Ha keserű a pirula…

A szülők gyakran elbizonytalanodnak, ha
gyermeküknek orvosságot kell beadni. A picik pedig azonnal észlelik a
bizonytalanságot, és kézzel-lábbal tiltakoznak a gyakran rossz ízű gyógyszer
bevétele ellen. Ám egy kis cukorral könnyebben lecsúszhat a kellemetlen
orvosság…

A gyógyszerbeadás nyitja: hinni kell abban, hogy a
gyermeknek valóban szüksége van a gyógyszerre. A kicsi megérzi, ha a szülőnek
kétségei vannak, és ellen fog állni minden kísérletnek, hacsak ők magunk
nincsenek őszintén meggyőződve arról, hogy amit tesznek, az a legjobb gyermekük
számára. Azonban ha nem biztosak a gyógyszer szükségességében, inkább
beszéljenek a gyermekorvossal, mielőtt bármit meggyőződés nélkül próbálnának
beadni a gyermeknek.

Ha a gyermek azután is elutasítja az orvosságot, hogy szülei
mindent megpróbáltak, ám a gyermekorvos feltétlenül szükségesnek tartja a
gyógyszert, konzultáljanak a családorvossal és a gyógyszerésszel is.
Érdeklődjenek alternatív gyógyszerekről, melyeket kisebb adagban vagy ritkábban
kell beadni, és jobb az ízük. Segíthet, ha más formában próbálják beadni a
gyógyszert – vannak gyerekek, akik könnyebben elfogadják a porrá tört tablettát
ételbe keverve, mint a furcsa ízű szirupot…

A legkisebbeknek

A
legfontosabb szabály a csecsemők és kisgyermekek esetében, hogy a gyógyszert
soha nem szabad a cumisüvegbe vagy más táplálékba tenni, hiszen nem lehet
tudni, hogy a baba az előkészített ételt elfogyasztja-e vagy sem.

A legtöbb
gyógyszert a legkisebbeknek édes folyadékban célszerű adni, ami egyszerűsíti a
bevételt, szívesebben elfogadják. Kis kanállal vagy cseppentővel célszerű
beadni az orvosságot. Ez utóbbi alkalmasabb, ha a csecsemő még nem tud kanálból
enni.

Néha a
csecsemők vagy a kisgyermekek megpróbálják elkerülni a kúrát, és elfordulnak.
Ilyenkor célszerű egy másik felnőtt vagy esetleg a testvér segítségét kérni,
aki közben megnyugtatja a gyermeket.

A gyermeket
legcélravezetőbb az etetőszékbe ültetni a gyógyszer beadásának idejére, mivel a
baba sohasem fekhet laposan a folyamat során, és a kézben tartás alaposan
megnehezítheti a procedúrát.

A gyógyszer
kanállal való beadásánál gyakran előfordul, hogy a gyermek nem hajlandó együttműködni.
Ilyenkor meg kell próbálni gyengéden lefelé nyomni az állát, hogy kitátsa a
száját, és így be tudjuk adni az orvosságot.

A
csepegtetőnél a szükséges mennyiség felszívása után a csecsemő szájszegletébe
kell tartani az eszközt, majd megnyomni a gumis végét, és lassan csepegtetni a
szert. Így fokozatosan, kis mennyiségben lehet a gyermek szájába adagolni a
gyógyszert. Ha a baba folyamatosan kiköpi még így is a folyadékot, meg kell
próbálni, hogy egy másik személy tartsa a baba száját, a gyógyszert a szájának
hátsó részébe kell betölteni, majd gyengéden, de határozottan becsukni a
gyermek száját.

Ha nagyon
húzódozik a gyermek az orvosság bevételétől, segíthet, ha lehűtjük a szirupot,
és a bevétele előtt adunk a gyermeknek egy kis jégkrémet vagy egy jégrudacskát,
hogy szopogassa el a gyógyszerszedés előtt. A gyógyszer bevétele után pedig
megitathatjuk vele kedvenc hideg italát, hogy elvigye az orvosság kellemetlen
ízét. Az alacsony hőmérséklet ugyanis elzsibbasztja az ízlelőbimbókat, így a
rossz íz rövidebb ideig és kevésbé intenzíven fog érződni.

