Gyógyír pikkelysömörre

A pikkelysömör nem fertőző betegség, hanem öröklött hajlamon alapuló probléma. A betegek mégis igyekeznek elrejteni a jeleket, mivel számos tévhit kering még mindig a betegség körül.

A betegség gyakori, száz emberből átlagosan kettő szenved pikkelysömörben. Bármely életkorban előfordulhat, ám az esetek fele serdülő-, illetve fiatal felnőtt korban kezdődik, ugyanakkor nem ritka a gyermek-, sőt a csecsemőkorban kezdődő pikkelysömörös megbetegedés sem.

Tünetek

A típusos tünetek – makacs, vörös, beszűrt, pikkelyesen hámló bőrgyulladás elsősorban a térdek, könyökök, bokák felett, illetve a hajas fejbőrön – mellett gyermekkorban gyakori a nem típusos tünetek fellépte is, amely megnehezíti a betegség felismerését a nem szakorvos számára.

Csecsemőkorban leggyakrabban a pelenkás terület makacs, hagyományos kezelésre nem gyógyuló, élénkvörös, éles széllel elhatárolódó gyulladása, valamint a hajlatok (hónalj, köldök) és a hajas fejbőr megbetegedése jelentkezik. Gyermekkorban is gyakoriak a hajas fejbőr tünetek, jellemző továbbá a testszerte, főként a törzsön elszórtan megjelenő, fél-két centiméter átmérőjű pikkelyesen hámló, gyakran enyhén viszkető tünetek megjelenése.

Szerencsére mind gyermek-, mind felnőttkorban igen ritkán fordulnak elő súlyos, néha az egész testfelületet érintő vagy ízületi gyulladással járó formák.

Okok

A pikkelysömör öröklött hajlamon alapszik, gyakran mutat családi halmozódást, de sem megjelenésének valószínűsége, sem a tünetek súlyossága nem számolható előre, azaz nem feltétlenül jelenik meg az utódok mindegyikében, sőt generációkat „ugorhat”, vagy előfordul, hogy a családban csak oldalágon (például unokatestvér, nagybácsi) találunk pikkelysömörös rokont. Természetesen az is előfordul, hogy a beteg családjában senkinek sincs pikkelysömöre. Ez a betegség bonyolult, úgynevezett poligénes öröklődésével magyarázható.

Az ép bőrtől jól körülírtan elhatárolódó vörös foltokat a bőr sejtjeinek kórosan felgyorsult osztódása okozza. Az öröklődésen kívül a konkrét oka ismeretlen, de feltehetően valamilyen immunológiai folyamat játszik szerepet benne.

Diagnózis

A betegség felismerése típusos tünetek esetén egyszerű, nem típusos vagy kezdeti tünetek esetén, illetve csecsemő- és gyermekkorban azonban sokszor nehéz. Bőrgyógyász szakorvos számára a tünetek és a kórelőzmény alapján az esetek túlnyomó többségében felismerhetők a nem típusos tünetek is, bőrmintavételre és szövettani vizsgálatra csak kivételesen ritka esetben van szükség.

Kezelés

A betegség lefolyása idült, a kezelésekkel tünetmentességet lehet elérni, de véglegesen nem gyógyítható. Ismeretesek olyan, úgynevezett provokáló tényezők, melyek a tüneteket rontják. Ezek felismerése és lehetséges elkerülése, megszüntetése nagyon fontos. Ilyenek a fizikai sérülés, melynek helyén gyakran alakul ki típusos pikkelysömörös bőrjelenség. A hurutos, illetve bakteriális fertőzések, melyek leginkább szóródó bőrtüneteket provokálnak, az elhúzódó stressz és egyéb negatív pszichés tényezők, a hormonális változások, a túlsúlyosság mind kiválthatják a pikkelysömör tüneteit.

A betegség kezelési módja függ a tünetek súlyosságától, elhelyezkedésétől, a beteg életkorától. Legtöbbször gyógyszer kombinációt alkalmaznak, az egyén tüneteinek súlyossága és az elváltozások mértékétől függően.

