Receptmizéria, avagy évkezdet a körzetinél

Meglehetős
riadalmat keltettek azok az új rendelkezések, amelyek több szempontból is
megváltoztatják a családorvosok mindennapi gyakorlatát. A vizitdíj bevezetése
mellett talán a receptmizéria, vagyis a gyógyszerrendelés korlátozása az, ami
leginkább elbizonytalanítja a beteget és orvosát egyaránt.


Nagyon sokan
aggódnak amiatt, hogy ezentúl nem juthatnak hozzá a betegségük kezelésére
leginkább alkalmas gyógyszerekhez. Eközben az orvosok számára az a legnehezebb feladat,
hogy krónikus betegeik – esetenként hosszú kísérletezéssel beállított
-terápiájára megfelelő alternatívát találjanak. Az év eleje óta kötelező
eljárás alól maga a szabályozás egyetlen esetben ment fel: akkor, ha a beteg
hivatalos nyilatkozatot tesz, hogy tudniillik ragaszkodik az eddig meg¬szokott
gyógyszereihez.

Az alapelv

Ez csak
akkor történhet másképp, ha a beteg nem fogadja el a patikus által felkínált
megoldást, illetve, ha az orvos beikszeli a recepten található, „nem
helyettesíthető” feliratú rubrikát. Ezt azonban az orvosok csak kifejezetten
indokolt esetben teszik meg, mert – mint mondják – az a fontos, hogy a páciens
hozzájusson a gyógyulását segítő szerhez. De a lehetőség kétségtelenül adott.

A rendelőben

A rendelések
rutinján – eltekintve az orvos kompetenciájától – mindez keveset változtat,
legfeljebb a várakozási idő hosszabbodik valamelyest, mert az új szoftvernek
vannak gyengéi, és hát az egészségügyi személyzetnek meg kell tanulnia, hogyan
kezelje azt. Egy kisvárosi családorvos arról számolt be, hogy ő maga igyekszik
aláíratni minden krónikus betegével azt a nyilatkozatot, amelyben a beteg
kijelenti, hogy ragaszkodik korábban beállított gyógyszereihez. Erre egyébként
meglepően sokan nem hajlandóak mondván, hogy ők nem akarnak a kelleténél többet
fizetni a patikában. Inkább vállalják azt, hogy ha az újonnan fölírt, olcsóbb készítmény
nem válik be, visszamennek másik receptért – most már nem ingyen, hanem
háromszáz, hatszáz, de akár ezer forintért is – a rendelőbe. Az ársorrendbe
állított készítmények, az esetek többségében néhány tíz, de van, hogy csak
négy-öt forintnyi távolságra esnek egymástól. Természetesen előfordul ennél
nagyobb, akár több száz forintos különbség is, de korántsem olyan arányban,
hogy az érezhető mértékű megtakarítást jelenthetne egy családban. Egyetlen
probléma adódhat még azon kívül, hogy a legolcsóbb gyógyszer egy adott beteg
adott állapotában nem elég hatékony. Ez pedig az, hogy a hatóanyag-alapú
csoportokba rendezett gyógyszerleltár legolcsóbb készítményeinek többségét
forgalmazó „1a Pharma” termékei pillanatnyilag hiánycikknek számítanak a patikákban.
Így aztán a beteg csak a sorrendben következőhöz juthat hozzá, ami az
árkülönbségeket figyelembe véve a legtöbb esetben azt jelenti, hogy orvosa akár
a régi, vagy a leginkább megfelelőnek ítélt patikaszert is felírhatta volna
neki. De természetesen nem teszi, mert ellenőrzésekre számíthat. Hiteles forrásból
származó értesülések szerint az még nem eldöntött, hogy a szabály-szegő
családorvosok meghatározott összegű pénzbüntetésre számíthatnak, vagy a
receptjeik ellenőrzése során megállapított „túlköltekezés” arányában vonnak el
juttatásukból. Természetesen ez csak akkor jöhet szóba, ha a recept birtokosa
nem írt alá nyilatkozatot arról, hogy nem kíván új készítményekhez hozzászokni.