A nagyobbaknak

Az idősebb
gyermekek általában nem találják olyan rossznak a gyógyszer bevételét. Főleg,
ha például ők maguk mérhetik ki azt a mennyiséget, amit le kell nyelniük. Ám
akadhatnak problémák még a nagyobbakkal is…

Ha például
tudjuk, hogy különösen rossz ízű egy gyógyszer, a bevétele után gondoskodjunk
valamilyen jutalomról, például egy gyümölcsről vagy a gyermek kedvenc italáról,
ami motiválhatja, hogy minél hamarabb és problémamentesebben túlessen a
procedúrán.

Javasolható
például a gyermeknek, hogy fogja be az orrát a gyógyszer lenyelésénél. Ezzel
ugyanis csökken az íz érzékelése. Ám nem szabad nekünk megtenni ezt helyette,
mivel könnyen félrenyelhet a gyermek, ha akarata ellenére magunk fogjuk be az
orrát.

Segíthet az
is, ha összekeverjük valamivel a gyógyszert, amiről tudjuk, hogy különösen
finomnak találja gyermekünk. Ám a túl nagy mennyiségű folyadéktól óvakodni
kell. A keveréket jól össze kell elegyíteni, hogy a gyógyszerből ne maradjon a
pohár fenekén, hisz így nem veszi be a gyermek a teljes mennyiséget.

A
tablettákat például fel lehet darabolni és egy ízletes élelmiszerbe, például
lekvárba vagy mézbe lehet keverni, így szívesebben lenyeli a gyermek a
pirulákat. A kapszulákat azonban semmiképpen sem szabad szétszedni,
összedarabolni, bár ezek semleges ízűek, általában nem vált ki bevételük
ellenkezést. A tabletták feldarabolása előtt is célszerű kikérni a gyógyszerész
véleményét, mert bizonyos filmtablettákat szintén nem szabad felaprítani.

A folyékony
gyógyszert, amelyet a hozzá adott adagolókanállal kell kimérni, praktikusabb átöntetni
egy nagyobb kanálba, hogy a felrázott gyógyszer jobban kezelhető legyen. A
szirup bevétele után sohasem szabad elfeledkezni a fogmosásról sem.

Cseppek fülbe, szembe, orrba

A cseppek
adagolásához, ellentétben a tablettákkal és folyékony gyógyszerekkel, fontos a
fekvő testhelyzet, hiszen így juthat el a betegség forrásához a szer.

A fülcseppek
adagolásához a gyermeket az oldalára kell fektetni úgy, hogy a kezelendő füle
legyen felül. A gyógyszert a hallójáratba kell csepegtetni. Nem szabad engedni,
hogy azonnal felüljön a beteg, amíg a cseppek a fülébe jutnak, egy-két percig,
fekvő helyzetben kell tartani a gyermeket.

Az
orrcseppek beadásánál is az a megfelelő helyzet, ha a fej oldalra néz. A
gyógyszert a felül lévő orrlyukba kell cseppenteni, majd a másik oldalra
fordítani a gyermek fejét, és megismételni a csepegtetést. Azért jobb ez a
testhelyzet, mint a háton fekvés mind az orrcseppekhez, mind a porlasztott
gyógyszerek beadásához, mert ez utóbbi pozícióban a folyadék azonnal a torokba
folyik, és erős, keserű íz érezhető.

A
szemcseppeknél is enyhén oldalt kell tartani a gyermek fejét úgy, hogy a szeme,
amelybe cseppenteni akarunk, valamivel lejjebb legyen, és a cseppek ne
folyhassanak a másik szembe. Óvatosan le kell húzni az alsó szemhéjat és a
gyógyszert a szem és a szemhéj közé kell cseppenteni.

