Utazás a társkeresés körül

Magyarországon több mint másfél millióan élnek akaratuk ellenére egyedül. Társra vágynak, ismerkednek, próbálkoznak. De vajon mindig a legmegfelelőbb módon teszik? Milyen lehetséges buktatókra érdemes odafigyelnünk? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Kánya Katával.

Kánya Katát aligha kell bemutatnunk olvasóinknak. Az egykor népszerű, családterapeuta képzőt is végzett színésznő ma társkereső irodát vezet. Közel húsz év alatt összegyűlt tapasztalataiból Társtaláló címmel írt könyvet, amelyben gyakorlatias tanácsaival, különféle technikák és tanulságos történetek ismertetésével segít a társra vágyóknak.

– Sokan idegenkednek a társkereső irodáktól, személyes kudarcuknak tartják, hogy ide jutottak. Pedig ezt nem kell szégyellni, és érdemes élni a szolgáltatás nyújtotta lehetőségekkel. Ha kenyérre van szükségünk, a szupermarketbe megyünk, ha társra vágyunk, egy erre szakosodott irodát keresünk fel. Ez egy alternatíva, ellenőrzött lehetőség a társtalálásra. Az internetes párkeresésben már jóval több a buktató, mivel anonim, ellenőrizhetetlen, a virtuális életet élők tere elég tág.

Kánya Kata azt tapasztalja, a hozzá fordulók életkora, foglalkozása erősen megoszlik. Huszonöttől nyolcvanig mindenki jön, a kétkezi munkásoktól a politika reprezentáns képviselőiig sokan szeretnének társra találni.

Alkalmassá kell válni

Bármilyen furcsán is hangzik, alkalmassá kell válnunk a társkeresésre. Legelőször is tartsunk önvizsgálatot, esetleg gondoljuk át a korábbi kapcsolatainkat, tanulságos lehet a felismerés, hol rontottuk el. Helyre kell rakni, és le kell zárni a múltat, fontos, hogy ne legyenek elgyászolatlan fájdalmaink. Az sem mindegy, hogy egy magányos, vagy egy társtalan ember próbál-e szerencsét – a kettő között óriási a különbség. Az utóbbi indul nagyobb eséllyel. Legyünk önazonosak, tudjuk, kik vagyunk, ismerjük a saját hibáinkat és erényeinket.

Az emberek jelentős része meg van győződve arról, hogy neki alanyi jogon jár a siker, a boldogság, a komfortérzet, a tartalmas, minőségi élet – csak intézze már el valaki! – írja a könyvében Kata. Holott tudjuk: nem repül a szánkba a sült galamb, nem szabad kívülről várnunk a csodát.

A társkeresés számos buktatót rejt magában. Nem tanácsos két héttel egy szakítás után azonnal új párt keresni magunknak. Ahogyan az sem jó, ha a már hosszú évek óta egyedül élő egy reggel pánikba esik, kapkodni kezd, s minden mérlegelés nélkül belekapaszkodik az első lehetőségbe, annak ellenére, hogy az nem a legideálisabb. Időt kell adnunk magunknak és másoknak arra, hogy kiderülhessen, működik-e a kapcsolat.

– Az önismeret hiánya is vezethet a sikertelenséghez – folytatja Kata. – Jellemző tendencia: a férfiak náluk jóval fiatalabb nőket, a nők pedig kicsivel fiatalabb férfiakat keresnek. A legnehezebb helyzetben a negyvenes generáció tagjai vannak, hiszen általában kisebb vagy nagyobb, de még kamasz gyerekekkel élnek együtt. Az „én gyerekem meg a te gyereked” című történet pedig soha nem egyszerű, de természetesen nem kizáró ok a boldogságra. A fiatalabb, illetve az idősebb korosztálynál – a kevesebb kötöttség miatt – könnyebb összecsiszolni az elképzeléseket.

Négy alappillér

Mielőtt választunk, célszerű végiggondolni, hogyan, milyen azonosságok mentén tudunk majd együtt élni a választottunkkal. A párkapcsolatnak négy alappillére van. Fontos a hasonló értékrend, a mélyen vallásos és az ateista nem feltétlenül alkot ideális párost. A közös életvitel sem árt, hiszen például egy folyton otthon kötögető nő és az extrém sportokat kedvelő férfi ritkán maradhat meg egymással hosszú távon. A harmadik pillér a szexualitás. Nem árt, ha a két fél hasonló libidójú, egy nimfomániásnak és egy aszexuálisnak sincs közös jövője. És végül az anyagiakon is állhat vagy bukhat minden. Párkapcsolat szempontjából szerencsés, ha két hasonló anyagi helyzetű ember találkozik.

Kánya Kata tanácsai

Nem szabad félni, nyitni kell mások felé. El lehet dönteni, hogy átvészeljük-e az életet, vagy belevetjük magunkat az életbe, s elfogadjuk, amit hoz: örömöt-bánatot.

A kapcsolatban élők jól teszik, ha problémák esetén megpróbálják rendbe hozni a viszonyukat. Beszélgessenek őszintén, lehet, hogy nem is olyan nagy a baj.

Aki fél, és úgy gondolja, hogy idétlen lesz, vagy nem tudja jó formáját hozni az első randevún, először válasszon olyan embert, aki nem tetszik neki. Ilyenkor ugyanis nincs tétje a dolognak, elmúlik a görcs, a megfelelési vágy. Két-három ilyen találkozás után már azt fogja érezni, ez egy lehetőség arra, hogy új kanyart vegyen az élete.