A bevezetett
rendszer alapja az a törekvés, hogy a beteg is, és az állam is a lehető
legkevesebb pénzt költse gyógyszerre. Ezt a kormány úgy látta
megvalósíthatónak, ha kötelezi az orvosokat arra, hogy minden esetben a lehető
legolcsóbb, vagyis a gyógyszerár-támogatási tárgyalásokon kialakított
fogyasztói árak legalacsonyabbikán beszerezhető gyógyszert írják fel
betegeiknek. Amennyiben az bármi okból ellenjavallt mondjuk egy konkrét
esetben, az ársorrendben következő jöhet szóba, és így tovább. A családorvosok
kaptak egy számítógépes programot, amely bizonyos paraméterek alapján
automatikusan kidobja, melyik gyógyszer az, amelyiket fel kell írniuk. A
patikus ezt csak abban az esetben bírálhatja felül, ha a szóban forgó
készítmény éppen nem kapható. Abban az esetben ő is a soron következő árkategóriát
választhatja. Amennyiben az orvos nem a legolcsóbbat írja fel, és az hiánycikk,
a gyógyszerész a megfelelő hatóanyagúak közül a legolcsóbbat adja ki helyette.

A hatóanyag

A közvélemény
nagyfokú tájékozottságának hála mára közhelynek számít az, hogy a gyógyszerek
hatóanyagainak megfelelő jelentőséggel bír azok hatásmechanizmusa is. Vagyis
nem mindegy, hogy a gyógyszerben lévő szer milyen módon fejti ki hatását.
Vannak ugye a gyomorban, a bélben, de akár a száj nyálkahártyáján felszívódó
készítmények. Vannak olyanok, amelyek gyorsan lebomlanak, és olyanok is,
amelyek késleltetetten, tehát a hatóanyag csak órák elteltével vagy fokozatosan
jut el rendeltetési helyére. Amikor az orvos döntést hoz, ezt mindenképpen
számításba kell vennie. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy komoly
súllyal esik latba ilyenkor az is, hogy az illető orvos mely gyártó, vagy akár
mely készítmény iránt táplál bizalmat. Szintén köztudott, hogy a gyógyszerek
árát nem csak a népszerűsítésükre így-úgy elköltött pénz mennyisége befolyásolja,
hanem a piaci bevezetésüket megelőző kutatási folyamat költségei is. Azt persze
laikusként lehetetlen megítélni, hogy a felírt gyógyszer árában e két
költség-tényező milyen arányban jelenik meg. Erre csak a szakmabelieknek van
némi rálátásuk. Családorvosok egybehangzó véleménye szerint megnyugtatóbb olyan
gyógyszert felírni, amelyek forgalomba hozatalát komoly kutató-fejlesztő munka
előzi meg, illetve amelyekkel kapcsolatban szakszerű kutatási adatok, illetve
tanulmányok jelennek meg.

Habár a
gyógyszergyárak orvoslátogatói gyakorlata érthető bizalmatlanságot szül a
betegek körében azzal kapcsolatban, hogy vajon orvosuk nem azért részesít-e előnyben
bizonyos gyógyszereket, mert azok felírásából neki közvetlen haszna van, túlzás
volna azt állítani, hogy minden orvos részrehajló, illetve, hogy minden beteg
gyanakvással tekint orvosára. Ez bizalmi kapcsolat, ami azt jelenti, hogy vajmi
kevés köze van a racionális megfontolásokhoz. A gyógyszerrendelés
pártatlanságánál sokkal kevésbé fontos tényezők is alááshatják, illetve az e
téren elkövethetőnél sokkal komolyabb hitszegések ellenére is töretlen maradhat
az orvosba vetett hit.

Fizet:

  • 300 Ft: alapeset, minden vizit
  • 600 Ft: ha nem saját családorvoshoz megy, vagy ha az ellátást otthonában veszi
    igénybe
  • 1000 Ft: ha ügyeleti ellátást kér, de esete
    nem sürgősségi

Nem fizet:

  • a tizennyolc
    év alatti a terhesgondozásra járó a hajléktalan
  • a tartós
    orvosi kezelésben részesülő, ha alapbetegségével összefüggésben fordul
    orvoshoz az életmentő beavatkozást igénylő a kötelező járványügyi intézkedés
    során ellátott
  • a
    katasztrófa-egészségügyi ellátásra szoruló


Memento…

Az új előírásokat
megelőzően a családorvos maga döntötte el, hogy betegeinek melyik patikaszert
rendeli.

A napi
gyakorlat azt mutatta, hogy az orvos tekintettel volt betege anyagi
körülményeire már csak azért is, mert ha elérhetetlenül drága gyógyszert írt
fel, a beteg azt nem váltotta ki, nem gyógyult meg, és kis idő elteltével,
esetleg súlyosabb állapotban visszatért a rendelőbe.

Megosztom