Gyerekek a műtőben: altatás

A család
apraja-nagyja nehezen éli meg, ha egy kisgyerek kórházba kerül. Az idegen
környezetben szorong, gyakran fél a kis beteg, és ugyanígy érez a
tehetetlenségre ítélt szülő is.


A felnőtt
tudja, hogy gyermekére szokatlan, kellemetlen, nem ritkán fájdalmas
vizsgálatok, beavatkozások várnak. Aggódik, reménykedik – nincs más választása,
minthogy megbízzon az orvosokban, akik igyekeznek is mindent megtenni azért,
hogy a folyosókon toporgó hozzátartozókat megnyugtassák. A szülők tájékoztatása
nem¬csak kötelességük, hanem érdekük is, hiszen ezzel türelmessé, együttműködővé
tehetik a kétségekkel küzdő családtagokat. Ez különösen igaz akkor, amikor
legféltettebb kincsük a szó szoros értelmében eltűnik a szemük elől: amikor a műtő
ajtaja becsukódik. Általános tapasztalat, hogy a műtétre kerülő kisgyerekek
szülei rendkívüli módon aggódnak az ilyenkor szükséges altatás miatt.

Az anesztézia
nem más, mint az érzékelés elvesztése. Az úgynevezett anesztetikum, vagyis az
altató- vagy fájdalomcsillapító szer, illetve eljárás hatására a beteg elveszti
öntudatát, más esetben csak érzéketlenné válik a fájdalommal szemben. Az
anesztézia lehet általános és regionális.

Az általános
anesztetikum, vagyis az elaltatószer az agyban fejti ki hatását, és a test
egészéről érkező ingerekkel szemben érzéketlenné teszi a beteget. Az öntudat
elvész, a műtétről emlék szinte soha sincs. Az általános anesztetikumokat a tüdőkön
keresztül, altatógáz formájában, vagy vénán át, a vérkeringés segítségével
juttatják a szervezetbe. Az elaltatószerek mellett igen erős fájdalomcsillapítókat
és – amennyiben szükséges izomellazító szereket is alkalmaznak az orvosok.
Mivel olyan szer nincs, amellyel önmagában minden kívánt hatás elérhető,
általában különböző szereket kombinálnak annak érdekében, hogy az
érzéstelenítés a legteljesebb, a jelentkező mellékhatások mértéke pedig a lehető
legkisebb legyen.

A
regionálisan ható anesztetikum, vagyis az érzéstelenítőszer nem az agyban fejti
ki hatását, hanem a testnek csupán azon területét érzésteleníti, ahol

a beavatkozást
végzik. A kívánt hatáshoz az érzéstelenítőszert az adott területet ellátó
idegcsoport közelébe fecskendezik be. Ennek leggyakoribb formái:

  • epidurális
    (gerinc közeli) érzéstelenítés, amikor az anesztetikumot a gerincvelő burkain
    kívüli térbe juttatják,
  • spinális érzéstelenítés, amikor az érzéstelenítőt
    a gerincvelői folyadékba adják, alsó, illetve felső végtagi blokád, amikor az
    anesztetikumot a lábhoz, illetve karhoz futó idegek mellé juttatják,
  • helyi
    érzéstelenítés, amely kisebb műtéti területek elzsibbasztását jelenti.

Az
érzéstelenítést az aneszteziológus orvos és asszisztense végzi. Az aneszteziológus
speciális képesítéssel rendelkező szakorvos, aki az egyetem elvégzése után
további, ötéves képzésen kimondottan az altatás és a fájdalomcsillapítás,
valamint az intenzív terápia tudományával foglalkozik, és tanulmányai
végeztével szakvizsgát tesz. Ez a képzés széles körű ismereteket ad az
altatásnál használatos legkorszerűbb szerekről és eljárásokról, a sebészi beavatkozások
során előforduló élettani reakciókról, a sürgősségi betegellátással, valamint
azon speciális orvosi berendezésekkel kapcsolatban, melyek az altatószereket
adagolják és a betegek állapotát folyamatosan rögzítik, illetve tájékoztatást
adnak arról. A gyermekkórházakban dolgozó aneszteziológusok – saját
szakterületükön kívül – természetesen a gyermekgyógyászatban is jártasak. Az
aneszteziológiai asszisztens szakképzett ápoló, aki aneszteziológiai
szakasszisztensi továbbképző iskolát is végzett, és az ott tanultakból sikeres
vizsgát tett. Aneszteziológussal leggyakrabban a műtétre kerülő gyermekek
találkoznak. De érzéstelenítésre lehet szükség kisebb, nem műtétnek számító,
ugyanakkor fájdalmas, betegágy melletti beavatkozások esetén is, mint például a
mellkasban felgyülemlett folyadék lecsapolásakor, vagy amikor a gerincfolyadékból
vagy a csontvelőből kell mintát venni. Egyes vizsgálatok kellemetlensége miatt
és a vizsgálat biztonságának érdekében a gyermek nyugtatását, altatását szintén
az aneszteziológus végzi. Ilyen vizsgálatok például a gége-, a nyelőcső-, a
gyomor- és a vastagbéltükrözés. Ugyancsak aneszteziológus segít, ha egy eljárás
ugyan teljesen fájdalommentes, de a gyermek többperces teljes mozdulatlanságát
igényli. Ide tartoznak a képalkotó eljárások közül a CT- és az MRI vizsgálatok.

