Nincs világvége hangulatunk!

Nem állt meg az élet a No Thanx háza táján, amikor a banda frontembere, Skrapits Erik tavaly kilépett a csapatból. A fiúk gyorsan új énekes után néztek, és – immáron Bihal Rolanddal a fedélzeten – gőzerővel dolgozni kezdtek harmadik lemezükön.

A rajongók közül sokan, főleg a lányok, sírva hallgatták végig a No Thanx búcsúkoncertjét, amelyen tavaly novemberben Erik utoljára lépett fel. A tizen- és huszonéves zenészekből álló együttes négy évvel ezelőtt alakult, és a banda tagjai büszkék rá, hogy nem egy „megcsinált”, menedzserek által befuttatott csapatban játszanak. A közös zenélés ötlete a két gitáros testvér, Szekér Dávid és Olivér fejéből pattant ki, akikhez később Csánk Péter gitáros és Varga Dániel dobos is csatlakozott. Bár az akusztikus zenét is szeretik a fiúk, mégis úgy döntöttek, szükségük van egy énekesre. Ekkor találtak rá Erikre, aki háromévnyi közös munka után végül a szólókarriert választotta. Helyét Bihal Roland vette át. A csapat két stúdióalbumát (Egy másik nemzedék, Gépregény) és videoklipjeit imádják rajongók, akik a No Thanx interaktív weboldalán napi kapcsolatban állhatnak kedvenceikkel. Itt elolvashatják a fiúk blogbejegyzéseit is, amelyekből megtudhatják például, ki hogyan tölti szabadidejét, kinek hány vizsgára kell még készülnie, és hogy milyen nagy síbajnokok a Szekér-fivérek.

A No Thanx-ről sokan azt gondolják, hogy emóbanda, amely világvége hangulatú dalokat játszik. A fiúk ezen a beskatulyázáson csak mosolyognak, hiszen szerintük zenéjüknek nem sok köze van ehhez az irányzathoz. Dalaik pörgősek, a pop és a rock elemeire épülnek, és ők maguk is igen vidám srácok. Szeretnek bulizni, a barátaikkal hajnalig beszélgetni, és az utóbbi időben jóval kevesebb, az emó stílusra jellemző fekete szemfestéket használnak.

A hasam még nem elég kockás

Az első közös próba előtt annyira izgult Bihal Roland, hogy egész éjjel alig tudott aludni. A nagy napon még a keze is remegett, ám a második dal eléneklése után teljesen feloldódott.

– Meglepődtél, amikor felkértek, hogy legyél te a csapat új énekese?

– Előtte már eljutott hozzám néhány ezzel kapcsolatos hír, mégis váratlanul ért, amikor felkértek. Féltem a lehetőségtől, korábban ugyanis egészen más zenét játszottam. Egy kis gondolkodási idő után végül elvállaltam, hiszen mindig arra vágytam, hogy ismert bandában énekelhessek. A szüleim is végig mellettem álltak. Bár azt mondták, csak akkor vágjak bele, ha nem hagyom abba a főiskolát, és megszerzem a diplomát.

– Milyen főiskolára jársz?

– Kecskeméten a GAMF-ra járok (Gépipari és Automatizálási Főiskola – a szerk.), mérnök-informatikusnak tanulok. Imádom a számítógépet, állandóan előtte ülök. Netezek, játszom, msn-ezem, és a dalszövegekhez a zenét is a gépen szerkesztem. Hatodikos korom óta az informatika rabja vagyok, azóta „kockásodom”.

– És a hasad mennyire kockás?

– Sajnos nem nagyon. Régen több időm volt konditerembe járni, mostanában a vizsgák és a próbák miatt alig jutok el. Egyébként szeretek sportolni, ezért is vállaltam el, hogy kiutazok Dáviddal és Olivérrel a Média-kupára, amelyet Ausztriában szerveztek. Korábban sosem volt léc a lábamon, de Dávid megígérte, hogy megtanít. Végül szerintem többet estem, mint siklottam. Dávid és Olivér azonban megnyerték a bajnokságot, ami nem csoda, mivel mindketten kiskoruk óta síelnek, és több tucat kupát szereztek az évek alatt.

– Te kecskeméti vagy, a többiek Szombathelyen élnek. Hogyan tudtok találkozni?

– Egy harmadik helyen, Budapesten próbálunk, majd utána esténként együtt bulizunk. Ha pedig nem személyesen találkozunk, akkor msn-en tartjuk a kapcsolatot. A fiúk szerint velem az elmúlt pár hónapban gyakrabban beszéltek, mint Erikkel a három év alatt. Szerencsére gyorsan befogadtak.

– És a rajongók hogyan fogadtak?

– Az első koncert előtt eléggé be voltam rezelve, hiszen egy befutott, kedvelt énekes helyére léptem. Aztán megnyugodtam, amikor olyan arcok bukkantak fel a közönségben, akik régebben is jártak a No Thanx koncertjeire. Majd amikor a végén én is kaptam tőlük ajándékot, végképp megkönnyebbültem.

– Erős benned a megfelelési kényszer, hogy megmutasd, te is érsz annyit, mint Erik?

– Persze! Főleg az elején nyomasztott ez az érzés. De aztán egyre több rajongóval beszélgettem a weboldalunkon, és rájöttem, hogy kíváncsiak rám. Nem utasítanak el, csak még bizonytalanok. Mivel még nem hallottak énekelni, nem tudják, milyen a hangom, mennyire illek a bandába. Ezért is szeretném, ha minél előbb megjelenne az új lemezünk, és egy igazán ütős klipünk készülne. Végre megmutathatnám, hogy megállom a helyem a No Thanxben!

– Milyen lesz az új album?

– Szerintem nagyon jó lesz, és azt szeretném, ha az idősebb korosztály is hallgatná. Nem örülünk neki, hogy tinizenekarnak neveznek bennünket, szeretnénk egyszer kitörni ebből a skatulyából. Igaz, elsősorban a tizenévesek hallgatnak bennünket, és de mi már átléptük a húszat, és az idő múlásával jó lenne tágítani a zenénket kedvelők körét. Az új album dalszövegeinek egy részét egyébként én írtam. Benne van minden, ami mostanában foglalkoztat. Hogy vadidegen emberek osztják az észt, miként kellene, vagy éppen nem kellene tennem, vagy hogy mennyire sikerül feldolgoznom a hirtelen jött ismertséget. A szerelmi csalódásaim is belekerültek a dalokba, most végre mindet kiírtam magamból.

– Sokszor csalódtál?

– Igen. Nem szeretem azokat a lányokat, akik megjátsszák magukat, akiken álarc van. Egy lány adja önmagát, legyen őszinte, és persze nézzen jól ki. Lehet, hogy ilyen „szupernő” nem is létezik, de én nem adom fel. Egyszer úgyis megtalálom!

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. márciusi számában olvasható.