Bizarr kúrák: galandféregtől a vattapamacsig

Szinte mindenki kacérkodik egyszer életében a fogyókúra gondolatával, sokan bele is vágnak, kevesebben akár az egészségüket is kockára teszik az áhított alakért. De tényleg mindent megtennének a karcsúságért?

A vékony alak nem csak korunk divatja, évszázadokkal ezelőtt is elmentek a végsőkig a diétázók. Amikor egy egészséges fogyókúra és testmozgás már nem elég (legalábbis mikor úgy érzi valaki, hogy ez kevés), sokan bizarr módszerekhez folyamodtak, s folyamodnak ma is. Ecetkúra, cigarettadiéta, vattaevés – őrült módszerekkel próbálták megváltoztatni testüket a nők, ritkábban a férfiak.

1727. Kerüld a mocsarakat!

Thomas Short írt egy értekezést 1727-ben „A testesség okai és hatásai” címmel, melyben javasolta a súlyproblémákkal küzdőknek: kerüljék a mocsaras vidékeket. Hogy miért? A kövér embereknek azért kell szárazabb levegőjű területre költözniük, mert a problémájukat a nedves, párás klíma okozza. Ez még nem egy konkrét fogyókúrás recept volt, inkább csak Thomas Stuart jó tanácsa.

1800-as évek: a hisztéria kiéheztetése

A XIX. század második felében bevett nézet volt, hogy csak a viktoriánus anorexiával küzdhető le a középosztály és az arisztokrácia hölgyei körében oly gyakori hisztéria. Az emberek pedig éheztették magukat, hogy megfeleljenek a viktoriánus törékenység eszméjének, amely egyet jelentett a spirituális tisztasággal és nőiességgel.

1820. Az ecetkúra

Az anorexiás és bulimiás költő, Lord Byron népszerűsítette az ecetkúrát. Hogy méregtelenítse testét, minden nap tekintélyes mennyiségű ecetet és vizet ivott, természetesen az angoloknál kötelező tea mellett, ám ezt ő nyers tojással keverte el… Mellékhatásként aztán hányás és hasmenés lépett fel, így nem csoda, hogy a megszállott költő sokat fogyott.

1903. A Fletcher-féle fogyókúra

A San Franciscó-i művészeti ügynök, Horace Fletcher úgy vált ismerté, mint A Nagy Húsdaráló, miután 18 kilogrammos súlyvesztésének titkát felfedte: az ételt alaposan meg kell rágni, és nem szabad lenyelni. Akkor döntött a fogyókúra e furcsa módja mellett, mikor megtagadták egy életbiztosítás kötését tőle a súlya miatt. Módszere szerint pontosan harminckétszer kell minden falatot megrágni (ahány fogunk van), majd a maradékot ki kell köpni. Úgy gondolkodott, hogy ennyi idő pont elég ahhoz, hogy a testnek szükséges tápanyagok felszívódjanak, a többi csak felesleg. A diétájának mottója az volt, hogy „a természet visszavág, ha valaki nem rág”.

1925. A cigaretta-diéta

Ma már nehezen lehet elképzelni, hogy a dohányzást egykor azzal hirdették, hogy jótékony hatású az egészségre, ám szűk száz esztendővel ezelőtt még így volt. Szinte minden cigarettagyártó cég felhasználta kampányában terméke népszerűsítésére, hogy aki dohányzik, az nem kíván enni, így megőrizheti karcsúságát. Ma már tudjuk jól, milyen áron…

1928. Az eszkimó húskúra

Vilhjalmur Stefansson sarkkutató dolgozta ki a jól ismert Atkins-diéta szélsőséges típusát. Hosszú ideig élt az északi tundrán, így volt ideje megfigyelni, milyen egészségesek az eszkimók, pedig csak rénszarvast, nyers halat és bálnahólyagot esznek, a zöldség és gyümölcs beszerzése szinte lehetetlen arrafelé. Stefanssont lenyűgözte ez az étrend, így egy New York-i kórházzal összefogva fogyókúrát fejlesztett belőle: orvosi ellenőrzés mellett folytatta a kúrát, ahol vizsgálták a hatásosságát.

1930-as évek: karcsúsító szappan

Lemosni a zsírt a zuhany alatt? Túl szép, hogy igaz legyen, a karcsúsító szappannal mégis nők százai sikálták magukat fürdés közben ebben az időben. Nem is egyfélét lehetett venni ebből a szerből. A hatalmas elvárások aztán persze nem teljesültek, ezek a szappanok semmilyen mágikus zsírűző vegyületet nem tartalmaztak. Egyszerű kézmosók voltak, a hagyományos összetevőkkel.

1954. Fogyás galandféreggel

Mikor az emberek rájöttek, hogy a galandféreg, és más bélben és emésztőrendszerben élősködő paraziták jelenléte súlyvesztést okoz, hiszen ezek a gazdaszervezet elől veszik el a tápanyagokat, nem mindenki reagált undorral. Néhányan a súlyvesztés tényére koncentráltak, és galandféreg-kezdeményeket juttattak a testbe, hogy ehessenek anélkül, hogy híznának. Figyelmen kívül hagyták azonban, hogy kifejlett állapotban ezek a paraziták akár 8 méteresre is megnőhetnek a testben, ráadásul rohamokat okozhatnak, demenciát és gyulladásokat.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. júliusi számában olvasható.