Az első
találkozás

Amennyiben a
gyermeket vizsgáló orvos úgy dönt, hogy a gyermekre váró beavatkozáshoz
érzéstelenítésre van szükség, a gyermeket aneszteziológushoz irányítja. Az
aneszteziológus a gyermeket megvizsgálja, a szülőket kikérdezi a gyermek és a
vér szerinti hozzátartozók korábbi megbetegedéseiről, kiválasztja a
beavatkozáshoz szükséges, és a gyermek állapotának leginkább megfelelő
érzéstelenítési módot. Ha az aneszteziológiai vizsgálat nem a műtét napján
történik, ahhoz nem szükséges éhgyomor, vagyis a gyermek ehet előtte. Célszerű
ugyanakkor, hogy a kivizsgálás időpontja minél közelebb essen a műtét időpontjához,
arra lehetőleg az azt megelőző egy héten belül kerüljön sor. A szükséges
laborvizsgálatokat ezt megelőzően kell elvégeztetni, hogy az aneszteziológus
értékelhesse annak eredményeit. Nagyon fontos, hogy a vizsgálat és a
laboreredmények alapján javasolt eljárás lényegét a szülők valóban értsék,
kockázataival tisztában legyenek, mert mindehhez beleegyezésüket kell adniuk.
Írásos nyilatkozatuk nélkül gyermekük csak akkor műthető, ha közvetlen
életveszély megszüntetéséhez szükséges, sürgősségi ellátásról van szó.

Még a rövid,
kis kockázattal járó beavatkozás esetében is fontos, hogy a gyermek a lehető
legjobb állapotban kerüljön műtétre, azaz a műtétet igénylő betegségen kívül ne
legyen más megbetegedése, illetve, ha krónikus betegségben szenved, állapota
kielégítőnek, gyógyszeres beállítása megfelelőnek bizonyuljon. Éppen ezért hőemelkedéses,
netán lázas, hurutos, köhögő gyermek csak akkor műthető, ha kifejezetten
életveszélyben van.

Antibiotikumos
kezelés után két hetet, védőoltás után pedig egy hónapot kell várni a műtéttel.

A műtét
napja

Miután a
gyermeket az aneszteziológus megvizsgálta, az operáló orvos közli a műtét
pontos idejét, illetve azt, hogy a megadott napon melyik osztályon kell
jelentkezniük.