Mind a fül-,
az orr- és a szemcseppentés során ügyelni kell arra, hogy a cseppentő ne
érintse bőrfelületet, mert baktériumokat vihet át innen az üvegbe. Ha a
cseppentővel mégis megérintettük a bőrt, akkor alaposan le kell mosni, mielőtt
újból visszadugnánk az üvegbe.

Kérdések gyógyszerszedés előtt

Az alábbi
tíz kérdést fontos feltenni a kezelőorvosnak, mielőtt gyermeke elkezdené a
gyógyszeres kezelést.

1.Feltétlenül szükséges ez a gyógyszer?
Nincs-e más kezelési lehetőség (életmód, táplálkozás stb.)?

2.Mely csoportba tartozik ez a
gyógyszer (pl. fájdalomcsillapító, antibiotikum, köhögéscsillapító stb.)? Mi a
neve a gyógyszernek?

3.Milyen mennyiségben kell adni ezt a
gyógyszert pontosan? Naponta hányszor? Meddig (néhány napig, egy hétig stb.)?

4.Honnan lehet tudni, hogy hatásos-e
vagy nem? Mi a teendő, ha a gyógyszer hatása nem mutatkozik?

5.Vannak-e olyan élelmiszerek,
amelyeket nem szabad a gyógyszerrel együtt fogyasztani?

6.Lehet-e más gyógyszereket szedni
egyidejűleg?

7.Ismeretesek-e mellékhatások?
Vannak-e, ha ritkán is, aggasztó mellékhatások? Mit kell tenni, ha
mellékhatások fordulnak elő? A gyógyszer előnyei nagyobbak-e az esetleges
mellékhatások hátrányainál?

8.Ha a gyermek más gyógyszerekre allergiás,
akkor erre az adott gyógyszerre is előfordulhat-e allergiás reakció?

9.Be kell-e tartani az előírt kezelési
időtartamot akkor is, ha a gyermek már láthatóan egészséges? A kezelés korai
megszakításának vannak-e káros következményei? Mit kell tenni, ha egy adagot
elfelejtettünk beadni?

10.Mibe kerül a gyógyszer? Rendelkezésre
áll-e esetleg olcsóbb, azonos értékű gyógyszer?


Jó tanácsok a gyógyszerek beadásához

  • Figyeljünk arra, hogy a gyermek
    45 fokos szögben üljön vagy álljon, amikor a gyógyszert beveszi. Ezáltal
    csökkenthető a félrenyelés kockázatát.
  • A kanalas orvosságot oldalról, a
    nyelv közepe tájára öntve adjuk be. Ha egyenesen a szájpadlás közepére
    kerül, öklendezést válthat ki. A tablettát a nyelv hátsó részére
    helyezzük, itt kevésbé érződik a keserű íz.
  • Ha lehet, vegyük el valamivel a
    gyógyszer rossz ízét. Kedvelt módszer az almapüré, joghurt, puding vagy
    lekvár hozzáadása. A legmakacsabb ellenállás esetén próbálkozhatunk hígabb
    állagú édességekkel, fagylalttal vagy csokoládésziruppal.
  • Sose mondjuk az orvosságra, hogy
    édesség, veszélyes lehet a két dolog összekeverése. Mindig mondjuk meg az
    igazat.
  • Ne alkudozzunk, és ne akarjuk
    megvesztegetni a gyereket. Csak rontunk a helyzeten, ráadásul azt
    sugalljuk vele, hogy a gyógyszer bevétele megegyezés kérdése, holott nem
    az. Kínálhatunk a gyermeknek választási lehetőséget: megkérdezhetjük,
    melyik pohárból szeretne inni, vagy hogy melyik szobában szeretné bevenni
    a gyógyszert, de határozottan éreztessük, hogy a gyógyszer bevételéről nem
    ő dönt.
  • Ne büntessük a gyermeket azért,
    mert nem akarja bevenni az orvosságot. A legtöbb gyógyszernek rossz az
    íze, és az ember ösztönösen kerüli a keserű ízt, mely a természetben
    általában a mérgek jellemzője. Csak legyünk határozottak, és ne engedjünk.
Megosztom