A Ki útja

Ugyan a legismertebb harcművészetek Kínából és Japánból származnak, hiba lenne megfeledkezni a koreai iskolákról. A taekwondo és a hapkido más-más formában ötvözi a félszigeten fekvő ország két nagy szomszédjának tradícióit.

Távol-Keleten szinte minden országnak, népcsoportnak megvan a maga évszázadok óta létező, saját harcművészeti iskolája. Persze ezek történelmük során állandó kölcsönhatásban álltak egymással, a keveredésekből pedig újabb stílusok, irányzatok fejlődtek ki. Így született a múlt század közepe táján a jelenleg talán legsikeresebb két koreai harcművészet, a taekwondo és a hapkido is.

Életforma

A tradicionális harcművészetek teljesen más hozzáállást követelnek meg művelőiktől, mint az eredménycentrikus sportok és önvédelmi rendszerek. Az alapvető különbség, hogy nem a kitűzött célokat, hanem az odáig vezető utat tartják a legfontosabbnak. Nem az a lényeg tehát, hogy valakiből például feketeöves taekwondós legyen, hanem a szellemi és fizikai fejlődés, amin keresztül megy, mire eljut arra a szintre.

Ezért a harcművészetekhez más hozzáállás szükséges, mint például a versenysportokhoz. Aki gyorsan szeretne kiemelkedő eredményeket elérni, az valószínűleg csalódni fog, itt a rendszer lényege, hogy hosszú évek munkájával jussunk el a magasabb szintekre. Ez már csak azért is fontos, mert veszélyes is lenne rögtön akár emberölésre is alkalmas technikákat oktatni bárkinek, aki betéved egy edzésre. Az évek során viszont a megfelelő hozzáállást is el lehet sajátítani, azok pedig lemorzsolódnak, akik csak a verekedés kedvéért járnának le.

A koreai út

A félszigeten fekvő ország az évszázadok során állandó harcot vívott a két erős szomszédjával, Japánnal és Kínával a függetlenségéért. Az önállóságra való törekvés közben persze minden területen sokat vettek át tőlük, így a harcművészetekben is. A XIX. század végén számos iskola és stílus létezett, de az egységesítésnek és a fejlődésnek útját állta az 1910-től 1945-ig tartó Japán megszállás.

Végül 1953-ban a hadsereg vezérkari főnökének utasítására Choi Hong Hi tábornok, aki számos stílus ismerője és gyakorlója volt, hozott létre egy rendszert, amelynek a katonák kiképzésében fontos szerepet szántak. Az új stílus leginkább a karate – koreai nevén tang soo – és a hagyományos koreai harcmodor, a taek-kyon elemeiből építkezett, de új nevet kellett neki találni, és végül a taekwondo mellett döntöttek. Az elnevezés nagyjából azt jelenti, „a lábbal és kézzel küzdés művészete”.

A stílus olyan sikeres lett, hogy a koreai iskolákban kötelező az oktatása. Az országban hadkötelezettség van, és a sorozóbizottság elé már nagyrészt 1. danos mesterként lépnek a koreai fiúk, hogy aztán a seregben tovább gyakorolják a taekwondót vagy a hapkidót.

A hapkido is a múlt század közepe táján jött létre. A stílus alapítója Choi Yong Sul, aki Japánban aikidót és karatét is tanult. Hazatérve saját iskolát alapított, és a két harcművészet elemeit ötvöző stílusának a hapkido, azaz körülbelül „az elme, a test és a világegyetem szellemének összehangolása” nevet adta.

A főleg ütésekre és rúgásokra építő karate, valamint az inkább dobásokat, csavarásokat, kitéréseket alkalmazó aikido keveredéséből egy különleges, de igen hatékony rendszer állt össze, amely valahol a kettő között áll. Mivel szinte teljesen nélkülözi az akrobatikus rúgásokat, forgásokat, és a nagy erőt igénylő ütéseket, különösen alkalmas arra, hogy önvédelmi célból tanulják. Idősebb korban is elkezdhető, hiszen nem terheli az ízületeket annyira, mint a sok akrobatikus elemet tartalmazó karate, vagy éppen a taekwondo. Hatékonysága miatt a koreai hadseregben a tisztek és a különleges egységek kiképzésének része.

A hapkido három fő alapelvre épül.
A víz alapelve Noha a víz egyike a természet leglágyabb anyagainak, hatalmas erővel bír. A legmagasabb pontról a legalacsonyabbig egy csepp energia elvesztése nélkül jut el, miközben áramlásával köveket képes kettévágni, mély szurdokokat hozva létre. A hapkidósnak meg kell tanulnia úgy folyni, mint a víz.

A körkörös erő alapelve A körkörös erő alapelve a természet lényeges princípiuma. Egy a körkörös erő elve alapján végrehajtott önvédelmi technika során erő sose találkozik erővel; az erőt eltérítjük. A hapkidót gyakorló az ellenfél erejét használja fel, hogy legyőzze azt.

Az egység (harmónia) alapelve A hapkido harmadik alapelve az egység, melyet a víz és a körkörös erő alapelve alkotnak. Az egység alapelve természetes, és környezetünkben számos példájával találkozhatunk; a lényegi ellentétben állók közt létrejött harmónia által létrehozott erőegyensúlyt fejezi ki. Ilyenek a világosság és a sötétség, a meleg és a hideg, és a férfi és a nő. Egyik nem létezhet a másik nélkül. A körkörös erő és a víz alapelvét együttesen elsajátító hapkidót gyakorló valós egyensúlyt teremt elméje és teste közt. Ez az egység (harmónia) alapelve.

A két stílus hamarosan a világ más részein is igen népszerű lett. A látványos bemutatók után egyre-másra alakultak a taekwondo és hapkido szövetségek világszerte. Ma már itthon is szinte minden nagyobb városban találunk iskolát, ahol a koreai harcművészeteket oktatják. A taekwondo jelenleg a világ legnépszerűbb küzdősportja.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. februári számában olvasható.