyformán hajlamosak az
egyes komplikációkra. Vannak, akiknek több évtizedes betegség¬tartamuk mellett
sem alakul ki semmiféle szövődményük, noha betegségükkel nem törődtek
különösebben. És vannak aránylag jól beállított betegek, akikben néhány évnyi
betegség után megjelennek az idült problémák korai jelei. A szövődményekre való
hajlamosságnak feltehetően genetikai okai vannak, ám ma még nem tudják
megmondani, hogy ki melyik csoportba tartozik.

A
szövődmények tünetszegény kezdete gyakran a gyermekkorra nyúlik vissza, hiszen
általában csak több évtizedes lappangás után válnak nyilvánvalóvá. Így a
betegség felismerése után, a szövődmények elkerülése érdekében, a fő cél a
normális vércukorszint elérése és fenntartása kell, hogy legyen.

Szemészeti problémák

Kisereken a
verőeres, vagyis artériás rendszer legkisebb ereit értjük, amelyek szabad
szemmel már nem láthatók, és falszerkezetük is eltér a nagyobb átmérőjű
erekétől. A diabéteszes kisérkárosodás a test szinte valamennyi erében
kimutatható, de két szerv ártalma különösen gyakori: a szemé és a veséé.

A szem
ideghártyáját, a retinát, finom, sajátos érhálózat látja el vérrel, mert
működéséhez, a látáshoz, sok energiára és oxigénre van szükség. Nyilván ugyanilyen
fontos az is, hogy a keletkező salakanyagokat, a szén-dioxidot a vénás keringés
a keletkezés pillanatában el tudja innen szállítani.

A
cukorbetegség alattomos módon kezdi ki a retina ereit. Eleinte csak speciális
szemészeti vizsgálatokkal látni, hogy az erek fala elvékonyodik, a kelleténél
jobban áteresztővé válik, faluk itt-ott kidomborodik, úgynevezett
mikroaneurizmák képződnek rajtuk. A helyi keringés romlása miatt romlik az oxigénellátás,
és ez az erek burjánzását indítja meg. Ez és az ezt kísérlő vérzések
leszakítják a retinát a helyéről, illetve a burjánzások és a vérzések
betörhetnek az üvegtestbe. Mindezek a látás romlásához, akár teljes vaksághoz
vezethetnek.

A
kórfolyamatot az elején tudják csak érdemben kezelni lézertechnikával. Ebben a stádiumban
még szinte semmi panasza nincs a betegnek a látására. A cukorbetegeknek tehát
rendszeres, évenkénti szemészeti szűrővizsgálatra van szükségük. Ha a szemész
valamilyen eltérést észlel, akkor ő határozza meg a további ellenőrző
vizsgálatok gyakoriságát, ami akár háromhavonta szükséges kontrollt is
jelenthet.

Vesegondok

Az
elsődleges vizeletet képző vesetestecskék, és az azokat ellátó erek falában
szintén elváltozásokat hozhat létre a diabétesz. Sokáig ez is tünetmentes, csak
a fehérjeürítés fokozódása mutatható ki: normális esetben 24 óra alatt 30
milligramm alatt van a vizelettel ürített fehérje mennyisége. Ha ez 30–300
milligramm közötti, akkor már a nefropátia, vagyis a vese károsodásának
kezdetét jelenti. Ha a fehérje ürítése 24 óra alatt meghaladja a 300
milligrammot, ez már a veseártalom súlyosbodását jelzi. A további érkárosodás
már a vese működésében is zavart okoz. A folyamat előrehaladása a krónikus
veseelégtelenségbe torkollik.

A nefropátia
kezelésére kevés lehetőség van. A vércukorszint minél jobb beállításán túlmenően
a megfelelő vérnyomás elérésére kell sok gondot fordítani, amelyben a sószegény
étrenden kívül a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek korai alkalmazása segít. A
végstádiumú veseelégtelenségen csak az úgynevezett vesepótló kezelések
(dialízis vagy veseátültetés) segíthetnek.

Idegrendszeri károsodás

Az
idegrendszer cukorbajjal összefüggő károsodása sokféle lehet. Érintheti a
vegetatív vagy az úgynevezett perifériás (érző és/vagy mozgató) idegrendszert,
vagy mindkettőt.

A vegetatív
idegrendszer károsodása elsősorban a keringési rendszert érinti: mind a
szívműködés szabályozása, mind az erek beidegzése romlik, de érintheti az
emésztőrendszert is. Ismert késői szövődmény a cukorbeteg férfiak merevedési
zavara.

