Négylábúak a gyógyulásért

Az állatok rendkívüli hatással lehetnek egészségünkre. A stressz, a szív- és érrendszeri problémák kapcsolata régóta ismert, de tanulmányok mutatják, hogy az állattartás csökkenti ezek veszélyét.

A kis kedvencek jelenléte megnyugtat, így csökken a magas vérnyomás és a betegségek kialakulása. A stressz csökkenésével javul az ember egészségi állapota, sokan még a tartós depressziójukból is kigyógyulnak. Megfigyelhető az is, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek van valamilyen háziállatuk, nagyobb az önbecsülésük és érzelmileg is stabilabbak. Külföldön már évtizedek óta alkalmaznak állatokat látogató, terápiás, és pedagógiai programok során.

Kisállat-terápia

Az állatterápia olyan tudományág, amely speciálisan képzett háziállatokat használ bizonyos emberi problémák kezelésére. A terápiás folyamat az állat és ember kötődésén alapul. Egy háziállat sokféleképpen teheti kellemesebbé életünket. Könnyebben ismerkedünk, alakítunk ki kapcsolatokat, oldódik a magányérzetünk, megtapasztaljuk, hogy valakinek szüksége van ránk. A terápiás állatok ezeket az érzéseket olyanoknak is elérhetővé teszik, akik nem tarthatnak állatot.

Az állatokkal segített programok több típusát különböztetjük meg. Az állatokkal segített aktivitást (AAA), állatokkal segített terápiát (AAT), állatokkal segített pedagógiát (AAE), és a krízist segítő állatokat (AACR – ha alkalmanként találkoznak, akkor beszélünk krízist segítő kutyáról, ha pedig a kutya állandó segítője az embernek, akkor rohamsegítő kutyáról, például pánikbetegnél).

Az állatokkal segített terápia olyan beavatkozás, melynek során az erre képzett állat bevonásával érik el a kitűzött terápiás célt. Az állat jelenléte, aktivitása a terápiás program része. A páciens fizikai, érzelmi, szociális és kognitív funkcióinak javítása a cél, és terápiás csapat, állat és felvezető segítségével alakítanak ki kapcsolatot az állattal.

Az állatokkal segített aktivitás kötetlen, az állat jelenlétével az emberre kiváltott pozitív fiziológiai hatásokat használja fel. Növeli a résztvevő életminőségét.

Jó példa az idősek otthonában tett rendszeres látogatások, melyek fő célja, hogy vidám, szórakoztató perceket szerezzen a lakóknak, és hogy oldja magányukat.

Melyik állat mire jó?

Hazánkban a kutya és a macska a legelterjedtebb terápiás állat. A kutya szociálisan nagyon érzékeny, jól alkalmazkodik és nagyon fejlett a nem verbális kommunikációja. Régóta él az emberrel, jól érti jelzéseinket és könnyű bevonni közös tevékenységekbe.

Egy másik állat is egyre elterjedtebb, mégpedig a ló. A hippoterápia lényege a ló mozgásában van. Gyógyító hatása abban rejlik, hogy a ló háromdimenziós mozgása nagyban hasonlít az emberi mozgásra, így olyan tartási és egyensúly-reakciókat vált ki a lovasból, amelyek egészséges járás esetén alakulnának ki, így a központi idegrendszer megkapja azokat az ingereket, melyeket járás közben kellene. Főként különböző sérülések, fogyatékosságok és az azok következtében kialakult problémák kezelésére használják, de jól alkalmazható pszichológiai problémákban is.

Alcím)) Hogy működik?

A Mancsos Segítőtársaink Terápiás Állatok És Oktatási Alapítvány csapatával beszélgettünk a terápiás állatokról és az itthon alkalmazott terápiákról, így betekintést nyerhetünk a munka hátterébe, és jobban megérthetjük fontosságát. Munkájuk főleg gyógypedagógiai, konduktív és pedagógiai téren van, de egyre nagyobb az igény a pszichológia terén is.

– Csak egészen fiatal állatokat lehet megtanítani segítő, gyógyító munkára vagy idősebbeket is?

