Foghíjas mosoly helyett: a fogpótlás módjai

Hatéves korban előbújnak a maradó fogak, a nagyőrlők… Ezek az elsők, abból a harminckettőből, melyek pótlása már természetes úton nem megoldható. Ám az orvostudomány számos lehetőséget kínál a hiányossá vált fogsor korrigálására.

Az otthoni fogápolás és a rendelői fogászati kezelések együttes célja, hogy ezeket a fogakat lehetőleg élethossziglan megőrizzük. Sajnos a mai táplálkozási, életmódbeli szokások kifejezetten megnehezítik ezt a feladatot, és csak néhány embernek adatik meg, hogy életük végéig megőrizzék valamennyi fogukat.

Az elvesztés

A fogak elvesztésének számos oka lehet. Traumatológiai probléma, sérülés során veszthetünk el fogakat. Leggyakrabban és legkönnyebben természetesen a leginkább előtérben lévő, legvédtelenebb felső metszőfogakat veszíthetjük el baleset során.
Bakteriális fertőzés miatt is szükség lehet a fogak eltávolításra. A baktériumok egyrészt károsíthatják közvetlenül a fogakat, a fogszövetet, ezt nevezzük fogszuvasodásnak. Másrészt a kórokozók tönkretehetik a fogágy szöveteit, az ínyt, a csontot. Ezt az orvostudomány fogágy-gyulladásnak nevezi.
Míg az első esetben a károsodott beteg fog kerül eltávolításra, azaz kihúzzák a fogat, addig a fogágy betegségben akár teljesen ép fogát is elveszítheti a beteg, hisz ott nem a fog, hanem annak rögzítő szövetei károsodnak elsődlegesen.
Bármilyen okból veszítjük is el a fogat, fogakat, azok lehetőség szerinti mielőbbi pótlására kell törekedni, hiszen a fogpótlás elodázásának számos súlyos következménye lehet. A szomszédos, illetve a szemben lévő, úgynevezett antagonista fogak elmozdulhatnak, eldőlhetnek az eltávolított fog üresen álló helye felé, így megbomlik a fogsor egyensúlya. A rendellenes helyzetbe kerülő fogak pedig megnehezíthetik, és késői stádiumban meg is akadályozhatják a fogpótlás készítését.

A szabályozás

A legegyszerűbb esetben egyetlen fog hiányát kell pótolnia, megszüntetnie a fogorvosnak. Egyetlen fog elvesztésekor bizonyos esetekben lehetőség van a foghiány fogszabályozással történő megszüntetésére. Ekkor fogpótlás, idegen anyag behelyezése nélkül, a fogak megfelelő irányú elmozgatásával történik a foghiány megszüntetése.
Ez a módszer persze csak korlátozottan, megfelelő anatómiai adottságokkal rendelkező betegeknél használható. A legtöbb fogtorlódással járó elhelyezkedési probléma esetén szükség van fogeltávolításra, így egy esetlegesen elvesztett fog ideális esetben kapóra is jön, hiszen megkönnyíti a fogszabályozás folyamatát.
Ám a legtöbb esetben a fogak elvesztése nem előnyös, sőt kifejezetten hátrányos mind a rágófunkció, mind esztétikai szempontok szerint, és ekkor már elkerülhetetlen a fogpótlás…

A híd

A hiányzó fogat pótolhatjuk a meglévő fogakra rögzített fogpótlással, híddal. A rögzített fogpótlást a foghiánnyal szomszédos úgynevezett pillérfogak tartják. A pillérfogakat elő kell készíteni, hogy a fogpótlást megfelelően képesek legyenek tartani. Ezt nevezzük a fogak lecsiszolásának. A kúpos fogakra ragasztással kerül felrögzítésre a hídpótlás.
A rögzített fogpótlást anyaga alapján több csoportba sorolják. A híd anyaga lehet műanyag. Ezt elsősorban ideiglenes hidak készítésére használják. A leggyakrabban a fém-kerámia, úgynevezett porcelán hidakat alkalmazzák. Ezeknél a fogpótlásoknál egy, a fogakkal érintkező fémváz, és az erre égetett porcelán alkotja a hidat. Viszont esztétikai előnyök  és az egyre terjedő allergiás panaszok miatt  egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a fémmentes hidak. A cirkónium-oxid, a kerámia és a kompozíciós anyagok a legelterjedtebbek. A legnagyobb jövő talán a cirkónium-oxidé, melyből akár teljes állcsontra kiterjedő fogpótlások, körhidak is készülhetnek, hiszen fizikai tulajdonságai kitűnőek, és teljesen élethű pótlást lehet készíteni belőle.