A perifériás
idegrendszerben mind az érző, mind a mozgató idegek károsodhatnak. Az előbbiek
különböző fájdalmakban vagy éppen érzéketlenségben nyilvánulhatnak meg. Külön
figyelmet érdemel a lábak fájdalomérzésének elvesztése. A mozgató rostok
károsodása bénulásokhoz vezethet, amely szintén gyakoribb az alsó végtagon.

A
diabéteszes idegsérülések kezelésére kevés lehetőség van, itt is a megelőzésre,
a minél jobb anyagcsere-vezetésre hívjuk fel a figyelmet.

Nagyerek veszélyben

A nagyobb
artériákban az érelmeszesedés sokkal gyakoribb cukorbetegekben, mint az
anyagcsere szempontjából egészséges emberekben. Az erek beszűkülése az ellátott
területek vérellátási zavarához, akár elhalásához, infarktushoz vezethet.

A nagyerek
károsodásának kialakulásában a magas vércukor¬szinten kívül a vérnyomás-emelkedésnek
és a magas vérzsíroknak is szerepet tulajdonítanak. Ezért ezeket is
rendszeresen ellenőrizni és az eltéréseket korán kezelni kell.

A
diabéteszes láb

A
vérkeringés romlása, a beidegzési zavarok, a lábak statikai elváltozásai, a
gombás és bakteriális fertőzések, a romló gyógyulási hajlam ahhoz vezethetnek,
hogy a lábakon nehezen gyógyuló apró sérülések, a rossz nyomáspontok miatt
pedig nehezen gyógyuló fekélyek alakulhatnak ki.

Mindezek az
alapját képezhetik a lábujjak, vagy akár az egész láb üszkösödésének. Fontos
tény, hogy a nem baleseti eredetű lábamputáció leggyakoribb oka a diabétesz.
Ennél a problémánál is a legfontosabb a megelőzés, különösen oda kell figyelni
a láb megfelelő gondozására.

Ritka komplikációk

A bőr
cukorbetegséggel összefüggő betegségei közül fontos megemlíteni a necrobiosis
lipoidica nevű elváltozást. Ez leggyakrabban az alsó lábszár elülső oldalán
jelenik meg, akár a diabétesz tüneteinek megjelenése előtt. A kissé kiemelkedő,
vörösesbarna, kerekded elváltozások közepe kissé besüppedt, esetleg sárgás
elszíneződés is észlelhető a szélein. Az esetek egy részében jó hatású a
szteroidokkal való kezelés vagy a szénsavhóval történő fagyasztás.

Az
acanthosis nigricans inkább a túlsúlyos, 2-es típusú diabéteszesek jellegzetes
bőrtünete. Többnyire a nyakon és a hónaljban alakulnak ki durva, palaszürke
színű bőrterületek. Az anyagcsere rendezésével és a testsúly csökkentésével
többnyire elmúlnak, vagy elhalványodnak ezek a területek.

A
cukoranyagcsere hosszan tartó zavara elváltozásokat okozhat a csontrendszerben,
a kötőszöveti rostokban, a tápcsatornában, a fogak állományában is. Ez utóbbi
azért is fon¬tos, mert a diabéteszes betegek fogászati ellenőrzésére fokozott
gondot kell fordítani.


Lábápolás diabéteszben

A
cukorbetegeknek különösen nagy gondot kell fordítaniuk a lábuk és a bőrük
megfelelő ápolására, hogy megelőzzék a súlyosabb elváltozásokat.

  • A cukorbeteg ne hordjon műszálas
    zoknit, ne járjon mezítláb, és olyan cipőt viseljen, amelyik sehol nem nyomja a
    lábát!
  • Vágja rendszeresen a körmét, de
    egyenesre (ne vágja ki a köröm sarkát).
  • A berepedések megelőzésére
    rendszeresen használjon krémet.
  • Fontosabb a láb rendszeres
    vizsgálata, későbbiekben önvizsgálata.
  • A cukorbeteg gyermek lábát minden
    nap alaposan vizsgálja meg a szülő.
  • Később meg kell tanítani a
    gyermeket arra, hogy a talpát rendszeresen vizsgálja meg tükörrel.
  • A legkisebb elszíneződés vagy
    sérülés esetén soron kívül jelentkezzen az orvosánál.
Megosztom