Gaál Györgyi: Idősebb állat is alkalmas lehet a munkára, nálunk az első kutya 8 évesen kezdte a munkát. A módszer persze más, ahogy egy kölyök, és egy idősebb kutyát kell tréningezni. A kutyáknál már van tenyésztési programunk, ami nagyon alaposan kidolgozott, így pontosan tudjuk milyen kutyával fogunk dolgozni. A többi állatfajnál pedig amit lényegesen figyelünk, hogy szociálisan érzékeny legyen, szeresse a simogatást, ne féljen az embertől, és az érintés fontos legyen a számára. Például a nyúl születéstől fogva emberek között élt, és napi szinten volt simogatva, kézbe véve. Azt az egyedet választottuk, amelyik folyamatos érintésen is alapuló kapcsolatban akart maradni az anyaállattal.

– Mi alapján döntik el, hogy melyik állat milyen típusú munkát végezhet?

Gaál Györgyi: Az állat faja már meghatározza az alkalmazhatóságát, illetve a csapat temperamentuma, és az állat fenotípusa. Például óriás termetű kutyát, nem viszek kutyától félő óvodásokhoz, mert pont az állat fejénél lenne az ő fejük, és nagyon félelmetes lenne számukra. Ilyen helyszínre kicsi, bohókás kutya kell, figyelve arra, hogy alaphelyzetben ne látszódjanak a fogai. Viszont, ha arra van szükség, hogy nagymotorikát fejlesszünk, akkor előnyös egy nagy vagy óriás méretű kutya, mert a speciális hámot megfogva a gyermek el tudja végezni a feladatokat. Más például egy hiperaktív gyermek csoport, oda nagyon pörgős kutya kell, aki folyamatos új ingert ad, ezáltal a gyermek figyelmét fenntartva. Időskorúakhoz, az ölbe vehető, ágyra feltehető méretű kutyákat tudjuk jobban alkalmazni. Ha szabálytartást szeretnénk tanítani, akkor a kutyánál előnyös, ha csak adott vezényszavakra, adott módon reagál, vagy nyulat viszünk be. A nyúl önállóbb jellem, és pontosan be kell tartani a szabályokat vele kapcsolatban, különben nem bújik hozzá, vagy nem tudja megsétáltatni, vagy akár akadálypályán haladni vele. A macska jelleme önállóbb, mint a kutyáé, de kezelhetőbb, mint a nyúlé, így nagy élményt jelenthet a kezelt személynek/csoportnak. A különböző állatfajoknak már beszéltünk az alkalmazhatóságáról, és szeretném külön megemlíteni a nyulat, és a macskát. A nyúl szőrét az is meg tudja simogatni, akinek égési sebei vannak, a macska dorombolása pedig jótékony hatású az emberi szervezetre, illetve a mellső lábaival stimulálni tudja az emberi testet.

– Milyen hatással van az állatokra a kiképzés, és később maga a munka? Vajon ők érzik, hogy ezzel segítenek?

Gaál Györgyi: Nagyon sok mindent megéreznek az állatok, csak sokan nem veszik észre a jelzéseiket. Minden állat szeret dolgozni, a foglalkozásokat is nagyon élvezik. Szerintem a terápiát segítő állatoknak van a legjobb életük, mert csak egészséges egyedekkel lehet biztonságosan, és hatékonyan dolgozni. Lelkileg és testileg is egészségesnek kell lenniük. Pontosan tudják, mikor megyünk dolgozni, az útvonalból pedig, hogy mit fogunk csinálni, nagyon élvezik a munkájukat. Erre a 2008. április 27-én rendezett konferenciánkat tudom példaként felhozni.

Amikor én kerültem sorra az előadások között, Foxszal szerettem volna a gyakorlatot bemutatni. A gyerekeknek az volt a feladat, hogy számoljuk meg, mennyit ugat a kutya. Amikor Fox elkezdett ugatni, berohant Sam, ő is leült Fox mellé, és ugatott. Ezt már nem lehetett így megszámolni, így mást játszottunk tovább, mert Sam végig bent maradt, és külön kérés nélkül csinálta a gyerekekkel a feladatokat. Amikor utazunk, a kutyáim sokszor kimutatják az embereknél, ha fáj valamelyik testrésze, vagy Adolf például a depressziót jelzi, a nyúl pedig rázza a szállítóját, ha hosszabb utazás alkalmával nem nyitom ki, hogy mások is megsimogassák.

