Tervezzünk tökéletes gyereket?

Mérföldkő az orvostudományban, hogy sydney-i
kutatók életmentő célból testvérhez segítettek egy gyógyíthatatlan, örökletes
betegségben szenvedő fiút.  Mások azonban
amellett érvelnek, hogy Istent játszanak…


BJ egy
hiper-IgM szindrómának nevezett genetikai betegségben szenved, melynek
gyakorisága egy a millióhoz. Elégtelenül működő immunrendszere miatt csak
rendszeres transzfúziókkal lehet életben tartani. Szülei, Leanne és Stephen
genetikai szűrővizsgálathoz folyamodtak. Ez a lépés sok vitát váltott ki, de ha
születendő gyermekük megfelelő szöveti típussal fog rendelkezni, akkor
megmenthetik BJ életét.

A szülők
olyasvalamit szeretnének, amit bírálóik csak „tartalék” gyermeknek neveznek,
aki szerintük inkább donornak születne meg, mintsem önmagáért. Leanne és
Stephen elutasítják ezt a vádat,ők
valóban vágynak egy másik gyermekre, csak épp olyan utat választottak, amellyel
megmenthetik elsőszülött gyermekük életét is…

Megfelelő gyermek készítése

A
mesterséges megtermékenyítés a rutinszerű eljárással kezdődik, melynek során a
lehető legtöbb petesejtet leszívják az anya szervezetéből. A petesejtek Steve
McArthur embriológushoz kerülnek, akinek első dolga, hogy megtisztítsa és
megszámolja azokat.

Nagyobb
számú petesejt több embriót jelenthet, de erre nincs garancia. Legalább három
napba telik, mire megtudják, hogy kedvezett-e nekik a szerencse.

Visszatérve
a klinikára, már kezdetét vette a folyamat következő fázisa, a petesejtek
megtermékenyítése. Az apa spermiumai közül véletlenszerűen kiválasztanak egyet,
melyet az emberi hajszál egytizedénél is vékonyabb üvegkapillárisba szívnak
fel. Ezt a spermiumot ezután az egyik petesejtbe injektálják. Abban a pillanatban,
hogy a hímivarsejt behatol a petesejtbe, egy kémiai láncreakció indul be, és
néhány nap leforgása alatt a megtermékenyített petesejt embrióvá alakul.

Ha számukra
eredménytelenül végződik a folyamat, vagyis genetikailag nem megfelelő a
testvér megmentésére, ezen a ponton kell leállítani a fejlődését. Két
feltételnek kell megfelelnie az embriónak ahhoz, hogy megmenthesse bátyját a
születendő gyermek. Először is, hogy születendő gyermekük ne örökölje a hiper
IgM-szindrómát, melynek génjét az anya hordozza, és ő örökítette BJ-re.
Másodszor pedig, hogy a gyermek megfelelő szöveti típussal rendelkezzen.

A
tudományos háttér: PGD

Az
„alkatrésznek” tervezett kisbabák heves vitákat váltanak ki. Az 1980-as években
a kutatók korszakalkotó felfedezést tettek a mesterséges megtermékenyítéssel
létrehozott humán embriókkal kapcsolatban. A háromnapos embriókból, melyek még
csak nyolc- vagy tízsejtes stádiumban vannak, egy vagy két sejt is
eltávolítható, és mégis tökéletesen egészséges gyermek fejlődik belőlük. E
felfedezés messzemenő jelentősége az orvosi genetika szakterületén, illetve a
genetikai betegségek öröklődésének megakadályozásában is megmutatkozott. Most
már genetikai vizsgálatok céljára tudták eltávolítani az embriók sejtjeit. Ez
tette lehetővé, hogy az orvosok csupán az egészséges embriókat válasszák ki.
Ezeket az egészséges embriókat pedig mesterséges megtermékenyítés segítségével
lehet visszaültetni az anya méhébe. Mindez reményteljes jövőt biztosított a
következő nemzedéknek, megszűnt az öröklődő betegség kockázata, hiszen ma már
szinte minden olyan ismert génre lehet szűrni az embriókat, melyek betegségeket
örökítenek. Ez a preimplantációs genetikai diagnosztika, röviden PGD lényege.

Etikai aggályok: csak lány ne legyen!

Mindez arról
szól, hogy egy gyermek azért is jön a világra, hogy donor lehessen idősebb
testvérénél. Azonban azt is ki kell deríteni, hogy ez hogyan érinti majd a
gyermekek kapcsolatát mind egymással, mind a szüleikkel.

Dr. Jeffery
Nisker azokhoz a nemzetközileg ismert orvosokhoz tartozik, akik komolyan
aggódnak a hasonló esetek miatt, noha személyesen együtt éreznek a szülőkkel.

Az orvos a
PGD módszer úttörői közé tartozik, Kanadában az elsők között alkalmazta ezt a
forradalmian új eljárást. Hamarosan azonban beszüntette a genetikai
szűrőprogramot.

Ennek az
volt az oka, hogy a sajtó megneszelte, hogy a kórházukban PGD-t alkalmaznak, és
ekkor egész Kanadából özönleni kezdtek a kérelmek. De nem súlyos öröklődő
betegségek miatt, hanem elsősorban az utód nemének megválasztása céljából,
főként azért, hogy elkerüljék a leánygyermekek születését.