Tervezett műtét
esetén a gyermek a műtétet megelőző este még vacsorázhat, és a műtét napján
hajnalban, legkésőbb 6 óráig vizet vagy teát még ihat. Szopó csecsemő esetében
az utolsó szoptatás hajnali 5 órakor lehet. Az operáció előtt fél órával a 6
hónapnál idősebb gyermekek nyugtató szirupot, a nagyobb gyermekek nyugtató
tablettát kapnak. Ettől még nem alszanak el, csak kissé elbódulnak, a gyógyszer
ugyanakkor segít abban, hogy már a műtőbe kerülésre se emlékezzenek. A műtősfiú
az, aki a gyermeket eztán hordágyra teszi, és a műtőbe viszi, ahol az aneszteziológusnak
és asszisztensének adja át. A kis beteg tőlük kapja meg a szükséges
anesztetikumokat, és ők tartják a műtét alatt is folyamatos felügyelet alatt.
Figyelik a változásokat, ellenőrzik az érzéstelenséget – mindent megtesznek
annak érdekében, hogy biztonságban legyen, és ne érezzen fájdalmat. Az
öntudatlan állapot létrehozásán kívül alapvető fontosságú a szabad, akadálytalan,
kielégítő légzés fenntartása, amit az arcra helyezett maszkkal, esetenként a
garatba vagy a légcsőbe helyezett csővel biztosít az aneszteziológus. Utóbbiakat
már mély alvásban helyezi be, és rendszerint még a műtőben, az ébresztést megelőzően
eltávolítja. A vénás kapcsolatot azonban tovább, az osztályra kihelyezés után
is fenntartja, ugyanis folyadékpótlásra, esetleg vénás gyógyszeradagolásra
lehet szükség az öntudat teljes visszanyeréséig. Műtét után az aneszteziológus
orvos a gyermeket egészen az ágyáig kíséri, átadja az ottani személyzetnek,
akik a továbbiakban felügyelik az öntudat visszatérését, szükség esetén biztosítják
a további fájdalomcsillapítást. A teljes ébredést követően rendszerint egy
órával a műtött italt már fogyaszthat, újabb egy óra elteltével könnyű, nem
darabos ételt is ehet. Az aneszteziológus a szülőket is tájékoztatni szokta
gyermekük állapotáról, illetve arról, hogy az ébredés folyamata mivel jár.
Miután a hozzátartozók lehetőség szerint a kis beteg ágya mellett töltik ezt az
időt, nagyon fontos, hogy ha bármi olyasmit tapasztalnak, ami számukra
váratlan, netán ijesztő, azonnal szóljanak az ápolóknak vagy az orvosnak. Soha
ne próbálják maguk értelmezni vagy megoldani a helyzetet, mert az késlelteti a
megfelelő ellátást, és így komoly veszélybe sodorhatja a műtöttet.

Injekció és
gázkeverék

Kisgyermekek
esetén az altatás rendszerint oxigénnel dúsított gáz keverékének
belélegeztetésével kezdődik. Ezt követi a vénás altatás, amely bizonyos
esetekben kiegészíti, máskor felváltja az altatógázt. Nagyobb gyermekek
esetében első lépés lehet egy vénás injekció, mely az öntudat elvesztésével
jár, majd az alvás fenntartása folytatódhat altatógáz vagy vénás szerek további
adagolásával.

Életmentő őszinteség

A altatással
vagy fájdalomcsillapítással járó beavatkozások előtt enni nem szabad, mert így csökken
a hányás, illetve a félrenyelés esélye. Az ebből eredő súlyos komplikációk
elkerülése végett nagyon fontos, hogy a szülők őszintén megmondják, ha gyermekük
mégis fogyasztott valamit a műtét előtti órákban!

Altatás és
érzéstelenítés

Mivel a
gyermekek a műtőben zajló eseményeket akkor is nehezen viselik, ha a műtéti
terület érzéketlen, gyakran altatót is kapnak. Kicsik esetében az általános és
regionális technika kombinálása számos előnnyel jár. Ha a kis beteg altatásban
kapja meg a helyi érzéstelenítőt, már ezt a szúrást sem érzi. Az érzéstelenítő
hatni kezd, így a kisgyermek már kevesebb altatószerrel is nyugodtan alszik, a
helyi érzéstelenítő elhúzódó hatásának köszönhetően pedig ébredéskor sem érez
fájdalmat.

Tudnivalók a
véradásról

Magyarországon
a biztonságos betegellátáshoz évente több mint fél millió potenciális véradónak
kell a karját nyújtania. A Magyar Vöröskereszt évente 10-11 ezer véradó napot
szervez, vagyis országszerte naponta átlagosan harminc helyen teremt lehetőséget
mindenkinek arra, hogy részt vegyen az életmentésben. Sokan nem tudják, hogy az
ilyenkor adott, egy egységnyi (4,5
dl
) vér három vérkészítményre is elegendő. A nyilvános
véradások helyszíneit és időpontjait a www.veradas.hu honlap közli. Itt
megtalálják a Magyar Vöröskereszt vérvételi kamionjának aktuális útvonalát is.
A Magyar Vöröskereszt szeretettel várja véradásaira mindazokat, akik már
betöltötték 18. életévüket, de még nincsenek 65 évesek.

Megosztom