Mos a dió?

Vajon a Távol Keleten használt mosódió nálunk is működik-e? Összefér-e a mosási szokásainkkal? Milyen előnyei és hátrányai lehetnek? Szerkesztőségi tesztünkben kerestünk választ a kérdésekre.

A szappanfafélék családjába tartozó indiai mosódió termését évszázadok óta használják a Távol Keleten a ruhák tisztítására. A dió héjában található hatóanyag, a szaponin, ugyanis vízzel érintkezve habzani kezd, és úgy hat, mint a szappan. Utánajártunk, vajon a mi gyakorlatunkban is van-e helye a mosódió használatának a vegyszerek helyett.

A hazai forgalomban kétféle mosódió elérhető, ezeket hasonlítottuk össze a Tomi Kristály mosószer hatékonyságával.

Foltok és hőfokok

A használati utasítás szerint a ruha mennyiségétől, szennyezettségétől függően 3-5 dió összetört héját kell a ruhák közé helyezni, majd elindítani a programot, ahogy szoktuk. Elvileg semmi féle előmosás nem szükséges, a fehér ruhákhoz célszerű esetleg mosószódát használni, hiszen a mosódió nem tartalmaz optikai fehérítő anyagot, így a textíliák beszürkülhetnek.

Makacs foltokkal szennyezett, teljesen egyforma fehér pamutlepedő-négyzeteken teszteltük a szereket. A tea, kávé, vörösbor, mustár és sárfoltok kivehetetlennek bizonyultak a szimpla, egyszerű mosás során, akár harminc, akár kilencven fokról is volt szó. Sőt, úgy tapasztaltuk, a mosódiók és a mosószer sem jelentett eltérést ebben: a piszok halványult ugyan, amennyire a víz és a mechanikus dörzsölődés hatására halványulhat, de jól látható maradt.

Időutazás…

A mosószódás áztatás már jobb eredményeket mutatott a foltok eltávolításában, ám a technikai fejlődés legnagyobb előnye (csak bepakolok a mosógépbe és hagyom, hogy tegye a dolgát) veszik el. Mintha húsz évet visszaugranánk az időben, minden háziasszony rémálma valósult meg újra: a kézi áztatás és előmosás.

A lúgos vízben való nyomkodás, dörzsölés, csavargatás ráadásul nem csak a ruháknak nem előnyös, hanem a kéz bőrét is jócskán igénybe veszi.

A végeredmény itt is minden hőfokon és típusnál hasonló: a foltok jelentősen halványultak, a kilencven fokon el is tűntek – köszönhetően a mosószódának -, emellett a kézfejem jó pár vörös, kidörzsölt folttal és kisebesedett, kiszáradt bőrrel lett gazdagabb.

A törölköző-dilemma

Ami a frottír törölközők fehérségét illeti, valóban helytálló, amit a mosódiók használati utasítása javasol: szükség van a mosószódára, hogy ne szürkén húzzuk ki a gépből a megtisztult textileket. Ám nem árt az óvatosság!

Tesztünk egyik alanya, egy már régóta használatos törölköző a mosódiós mosás áldozatává vált: az elvékonyodott anyag szétroncsolódott a procedúra során.

A ruha illata

A mosódió nem ígéri, hogy a ruhák üde, friss virágaromával fognak illatozni a mosás után, ám a mellékelt tájékoztatóban leírt semleges szag helyett az ázott szénára emlékeztető odour áradt a ruhákból.

A következő mosásnál már némi öblítőt adagoltunk a dióhoz, mellyel a környezetbarát hozzáállást némileg tönkretettük, ráadásul tulajdonképpen feleslegesen, mivel a növényszagot nem nyomta el a mesterséges illatosító, hanem mellé társult, így egy különös, az orrnak kissé fura, bizarr szagkeveréket létrehozva.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2009. novemberi számában olvasható.