Szekeres Nóra nehéz sorsú gyerekeknek gyűjt játékokat

A Játéksziget, a Máltai Szeretetszolgálat és a Leo Burnett reklámügynökség szemléletformáló kampányba kezdett, melyben Basico kollekció néven furcsa, kézzel eszkábált játékok segí­tségével hí­vja fel a Játéksziget üzletekbe látogató felnőttek és gyerekek figyelmét és aktivizálja őket a rászoruló gyerekek támogatására.

A kampány nem csak pénzbeli adománygyűjtésre buzdí­t, hanem felhí­vja a figyelmet arra is, hogy megkí­mélt állapotú, használt játékaikkal is segí­thetnek a gyerekek szegény sorsú társaikon, ha a Játéksziget boltjaiban kihelyezett dobozokba gyűjtik megunt, régi kedvenceiket, gyereknap előtt április végétől május 25-ig. Az összegyűjtött játékokat a Máltai Szeretetszolgálat osztja szét a játékot nélkülöző családok körében gyereknapra. A jótékonysági kezdeményezéshez Szekeres Nóra is csatlakozott.

A Játéksziget egy közel 2000 fő körében végzett felmérése szerint a válaszadók egy harmada akár 2-5000 forint közötti összeggel is támogatná adománnyal a szegény sorsú gyerekeket, több mint 90%-uk pedig már adományozott is rászoruló gyerekeknek szervezett körülmények között. A megkérdezettek 37,5%-ának már a gyerekei is adományoztak nehéz sorsú gyerekeknek, 40%-uknál a felnőttek adakoztak. 5,4%-uk pedig már beszélgetett a gyerekekkel a családban arról, hogy vannak szegényebbek, akiket segí­teni kell azoknak, akik megtehetik. A megkérdezettek egy hetede pedig úgy gondolja, hogy majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor érdemes emlí­teni a témát. A szülők negyede úgy gondolja, hogy 3 éves kortól, hetede úgy véli, hogy 4 éves kor fölött, 30 százaléka 5 éves kortól, 16,8%-a pedig 6 éves kortól érzi érdemesnek a gyerekekkel mások segí­téséről beszélgetni.

Az adakozás azonban csak egy módja a társadalmi felelősségvállalásnak; a kampány a hosszú távú hatás elérését tűzte ki célul. A kampányon dolgozó csapathoz csatlakozó Németh Erika gyermekpszichológus a téma hátterét magyarázva elmondta: „Az emberek alapvető pszichés védelmi mechanizmusa, hogy a rossz sorsokra igyekszünk nem figyelni, olyan magyarázatokat találni, ami elhiteti saját magunkkal, hogy velünk ilyen nem történhet meg. A félelem útjában állhat tehát a szánalomnak, segí­tő szándéknak“. Ez a kampány éppen ez ellen küzd. A pszichológus szerint nem a nagy gesztusok számí­tanak, amit egy évben egyszer teszünk, hanem inkább a szülők hétköznapi viselkedése – hogy azt az üzenetet közvetí­tsék gyerekeiknek: adni jó. Vagyis a példamutatás a leghatékonyabb eszköze az ilyen tí­pusú érzékenység és segí­tési hajlandóság természetes kialakulásának.

Egy másik nagyon fontos momentum, amit a pszichológus hozzátett magyarázatához, hogy „a társadalmi érzékenységhez empátiára van szükség. Ezt pedig úgy tanuljuk, ha mi is kapunk, és megtapasztaljuk, milyen jó érzés. Az a gyerek, aki soha nem dönthet semmiben, akár még abban sem, hogy reggelire két étel közül mit szeretne, vagy elesik, és ahelyett, hogy megkérdeznék tőle „jól vagy?, a szülők helyette döntik el „ebcsont beforr”. Nos, az ilyen gyerekek ragaszkodni fognak minden aprósághoz, amihez hozzájutnak, legyen az a figyelem legkisebb morzsája, vagy a tárgyaik. ím az a gyerek, akinek az érzéseit és szükségleteit figyelembe veszik a szülők, érzékeny lesz másokra is.”

Miért fontos a játék? „Nem csak a szórakozás vagy készségek fejlesztése miatt. A gyerekekben a hétköznapi történések által keltett érzéseket, indulatokat, jókat és rosszakat egyaránt a szabad játék, mint az öngyógyí­tás tudattalan mechanizmusa segí­t feldolgozni. A szabad játékban elengedhetik fantáziájukat, olyanoknak képzelhetik magukat, és olyasmit is megtehetnek, amit a valóságban sose tudnának vagy akarnának megtenni. A ki nem fejezett érzések pedig megbetegí­tenek. Ezért fontos, hogy minden gyerek otthonába kerüljön játék” – tette hozzá Németh Erika.

Megosztom