Azt nem tudom, hogy tudatában vannak-e, hogy ők most segítenek, de abban biztosak vagyunk, tudják és érzik az ember másságát, akár fizikai, akár mentális, és ők próbálnak valamit tenni. Azt is pontosan érzik, kihez hogyan forduljanak. Például azt meg tudom tanítani, hogy odamenjen a kezelt személy/csoporthoz, de azt nem, hogy hogyan. Itt azt értem, hogy félős gyerekhez lassabban, fejet leszegve, vagy oldalról közeledjen. Ha azt kérem a kutyától, hogy üljön le, akkor is ő dönti el a módját. Ha pörgősebb a feladatsor, akkor azonnal végrehajtja, ha viszont lassabb a kezelés menete, mert a gyermek reakció ideje lassabb, akkor ő is szépen finoman ül le.

– Ha valaki a saját kutyájával szeretne ezzel foglalkozni, és az állat megfelel a feladatra, a gazdinak is szüksége van felkészülésre, hogy alkalmas legyen?
Gaál Györgyi: Természetesen a gazdinak kell elméleti tudás. Amikor látogató programot végzünk (ott nem szükséges a szakember jelenléte), vagy rendezvényen vagyunk, a felvezető irányít, és olyankor tudni kell az ember állat kapcsolatot korosztályokra lebontani, vagy azonnal játékokat váltani, illetve folyamatosan védeni az állat érdekeit. Figyelni az állat jeleit, és annak megfelelően irányítani a helyzetet. Együtt kell működni az intézményben a szakmai személyzettel (akár a takarítóval is), és ha kezelt személyhez/csoporthoz megyünk, érteni kell a szakemberek nyelvezetét is. Amikor például fejlesztésre bemegyünk gyógypedagógus mellé dolgozni, akkor a megbeszélések folyamán csak annyit fog nekünk mondani, hogy finommotorikát fejlesztünk, akkor nekünk tudni kell, hogy főként kéz- és ujjmozgások kerülnek előtérbe. Illetve, ha konduktor mellé megyünk be dolgozni, akkor tudjuk, hogy sokat intendálnak, és énekelnek. A szakember nem fog nekünk minden szót megmagyarázni, mert túl sok idő menne el vele. Így is nagyon sok többletmunkát ad neki az állatokkal segített program, és folyamatosan biztosítania kell az óratervet a felvezetőnek.

Számít még a felvezető temperamentuma, és hozzáállása is. Az is fontos, hogy a felvezető mely csoportokba menne szívesen, és melyikbe nem.

– Mi a feladatuk az állatoknak a különböző foglalkozásokon?

Puppné Oláh Szilvia gyógypedagógus, tanítónő, nyelv-és beszédfejlesztő pedagógus, Gaál Györgyi: A terápiát segítő csapatot, mint eszköz alkalmazza a szakember, mint például egy labdát. Az állatokkal segített foglalkozás egy módszer, amely beleépül a már meglévő kezelési folyamatokba. Az állat segítségével tanulnak új folyamatokat, vagy a már meglévő tanult folyamatokat stabilizáljuk. Az állat szerepe nagyrészt a motiváció, és hogy szociális katalizátor legyen. Vele tanulnak új viselkedési sémákat, mert az állat azonnali visszajelzést ad. Akár pozitív, akár negatív. Pozitív, ha a kért parancsot teljesíti, negatív, ha például elfordul, vagy elnéz.                

A kezelt személy/csoport az állattal, vagy állatért dolgozik  (pl. tárgyak apportja, sétáltatás, parancsok végrehajtása, érintések gyakorlása, az állatra pakolunk, csipeszelünk, gumizunk, és még rengeteg minden).