Az első randevún mindenki el akarja „adni” magát. Ehelyett célravezetőbb, ha kíváncsiak vagyunk a másikra.

A második randevútól teljesen mindegy, hogyan ismerkedett meg a páros egymással.

Soha ne szidjuk a másiknak az előző kapcsolatunkat.

Vélemények tükrében

Jáksó László:

Nincs általános szabály

– Rengeteg lehetőségünk van a társkeresésre, kivéve abban az esetben, ha elszúrjuk. Az internetes párkeresés csak látszólag oldja meg a problémát. A személytelen módszereket nem tartom jónak, mert a saját hibáinkat, gátjainkat úgyis magunkkal visszük. Egy melankóliára hajlamos, magányos ember nem lesz nyitottabb.

Nagyon fontos a sorrend: vizsgáljuk meg, egyáltalán alkalmasak vagyunk-e a társkeresésre. Kellően érdeklődőek és izgalmasak vagyunk-e, s ha ez megvan, mindegy, hol és hogyan ismerkedünk. Egyszer találkoztam egy külföldi lánnyal. Hiába beszélt négy idegen nyelvet, s én is hármat jól – nem volt közös társalgási nyelvünk. Így kézzel-lábbal mutogattunk, mégis, alig öt perc után elcsattant az első csók. Egy másik alkalommal társkereső műsort vezettem a rádióban, s amikor betelefonált valaki, a háttérben nevetést hallottam. Végül a kacagó lánnyal szövődött kapcsolatom. Máskor egy roadshow-n rendeztünk udvarlási versenyt az egyik hosztesszel – évekig tartó együtt járás lett belőle. Ebből is látszik: nincs általános szabály a társkeresésre.

Nem túl bonyolult: ne mást hibáztassunk a kudarcainkért, legyünk vidámak, pozitívak, válaszoljunk, ha kérdeznek. Végül egy viccel szeretnék üzenni azoknak, akik arról panaszkodnak, hogy senkivel nem tudnak megismerkedni. Ember kimegy a sivatagba, és térden állva imádkozik azért, hogy lottó ötöse legyen. Ez így megy tíz évig minden nap. Majd egy hang dörren az égből: „Azért egy szelvényt igazán kitölthetnél!”

Kánya Kata véleménye:

– Sok mindenben egyetértek Jáksó Lacival. A leginkább abban, hogy először magunkban kell rendet tennünk, tisztáznunk, kik is vagyunk. Ha az önismeret során fals kép alakul ki rólunk, a társkeresésünk is téves lesz. Fontos, hogy önazonosak legyünk, hogy lezárjuk a múltat, mielőtt újabb társkeresésbe fogunk, amelyre legyen valós késztetésünk. Ne azért csináljuk, mert külső elvárás.

Nem vagyunk egyformák, nem mindenki tud nyitott, vidám és szórakoztató lenni. A zárkózottabb emberek ugyanúgy megtalálhatják a társukat, sokan éppen a visszahúzódóbbakat keresik.

Kasza Tibor:

Hisz a sorsban

– Hiszek a sorsban, ezért soha nem regisztrálnék társkereső fórumokon. Eddig kizárólag hosszú kapcsolataim voltak, amelyek mindig a lehető legjobbkor jöttek – amikor már fel voltam készülve rájuk. A magány és a kétségbeesés gyakran belekergeti az embereket az irodákon, interneten keresztül történő társkeresésbe. Pedig nem szabad sürgetni a sorsot, nem kell elébe menni, érdemes megvárni, amíg nyitottá válunk egy új kapcsolatra; biztosan jönni fog.

Ismert emberként egyrészt könnyebb párt találni, mert eleve van egyfajta bizalom, másrészt a lehetséges előítéletek miatt nehezebb. Szerencsére az utóbbit nem tapasztaltam a saját életemben. Nem csak a harsány, jó kiállású embereknek van esélyük. Mindenkinek megvan a párja, valahol létezik az, aki őt szépnek, ideálisnak és szórakoztatónak tartja. Valamennyi kompromisszum kell a kapcsolathoz, de kérdés, ki mennyit vállal. Erre a szerelem idején nem gondolunk, az ilyen gondokkal csak később szembesülünk.

Most egyedül vagyok, nem keresek párt – időt adok magamnak. Elkezdtem sportolni, üzleti dolgokkal foglalkozni, rendszeresen rádiózom. Írom az első saját musicalemet. Érdekes tapasztalat, hogyan tudok működni más támasza nélkül. Hiszem: nem várat sokáig magára a következő nagy szerelem.

Kánya Kata véleménye:

– Egy népszerű, ismert fiatalembernek összehasonlíthatatlanul jobbak a kapcsolatteremtési lehetőségei, mint a hétköznapi életet élőknek, akik egy beállt ritmus szerint élnek, egy élesen behatárolható területen mozognak a munka és a barátok között. Ugyanazon az útvonalon járnak, mindig ugyanazokkal az emberekkel találkoznak. Éppen ezért a kezükbe kell venniük a sorsukat. A célzott társkeresés arról szól, hogy olyan emberekkel lehet megismerkedni, akiket a szél nem fújna eléjük. Az élet nem csenget be!

Vigyázat: a munkában kiteljesedni csapdahelyzet is lehet! Nem jó, ha a munkamánia menekülés a magányosságból, viszont ha belső késztetés, jobbat kívánni sem lehet. Fontos, hogy legyenek céljaink, de a kitűzött feladatokat ne valami helyett használjuk.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. márciusi számában olvasható.