Valamennyi
gyermeket egyformán kell szeretni, és pont ez nyugtalanította az orvosokat. Ha
az egyik vagy a másik nemet fontosabbnak tartják, még ha a család kiegészítése
céljából, a szülők kérésére történne is, végső soron a gyermekek veszítenének
értékükből, egyénileg és általánosan is. Ez az álláspont azonban szerte a
világon sokakat hidegen hagy, akik ennek ellenére gyermekük nemének
megválasztása céljából folyamodnak PGD-ért…

A katolikus
egyház a reprodukciós eljárások legerőteljesebb ellenzői közé tartozik. A PGD
sem jelent kivételt. Számos hívő szerint ez csupán azt a régi félelmet
igazolja, hogy fokozatosan megvalósul az a „szép, új világ”, amikor majd
megtervezzük utódainkat.

A
nem megválasztása a PGD előtti korban

Az emberek
már évezredek óta megpróbálják befolyásolni születendő gyermekük nemét.

  • Az ókori görögök azt hitték, ha
    lekötik a jobb heréjüket, fiuk születik.
  • A francia nemesek még el is
    távolíttatták az egyik heréjüket, abban a reményben, hogy így fiút nemzenek.
  • Indiában úgy hitték, hogy
    teliholdkor, hideg szélben egy férfiruhába öltözött nővel kell inni egy
    oroszlán véréből.


Szép
új világ: genetikai osztályok

Eddig az
volt az általános vélemény, hogy a tervezett gyermekek csak a fikció világába
tartoznak. Nemrég azonban megjelent egy cikk, melyben leírták, hogy őssejtekből
is elő lehet állítani petesejteket. Így aztán eljöhet az az idő, amikor egy
halom petesejtet és embriót lehet létrehozni, és ezzel megnő az esélye, hogy
megtaláljuk azt a sajátos tulajdonságot, amelyre a pár vágyik.

Ez persze
nyilvánvalóan egy csomó új, megoldásra váró etikai dilemmát és nehézséget is
fel fog vetni. Nem feltétlenül ez vár ránk, de lesznek olyan párok, akik majd
igényelni fogják ezt, ha elérhető lesz a módszer. A párok következő
generációjának már megadatik, hogy több száz embrió, azaz génjeik különféle
kombinációi közül választhassanak. Úgy juthatnak hozzá a kiválasztott
gyermekhez, akár a koktélbárban egy italhoz. Ez már szelekciós célú
génmanipuláció.

A PGD
segítségével a szülők képesek lesznek rá, hogy hatékonyan javítsanak gyermekeik
tulajdonságain. Így ugyanis lehetőségük nyílik rá, hogy több száz embrió közül
kiválasszák azt az egyet, akit majd a legmegfelelőbbnek tartanak, mert pont
olyan tulajdonságai lesznek, melyeket fontosnak vélnek a szülei. Erről szól a
pozitív szelekció.

Más elemzők
számára a valós problémát a módszer költségei jelentik.Várhatólag csak azok számára lesznek
elérhetőek, akik képesek lesznek megfizetni az árát. Csak a gazdagok engedhetik
meg maguknak, hogy kiszűrjék a nemkívánatos tulajdonságokat, és csak a
jómódúaknak áll majd módjában, hogy megtervezzék az utódjaikat. Ezzel majd kialakulhat
egy genetikailag alacsonyabb rendű osztály.

A kutatókat
éppolyan jó szándék vezérli, mint bármely más szakma képviselőit, de ők is csak
emberek. És ez azt jelenti, hogy olyan dolgokban is érdekeltek, melyek nem
feltétlenül egyeznek az emberiség általános érdekeivel. Nekik sok más egyéb is
fontos, például a tudományos felfedezésekkel járó dicsőség, és megváltozott az
anyagi érdekeltségük is.

A társadalom
egészének ki kell majd fejtenie a véleményét arról, hogy a technológia
felhasználási körével kapcsolatban mit tart helyesnek, illetve helytelennek.

Ha például
valahogyan erősíteni tudjuk az immunrendszer működését vagy javítunk az
anyagcserén, akkor ezzel valószínűleg az élettartamot is meghosszabbítjuk. Erre
akár úgy is tekinthetünk, mint egy megelőző módszerre, amely megvéd minket az
öregedéssel járó, halálhoz vezető betegségektől. Ugyanakkor viszont a pozitív
szelekcióra is jó példa, hiszen tovább élhetünk, mint korábban bárki.

Már legalább
negyven éve ismertek azok az eszközök, melyek révén a genetika gyökeresen
átformálhat bennünket. A génsebészet és a génösszetétel módosítása segíthet
abban, hogy ráébredjünk, óriási gaztett lenne az emberiséggel szemben, ha nem
iktatnánk ki bizonyos betegségekért felelős géneket. Egy íratlan erkölcsi kódex
szabályaiba ütközne, ha hagynánk az utódainkra veszélyes gének öröklődését, és
semmit sem tennénk ez ellen. Ez egy égbekiáltó bűn lesz, mellyel szembe kell
majd néznünk, és az számít etikusnak, ha megváltoztatjuk a génjeinket.

Megosztom