Munkanélküli kutyák

Hiába a kutya az ember legjobb barátja, ha nem tudunk velük együtt élni. Kiszaggatják a kárpitot, összeugrálják a tiszta ruhát, felássák a kertet és még az állatorvosi költségek is az egekbe rúgnak. Vajon hová lettek a régi idők hűséges, megbí­zható négylábúi, akik igazi társai voltak gazdáiknak?

A válasz igen egyszerű: itt vannak velünk, csak mi rontjuk el őket. Halász írpád, a Fehér Isten cí­mű film állattrénere szerint a fent leí­rt problémák abból erednek, hogy nincsenek kihasználva a házi kedvencek képességei. Mí­g régen űzték a vadat, terelték a nyájat vagy őrizték a házat, az ebek ma már szinte egész nap csak unatkoznak. Ettől frusztráltakká válnak, sőt még meg is betegedhetnek. „A passzivitás kihat az immunrendszerükre. Adhatunk nekik ilyen-olyan gyógyszereket és különböző allergiamentes tápokat, de hiába, a betegség oka legtöbbször az, hogy nincsenek levezetve fizikai és mentális energiáik. A forgatáson nekünk, trénereknek is nagyon tanulságos volt látni, ahogy azok a kutyák, akiket menhelyről hoztunk ki, mindössze attól, hogy részesei lehettek egy feladatnak, hogy dolgozhattak, szinte centiket nőttek.

íœl -fekszik – lábhoz!

A tréner szerint nem nagy ördöngösség az ebek nevelése: „Nyissuk ki a hűtőt, és vegyünk ki egy jutalomfalatot.” Érdemes ily módon kiaknázni a Pavlolvi-reflexet, vagyis minél többször jutalmazzuk őket a kí­vánt cselekmény elvégzése után, annál jobban tudatosul bennük az összefüggés. „Minden kutya tud ülni, feküdni, visszajönni, csak azt nem tudják, hogy mikor.” ím fontos a következetesség: ha olyankor is dicsérjük őket, amikor nem fogadtak szót, könnyen összezavarodhatnak.
A falka-ösztönre is épí­tkezhetünk: „A kutyáknak olyan vezetőre van szükségük, aki leveszi a döntés terhét a vállukról.” Ezért mindig kezdeményezzük mi a játékot, a simogatást, a sétáltatást, és ami legalább ilyen fontos, mi is fejezzük be. Ezzel arra sarkalljuk őket, hogy figyeljenek ránk. „Mivel én vagyok a kezdeményező, én leszek a vezető is, ettől egyre nagyobb lesz a figyelmük az irányomba. Ez a lényeg, az már csak hab a tortán, hogy parancsra le is ülnek.
Sokan hivatkoznak arra, hogy nem tudnak szigorúak lenni imádott kedvencükkel, ám ezzel bizonyos szempontból ártanak a kutya-gazdi viszonynak: „Lehet szeretni az állatot, sőt kell is szeretni, de azzal, ha foglalkozunk, dolgozunk velük, hihetetlen jó kapcsolat épülhet ki köztünk. Ha csak szeretetet adunk, az önmagában kevés. Aki nem neveli őket, és nem csinál velük komolyabb közös akciókat, egyfajta kötődést elveszí­t. A taní­tás révén egy olyan kommunikációs hí­d épülhet ki, amit nem lehet semmihez sem hasonlí­tani.


Kutyaiskola

Nincs reménytelen eset, még a legszófogadatlanabb kutyából és lehet Lassie-t vagy Rintintint faragni. Az etológiai és kinológiai tudományos eredmények felhasználásával gyakorlatilag nincs lehetetlen. „Az új technikák segí­tségével lehet tréningezni gyakorlatilag bármilyen állatot: vaddisznót, szarvast, macskát, csirkét. Nekem például van egy kakasom, aki tud itt-a-piros-hol-a-pirost játszani.” Az egyik legeredményesebb módszer az úgynevezett „klikker”, ahol egy kattanó jelzésre reagál az állat. De mielőtt otthon elkezdünk kedvencünknek össze-vissza kattogtatni, nem árt egy kutyaiskolában elsajátí­tani a tudományos alapokat, hiszen nem mindegy, hogy miként vegyí­tjük a különböző tréningezési rendszereket. Csupán a „klikker” technikából hat féle van, amik nem mindig kompatibilisek egymással. Sőt az úgynevezett tükör- és az ösztönkezelési módszerek is segí­tségünkre lehetnek rosszcsont kutyusunk megzabolázásában.
ím érdemes figyelmet fordí­tani arra, hogy olyan iskolát válasszunk, ami szakmailag felkészült, és az elmúlt tí­z évben nem maradt le a fejlődésben, hiszen sajnos számos helyen alkalmaznak még olyan elavult módszereket, amik felhasználását például a filmes szakmában már jogszabályok és kódexek tiltják.

Megosztom