Gyógynövényhatások: mi az előnye, mi a hátránya

A tévhittel ellentétben a gyógynövények alkalmazása sem teljesen kockázatmentes, ezért aki élni kíván gyógyerejükkel, mindenképpen a megfelelő hatóanyagú növényt válassza, és vegye figyelembe a kezelés lehetséges rizikóit is.

A helytelen adagolástól az egyéni érzékenységig számos olyan faktort kell figyelembe venni, amelyek miatt pont az ellenkező hatást érheti el a gyógynövények használata.

Tisztít, serkent, erősít

A gyógynövények több szempont szerint csoportosíthatók, ami megkönnyíti a köztük való eligazodást.
A vértisztító gyógynövények régies elnevezése a szervezetet frissítő, funkcióit megélénkítő hatásukra utal. Nem azonosak a méregtelenítő gyógynövényekkel, bár a kifejezés ezt sugallhatja. Az egész szervezet működését pozitívan befolyásolják. Ebbe a csoportba tartozik a cickafark, a körömvirág, a fehérmályva, a hárs, a bodza és a kasvirág.
A gyulladáscsökkentő gyógynövények olyan hatóanyag-kombinációkat tartalmaznak, amelyek több oldalról támogatják a gyulladások megszűnését. E hatóanyagok némelyike a gyulladást csökkentő biokémiai hatóanyagok felszabadulását segíti elő, mások a kórokozókat pusztítják vagy az immunsejtek képződését serkentik, s olyan is van közöttük, amely a sérült testszövetet, például nyálkahártyát bevonva segíti annak regenerálódását, megvédve az irritációtól, a káros hatásoktól. Más-más gyógynövények használhatók légzőszervi, emésztőszervi, légúti, húgyúti, vagy ízületi gyulladás esetén. Gyulladáscsökkentő hatású növények közé tartozik a kamilla, a cickafark, a körömvirág, az édesgyökér, a feketenadály-gyökér, a fehérmályva.
A nyálkaoldó, más néven köptető hatású gyógynövények elősegítik a hurutos váladék felszabadulását és távozását a gyulladt nyálkahártyákból oly módon, hogy a sűrű váladékot a felületi feszültség csökkentése által folyékonyabbá teszik. Különösen légúti hurutok esetén tapasztalhatók jótéteményei, amikor a váladékot felköhögve vagy az orrból kifújva szabadabbá válik a légzés. Általában egyúttal köhögéscsillapító hatásuk is van, noha ez a tulajdonság általában idegrendszeri nyugtató tulajdonságukból ered. Mindkét problémára hatásos a kakukkfű, az ökörfarkkóró és a martilapu.
A keringésserkentő, vizelethajtó gyógynövények látják el tulajdonképpen a méregtelenítő feladatkört azáltal, hogy fokozzák a vér átáramlását és a vizelet képződését, aminek révén jobb hatásfokkal távoznak a salakanyagok a szervezetből. Ennek olyankor van jelentősége, ha a vese működése nem kielégítő, vagy olyan mennyiségben halmozódott fel a szervezetben a méreganyag, hogy nem tudja eltakarítani. Ugyanezek a gyógynövények alkalmasak vízgyülem vagy nyirokpangás megszüntetésére is, ám heveny lefolyás vagy láz esetén nem szabad alkalmazni őket. Adott esetben a vérnyomás csökkentéséhez is hozzájárulhatnak. Tipikus keringésserkentő gyógynövények a zsurló, a petrezselyem, az aranyvessző és a bojtorján.
A hashajtó gyógynövények ingerlik a bélfalat és megakadályozzák a vastagbél folyadékvisszaszívását, ezáltal a híg bélsár egyszerűen átszalad a bélrendszeren. Jóllehet súlyos székrekedés esetén szükség lehet rájuk, élettani hatásuk korántsem kedvező: folyadék- és ásványianyag-hiányt eredményezhetnek, a megemésztett táplálék felszívódását gátolják, ami rendszer alkalmazáskor tápanyaghiányhoz vezethet, ráadásul bélrenyheséget okoznak, amely tovább súlyosbítja a székrekedést. Hasonló a célja a laxatív gyógynövényeknek is, ám ezek nem avatkoznak be az emésztőszervek működésébe, pusztán a bélfal síkosításával serkentik a székletürítést, a víz jelenlétében megduzzadva ballasztot képeznek, ami a vastagbél falára nyomást gyakorolva támogatja a széklettovábbítást. Laxatív hatású például a lenmag, a kökényvirág és a dió.
A szélhajtó növények (ánizs, kömény, babérlevél, kardamom, szurokfű) tulajdonképpen görcsoldó hatásúak. Az emésztőszervek simaizomzatának ellazítása révén eredményezik a belekben megrekedt gázok okozta szélgörcsök oldódását, vagyis a felfúvódás megszüntetését vagy megelőzését.
Az idegerősítő, nyugtató gyógynövények rendszerint nem a pszichére, hanem biokémiai értelemben az idegek működésére hatnak, ezért alkalmasak idegsérülések, gyulladások kezelésére és az ehhez társuló fájdalmak megszüntetésére. A stresszoldó hatásúak enyhítik a zaklatott idegállapotot, és nagy segítséget nyújtanak álmatlanság ellen. Otthoni használatra alkalmas többek között a kálmos, a macskagyökér, a komló, a zab és a levendula.
Az immunerősítő növények a szervezetbe behatoló kórokozók, illetve testidegen anyagok által kiváltott immunreakciót erősítik. Erre rendszerint akkor van szükség, ha az immunrendszer nem, vagy nehezen ismeri fel a veszélyforrást, vagy ha felismeri ugyan, de nem tud elegendő védekező sejtet csatasorba állítani. Ennek megfelelően többféle hatásmechanizmusú gyógynövény tekinthető immunerősítőnek: vannak közvetlen immunreakció-fokozók, amilyen a bíbor kasvirág, a ginszeng, a sáfrányos szeklice, a fagyöngy. A biokémiai reakciót serkentők a gyömbér, a kamilla és a homoktövis.