Bőrápolás Alapvető, és minden pikkelysömörös számára kiemelkedően fontos az általános bőrápolás. A bőr szárazsága, gombás fertőzések (például hajlati kipállás), seborrhoeás bőr (zsíros arcbőr, korpázó, zsíros haj) ugyanis mind rontják a pikkelysömörös tüneteket. Fontos tehát a bőr megfelelő tisztítása, hidratálása, a seborhhoeás bőrpanaszok esetén annak bőrgyógyászati kezelése.

Helyi kezelések A pikkelysömör kezelésében a leggyakrabban különböző hatóanyag-tartalmú (szalicil, szteroid, kátrány, dithranol, kén, D-vitamin analóg) hámlasztó, gyulladáscsökkentő, nyugtató külsőleges készítményeket alkalmazunk. A hatékony kezelés kulcsa a megfelelő hatóanyag és vivőanyag (oldat, krém, kenőcs, stift stb.) megfelelő megválasztása, mely gyakorlatot, tapasztalatot igénylő, bőrgyógyász szakorvosi feladat, mivel a gyógyszerek többsége irritálja a bőrt.

Fényterápia Nem új keletű, de napjainkban reneszánszát éli, és az új, modern készülékek birtokában igen hatékony és biztonságos kezelési módszer a fényterápia. Alkalmazzák önmagában, fényérzékenyítő kezeléssel együtt, illetve fürdő-fényterápia formájában. Ez utóbbi során sós vagy kénes fürdőt követően, illetve azzal egyidejűleg alkalmazzák az UV- fényterápiát.

Belső gyógyszeres kezelés Csak ritkán, válogatott esetekben van szükség gyógyszerszedésre, ez minden esetben szoros orvosi kontroll mellett történik.

A pikkelysömör, bár nem gyógyítható, de megfelelő, egyénre szabott kezeléssel jól karbantartható bőrbetegség, melynek gondozásához bőrgyógyász szakorvosra, valamint az orvos és a beteg jó együttműködésére van szükség.

Szövődmények

A pikkelysömör néhány, ritka típusának súlyosabb következményei lehetnek. A pikkelysömör okozta ízületi gyulladás fájdalommal és duzzanattal jár. Súlyos esetekben a bőr testszerte vörössé és hámlóvá válhat. Ez a forma nagyon súlyos elváltozás, mert az égéshez hasonlóan gátolja a bőr védő szerepét a sérülésekkel és fertőzésekkel szemben.

Egy másik ritka forma a gennyhólyagokkal járó pikkelysömör, melyben kisebb-nagyobb gennyes hólyagok alakulnak ki a tenyéren és a talpon.

Hogyan hat a fototerápia?

Sok év óta ismert, hogy a napsugárzás bizonyos bőrbetegségek esetében jótékony hatású lehet. A szakemberek ma már tudják, hogy a napfény egyik alkotórésze, az ultraibolya fény felelős mindezért. Az UV-fénynek többféle hatása van a bőrsejtekre, egyrészt módosítja a sejtek által termelt anyagok mennyiségét és minőségét, másrészt a bőrbetegségek kialakulásában szerepet játszó sejtek pusztulásához vezet. A pikkelysömör és az atópiás ekcéma a két leggyakrabban fényterápiával kezelhető betegség.

• Az UV-A vagy UV-B fény alkalmazása a betegség súlyossága és típusa alapján választható meg. Az ultraibolya A sugárzás ugyanis mélyebbre hatol a bőrben.

• A fényterápia előtt néha bizonyos gyógyszert kell bevennie a páciensnek, amely érzékenyíti a bőrt az UV-sugárzás hatásaira, így lehetővé teszi a besugárzás időtartamának és intenzitásának csökkentését. A gyógyszer mellékhatásként hányingert okozhat, és mivel a szemlencsében lerakódik, a kezelés után még legalább 12 órán át UV-szűrős napszemüveget kell viselnie a betegnek.

• A hosszan tartó fényterápia mellékhatása lehet a napégéshez hasonló fájdalom és bőrpír. Az UV-fény sugárzás emeli a bőrrák kialakulásának kockázatát hosszú távon, ám a rövid ideig tartó kezelések kis rizikót jelentenek.