A beültetés

A manapság legkorszerűbbnek tekinthető fogpótlás az implantáció, azaz fogbeültetés. A fogászati implantáció során az eredeti foggyökér helyére, az állcsontba helyezik be a mesterséges foggyökeret, amely ma már szinte kizárólag titánból készül.
A titánt fizikai, kémiai és az emberi szervezetre gyakorolt jótékony tulajdonságai teszik alkalmassá, hogy belőle készüljenek a fogászati implantátumok. A titán ugyanis csak nagyon ritkán allergizálja a szervezetet, nem okoz rosszindulatú daganatos elváltozásokat, sőt kifejezetten csontregenerációt serkentő tulajdonsága van. Az állcsontba behelyezve általában három hónap alatt alakul ki az úgynevezett csontintegráció, mely során a titán csavar és a csontszövet között nagyon erős kapcsolat alakul ki. Ez teszi alkalmassá az implantátumot, hogy – számos feltétel megvalósulása esetén – akár élethossziglan a csontban maradjon.
A behelyezés steril körülmények között, fájdalommentesen zajlik. A fogászati implantáció az egyik legkíméletesebb szájsebészeti beavatkozás a nagyon szigorú és precíz műtéti eljárás miatt szinte alig vannak utópanaszok. Saját tapasztalataink szerint a páciensek sokszor már a műtét másnapján sem vesznek be fájdalomcsillapítót. Az implantáció sikerének  a közhiedelemmel ellentétben  a valószínűsége 95-98 százalék. Természetesen ezekhez az eredményekhez a precíz műtéti terv, az orvos-beteg közötti szoros együttműködés és kifogástalan szájhigiéné szükséges.
Három hónap elteltével kerül az implantátumra a felépítmény, azaz a korona, illetve a híd. Általánosságban elmondható, hogy akár egy foghíj, akár teljes fogatlanság áll fenn, megfelelő anatómiai adottságok mellett a fogbeültetéssel megoldható a fogpótlás.
Az elvesztett fogak számának növekedésével egyre nagyobb kiterjedésű, saját fogra vagy implantátumokra rögzített hidak készülnek, de az előkészítés menete, elve megegyezik az egyetlen foghiány esetében leírtakkal.

A kivehető pótlás

Bizonyos számú, illetve elhelyezkedésű foghiány esetén a saját fogakra már nincs mód rögzített fogpótlást készíteni, így az elvesztett fogakat, vagy azok egy részét fogbeültetéssel lehet csak pótolni, illetve a másik lehetőség a kivehető fogpótlás készítése.
A kivehető fogpótlásokat teljes, illetve részleges kivehető fogpótlásoknak nevezik attól függően, hogy az adott állcsontban egyáltalán nincs saját fog, avagy néhány még megmaradt.
A részleges fogpótlások korszerűbb típusa az úgynevezett kombinált fogpótlás. Ahogy a neve is sugallja, egy rögzített hídpótlás és egy kivehető fogsorpótló együtt egészíti ki a foghiányt. A mai kombinált munkák rögzített része egy fém-kerámia híd, melynek fém részén apró, mechanikus rögzítő elemek (patentok, csúsztatók) találhatók. Ezek a rejtett, láthatatlan elemek stabilizálják a pótlás kivehető részét, kényelmes, biztonságos, hatékony és esztétikus eredményt biztosítva. A fogpótlás fix része természetesen folyamatosan a szájban marad, a kivehető részt viszont napi rendszerességgel ki kell venni, meg kell tisztítani. Ezen pár perc kivételével viszont az is folyamatosan, éjjel-nappal a szájban kell, hogy legyen.
A teljes kivehető fogpótlások esetében, mivel hiányoznak a fogak, a nyálkahártya, ajkak, szájpadlás együttesen segítenek a pótlások stabilizálásában. Ideális esetben ezek a pótlások jó hatékonysággal használhatók és élethű eredményt nyújtanak. A teljes kivehető pótlások egyetlen hátránya talán csak az, hogy a rágás hatékonysága nem közelíti meg a rögzített pótlásokkal és a saját fogakkal történő rágás hatékonyságát.
Amennyiben a teljes kivehető pótlás stabilitása anatómiai okokból nem megfelelő, úgy ismét az implantációs fogpótlás nyújthat segítséget. 6-8 implantátum behelyezését követően rögzített hídpótlás készítésére nyílik lehetőség.
Köztes megoldás, de jelentős kényelem- és funkciójavulást eredményezhet, ha két implantátumot helyeznek a fogínybe, melyekbe patent fejeket csavaroznak, a patent házak pedig a fogpótlásba kerülnek berögzítésre. Gyakorlatilag a fogsort a két patent stabilizálja az ideális helyzetben. Bár a pótlás kivehető pótlás marad, de a korábbiakkal ellentétben sokkal stabilabbá, kényelmesebbé, és  a biztonságossága folytán  a páciens számára sokkal megnyugtatóbbá válik, hisz nem kell attól tartania, hogy kellemetlen helyzetbe kerül a fogsor váratlan elmozdulása miatt.

Fontos kérdések: tisztítástól az árig

> A fogpótlások élettartama nagyban függ az otthoni szájhigiénés ápolástól és a rendszeres fogászati kontrolltól. A fogsorok kezeléséhez fogsortisztító kefék, oldatok, tabletták kaphatóak.
> A hidak és koronák speciális, a hidak tisztítására alkalmas úgynevezett fogköztisztító (interdentális) kefékkel, és a hidak alá is becsúsztatható, merevített kezdőszakasszal rendelkező fogselyemmel a leghatékonyabb.
> Különösen nagy gondot kell fordítani az implantátumokon rögzülő fogpótlások kezelésére, rendszere fogászati kontrolljára. Megfelelő ellenőrzés mellett évekig megőrizhető a fogpótlások esztétikai és funkcionális színvonala anélkül, hogy a stabilizálásban résztvevő saját fogak vagy az implantátumok károsodnának.
> A fogpótlások árai jelentős különbséget mutatnak. Általánosságban elmondható, hogy például Budapesten belül is 100-150 százalékos különbségek találhatók az árakban. Érdemes tehát tájékozódni, részletes felvilágosítást kérni, hogy az esetlegesen magasabb ár ténylegesen modernebb, fejlettebb technológiát takar-e, avagy csak a rendelő térbeli orientálódása jelenik meg benne…

Megosztom