A lányok kedvence

Öt-hat évvel ezelőtt Puskás Peti még mint bébiszitter gyerekekre vigyázott, ajándékboltban dolgozott, majd könyvet árult egy moziban. Aztán gondolt egy merészet, és jelentkezett a Megasztár3-ba.

A családja és a barátai is igen meglepődtek, amikor Peti elárulta nekik, hogy hamarosan ő is ringbe száll a tehetségkutató verseny fődíjáért. Előtte ugyanis még sosem énekelt közönség előtt, énektanárhoz sem járt, és színpad közelébe is csak akkor került, amikor egyszer kellékesként dolgozott a Millenárison. A tévés stáb ugyancsak csodálkozott vakmerőségén, ám amikor berobbant a színpadra, szinte mindenkinek leesett az álla. Elmondta, akkor olyan állapotba került, hogy gyakorlatilag semmire sem emlékszik a fellépéséből. Novák Péter zsűritag is el volt ragadtatva a produkciótól: „Ennek a piacnak úgy van rád szüksége, mint egy falat kenyérre, mert ilyen előadó évek óta nem volt” – mondta.

Peti azóta lubickol az alkotás, az éneklés, a szereplés, és a mindezekkel járó ismertség és elismerés édes keverékében. Koncertezik, saját viedoklipjeit rendezi, musicalekben, filmekben és szappanoperában szerepel, interjúkat ad. A hirtelen jött siker egy rövid időre el is szédítette, és úgy érezte, ő a király kicsiny hazánkban. Ám szerettei gyorsan észhez térítették, és ma már másként látja a dolgokat. Tudja, hogy a tehetség nem elég, keményen meg kell dolgozni mindenért. Ezért is jár ének- és tánctanárhoz, szabadidejében előveszi a gitárját, vagy a leül a zongorához gyakorolni. Mostanában még az is megfordult a fejében, hogy elmegy egy olyan jógatanfolyamra, ahol nagy melegben végzik a gyakorlatokat. Ettől ugyanis még lazábbak lehetnek az izmai és ízületei.

Persze azért a bulizásra is szakít időt, hetente kétszer biztosan beleveti magát a fővárosi éjszakába. Kedvenc helye a Corvin tető, de bárhol jól tudja érezni magát, ahol sok az ismerős és jó a zene. Imád táncolni, ezeken az estéken szinte mindig bemutatja legújabb tánctudományát. És természetesen a lányok sem maradhatnak ki a buliból, akik olykor valóságos fürtökben lógnak a táncos lábú, vidám, kifulladásig pörgő fiún.

Családi fészekben

Tavaly decemberben múlt huszonöt éves Puskás Peti, de esze ágában sincs elhagyni a szülői házat. Jól érzi magát a családjával, remekül kijön az öccsével, az édesanyjával, az édesapjával és a nagymamájával. Nem is érti, miért nyaggatják sokan azzal, hogy ideje lenne végre külön költöznie. Ráadásul az anyukája helyette is mos, főz, takarít. Közben pedig egyfolytában aggódik, ha imádott fiacskája sokáig kimarad az éjszakában.

A házimunkából mennyire veszed ki a részedet?

Őszinte legyek? Semennyire. Nagyon jó dolgom van, hiszen a szüleim mindent megcsinálnak helyettem. Persze, ha megkérnek valamire, segítek, de nincsenek állandó feladataim. A konyhapénzbe és a rezsibe azonban én is beszállok, sőt még az öcsémet is támogatom. Fizetem a zongoraleckéit, a karate edzéseit, és néha veszek neki egy-egy ruhát.

Nem ciki, hogy huszonöt évesen még a szüleiddel laksz?

Miért lenne ciki? Sehol sincs leírva, hogy ebben a korban már külön kellene élnem. Ha mindenkinek jó így a családban, akkor egyelőre nincsen értelme változtatni a dolgon. És szerintem nem is az jelenti a felnőttséget, hogy saját lakásod van. Nekem például a kempó (egy keleti harcművészeti stílus – a szerk.) segített abban, hogy higgyek magamban, és ettől talán egy kicsit felnőttnek érezzem magamat. Megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen. Ma már tudom, ha elhatározok valamit, igenis képes vagyok megvalósítani. Mert mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell.

Te felnőttnek érzed magadat?

A szülinapom után pár hétig azt gondoltam, hogy végre felnőttem. Majd kipihentem magam, és újból gyerek lettem. Semmi sem változott. Ugyanolyan vagyok, mint régen. Pörgök ezerrel, dolgozom, terveket szövögetek. Van egy titkos vágyam is, amit a közeljövőben szeretnék megvalósítani. De erről egyelőre többet nem árulok el.

Mikor szoktál pihenni?

Január elején volt egy kis nyugisabb időszakom. Ekkor többet tudtam edzeni és gyakorolni. Néha elmentem úszni is, de sajnos a biciklizésről tavaszig még le kell mondanom. Egyébként, ha tehetem, bicajjal járok, bár nem könnyű lavírozni az autósok között. Sajnos kevés a kerékpárút Budapesten, ezért néha kénytelen vagyok forgalmas utakon is tekerni. Szívügyem a biciklizés, ezért már többször is részt vettem a Critical Masson, a kerékpárosok felvonulásán. Isteni élmény!

Nyáron akár még bulizni is biciklivel mész?

Előfordult már ilyen. Ettől még szabadabbnak érzem magam.

Gondolom, ez a lányoknak is bejön. Könnyen ismerkedsz?

Azt hiszem, igen. Nyitott vagyok, hamar közel lehet hozzám kerülni. Lányokkal pedig még gyorsabban ismerkedem. Én azonban csak akkor megyek oda valakihez, ha érzem, hogy biztosan nem sülök fel. De a lányok sem szívbajosak, ők is odajönnek hozzám. Nem ijednek meg attól, hogy ismert ember vagyok. Szerintem ez inkább csak vonzza őket.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. februári számában olvasható.