Felvételire készülünk – mindjárt megőrülünk!

Kedves Eszter! A két fiunk felvételire készül, az egyik négyosztályos gimnáziumba, a másik hatosztályosba. Tudják, hogy gyakorolni kell, de a hétvégék mégis állandó harcba torkollanak. Tologatják a feladatokat, húzzák-halasztják, félig csinálják csak meg. Mit tegyünk, hogyan motiváljuk őket, hogy kedvvel, vidáman oldják meg a gyakorlófeladatokat, és ne legyen nyűg, kényszer nekik? És hogy mi, szülők se készüljünk ki minden hétvégén…

Kedves Szülők!

A kérdésük, azt gondolom, a családok nagy többségét érinti. Nem könnyű megtalálni azt a középutat, hogy úgy motiváljuk a gyerekeket a tanulásra, hogy az ne piszkálódásnak tűnjön. Egy közös stratégia kialakí­tása sokat segí­thet ebben. Megbeszélni a gyerekekkel, hogy megértjük, mennyire fárasztó nekik az iskolai hét után még hétvégén is a tanulással foglalkozni, de erre sajnos ebben a korban már szükség van.

Fontosnak tartom meghallgatni az igényeiket. Mi az, amihez ragaszkodnak a hétvégéken, a szabad idejükben. Mi az, ami kikapcsolja őket az egész heti tanulásból. Innentől már lehet jó megoldást találni arra, hogy tanuljanak is, és az ő kí­vánságuk is teljesüljön, kikapcsolódásban is legyen részük. Annak olyan formájában, amit saját maguk választanak. Gyakran lehet tapasztalni, hogy ennyi elég a motivációhoz. Megértést kapnak piszkálódás helyett, í­gy az otthon nem válik az iskola folytatásává, ahol mindig teljesí­teni és megfelelni kell. Sokkal inkább egy olyan légkör alakul ki, ahol megértik őket, figyelnek az igényeikre, és egyenrangú partnerként kezelve őket próbálnak egy mindenkinek elfogadható megoldást találni. Ezt a gyerekek minden korosztálya igen nagyra értékeli, és igyekeznek is az egyezséghez tartani magukat.

A péntek délutáni szabadság szerintem minden gyereknek jár. Ilyenkor jó, ha úgy tölti el az idejét, ahogyan ő szeretné, de mindenképp tanulás nélkül. A gyerekünket minden életkorban próbáljuk segí­teni, terelgetni. Nem könnyű ráérezni arra, melyik életkorban mennyi terelgetésre van szüksége. A szülő aggódik, hogy ha nem ellenőrzi, nem folyik bele a tanulásába, akkor a gyerek magától nem fog tanulni, nem elég kötelességtudó, nem látja még eléggé a tetteinek vagy tettei hiányának a következményeit. Bár talán ellentmondásosan hangzik, mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a szülők jobban kivonják magukat a tanulásból, és a gyerekre bí­zzák azt, akkor a gyerek motiváltabb és lelkiismeretesebb lesz. Azt érzi, hogy a szülő bí­zik benne, és ez elég nagy löketet ad a tanulásra. Természetesen nem azt mondom ezzel, hogy ne is figyeljünk rá, tanul-e vagy sem, de a tanulásban is hagyjunk neki önállóságot és szabadságot.

A szülők hétvégéje ne szóljon a gyerek tanulásáról, az összességében mindenkinek rossz, és nagyon kellemetlen alaphangulatot tud szülni. Ha sikerül megállapodni valami egyezségben, azzal a gyerek nagyon jól motiválhatóvá válik. Nem a szülők hangulatának árt a halogatással, hanem saját magával szúr ki. Hiszen, ha végzett a tanulással, utána jöhet az, amire ő vágyott. A filmnézés, a számí­tógépezés, a szabadba menés, a foci, a barátokkal találkozás, vagy bármi, amiben a szülőkkel megegyeztek. Ha vasárnap estig halogatja a tanulást, akkor ezekről lemarad. így saját belső motivációja lesz arra, hogy minél hamarabb nekiálljon, és foglalkozzon vele.

Megosztom