Kockázatok, mellékhatások

Szinte minden problémára lehet kiegészítő kezelésként, vagy éppen kevésbé súlyos esetekben szimplán gyógynövényeket alkalmazni. Ám az esetleges hátrányokról sem szabad megfeledkezni.
Az idő rövidsége az egyik legfontosabb gond. Ha valaki láthatóan súlyos állapotban van, eszméletlen, szívrohamot kap, balesetet szenved, senkinek sem jut eszébe gyógynövényes kezelésbe kezdeni. Kevésbé kézenfekvő lehet viszont olyan esetekben, amikor a beteg állapotáról még nincs orvosi diagnózis, betegsége nem megállapított, csak feltételezett, nem egyértelmű. Ilyen esetekben sem szabad a gyógynövényekhez folyamodni, mert fennáll a téves alkalmazás veszélye, főleg ha nem vagyunk szakavatottak.
A helytelen adagolás is problémákat vethet fel. Azt mondják, a gyógynövények kíméletes hatást fejtenek ki a szervezetben. Kétségtelen, hogy citromfűvel vagy a körömvirággal nem lehet senkit megölni, de seregnyi más, ugyanilyen ártatlannak tűnő növény akár végzetes állapotba is hozhat valakit, ha nem megfelelő, túlzott adagban, vagy kis adagokban túl sokáig alkalmazzák, mivel a hatóanyagok felhalmozódhatnak a szervezetben.
Az egyoldalú használat, amikor egy meghatározott gyógynövényt állandó jelleggel fogyasztanak, hasonló okból válhat kedvezőtlenné, amennyiben a hatóanyagok felhalmozódhatnak.
Az összeférhetetlenség miatt állandóan szedett gyógyszerrel ellentétes hatású gyógynövényt sem célszerű fogyasztani. Trombózis elleni véralvadást gátló gyógyszer szedésekor az egyébként több okból áldásos hatású kurkuma határozottan ártalmas lehet és kerülendő, amint az ugyancsak jótékony somkóró is. Gyógyszeres kezelés során így célszerű mellőzni inkább a gyógynövényeket.
Allergiás reakció vagy érzékenység ritkán ugyan, de előfordul. Különösen virágpor-allergia, vagy egyéb allergiás hajlam esetén szükséges a fokozott körültekintés, különösen olyan személynél, aki még sosem fogyasztott gyógynövényeket. Hogy kizárható legyen az érzékenység, célszerű a gyógynövény minimális adagjából készült híg kivonatot 3-5 napig fogyasztani. Ha az ötödik nap után sincs reakció, növelhető az adag fokozatosan, míg el nem éri a kezeléshez szükséges mennyiséget. Allergiára elsősorban a fészkes virágzatúaknál lehet számítani, ide tartozik a kamilla, a körömvirág, a bojtorjánfélék, a máriatövis például. Az allergiapróbát ajánlatos akkor is elvégezni, ha megállapított növényallergiája van a betegnek, mert más növényekre egyáltalán nem biztos, hogy szintén reakció jelentkezik, és bizonyos gyógynövények még segíthetnek is a meglévő allergián.
Laikus személy javaslatára nem ajánlott gyógynövényekkel kísérletezni. Sajnos gyakori, hogy aki egy-két sikeres tapasztalatot követően már úgy érzi, nagyon ért a növényekhez, pedig ez kockázatos… Még ha a tanács önmagában véve helyes is, előfordul, hogy egy másik személynél a bevált kezelés balul üt ki. Nem szabad elfeledkezni róla: mindenki más, és a betegségek sem azonosak.

Megosztom