Sokszor alkalmazzuk kezelések elején a kutyával való relaxációs gyakorlatokat, így a kezelt személy átveszi a kutya ritmusát. Csökken a pulzusszám, rendeződik a légzés, nyugalmi állapotba kerül az ember. A kutya szőrének simogatása endorfint termel, ami megadja a kezelés jó hangulatát. Az így elindított foglalkozáson a hiperaktív gyermek több percen keresztül tudott koncentráltan feladatokat végrehajtani.

– A különböző foglalkozásokat milyen gyakran  ismétlik, és mennyi idő után vehető észre a hatása?

Gaál Györgyi: Általában heti egyszer járunk a kezelésekre, hogy a többi napokon vissza tudjanak utalni az állattal segített foglalkozásokra.  A kezelések hatása általában 6-8 alkalom után már észrevehető, de van ahol csak hónapok múlva jelentkezik a hatása. A kezelt személy/csoport állapotától függ. Nálunk volt olyan autista, aki egyéves kezelés után már a kutyás csapat megérkezésekor tudta, és várta a foglalkozást, majd rá fél évre kutya nélkül is megismert. Kihagytunk egy évet, és már csak a kutyát ismerte meg.

– Ha egy beteggel vagy csoporttal folyamatosan foglalkoznak, akkor mindig ugyanazt az állatot viszik, vagy előfordul, hogy másikat?

Puppné Oláh Szilvia, Gaál Györgyi: A terápiás céltól függ a változtatás, vagy ha úgy érezzük, hogy egy másik csapat jobban megfelelne oda.

Általában nem változik az állat és felvezető párosa, mert sokszor a kezelt személy/csoport nehezen viseli a változásokat, és visszavetheti a fejlesztést, terápiát. 

Ha viszont a fejlesztendő cél a spontaneitás növelése, akkor célszerű időnként változtatni, de akkor is figyelni kell a változtatás mértékére, mert nem jól előkészített változás visszavetheti a fejlődési folyamatot. Alkalmanként előfordul, hogy már kezelés közben változtatunk, mert egy másik csapat alkalmasabb a kezelés elvégzésére, de ez inkább látogató programnál fordult elő, fejlesztésnél sose.

– Hol zajlanak a terápiás foglalkozások? Úgy tudom, kórházakba nálunk még nem lehet bevinni állatokat, terápiás céllal sem, pedig gondolom ott igazán nagy szükség lenne a segítségükre. Ebben lehet számítani változásra?

Puppné Oláh Szilvia, Gaál Györgyi: A foglalkozások intézményen belül, és intézményen kívül is zajlanak. Intézményen belül útvonalterv segítségével a számunkra kijelölt útvonalon közlekedve jutunk el az állattal a helyiségekbe, és megyünk szünetre. Intézményen kívüli kezelésnél, pedig egy előre meghatározott, a kezelési célnak megfelelő helyszínen történnek. Minden a kezelési helyszínnel kapcsolatos kritériumot a terápiás cél határoz meg. 

A kórházakba való bejutás elkezdődött, és remélhetőleg folytatódni fog!

Két kórházban már folynak ilyen kezelések. Mi Az Országos Szövetség A Daganatos És Leukémiás Gyermekekért által találkoztunk az országban dolgozó onkológusokkal, és velük egyeztetés alatt van a kutyák bevitele a kórházi osztályokra. Amit fontos kiemelnem, hogy azok a kutyák, akik kórházba látogatnak, a higiéniai, és szállítási előírásaik mindenre kiterjedők, és a biztonságot szem előtt tartva készültek. Még egyik állatterápiával foglalkozó alapítványnál sem fordult elő negatív élmény a kezelés folyamán, főként nem harapás. Azt hiszem, ha valakit megharap egy állat kezelés közben, az a felvezetőjének olyan típusú hibája, amit nem tudok elképzelni, mert mire odajut egy állat, hogy harapjon, minimum öt kényelmetlenségi jelet mutat, amit, ha figyeli az állatot a felvezető, akkor segít a helyzeten, és nem jutnak el a harapásig. Eddig sehol nem fordult még elő, hogy valaki állattól kapott volna bármiféle betegséget, vagy tőlük lett volna panasza.  Szerencsére az előírások betartásával a csapataink sem kaptak el kisebb náthán kívül semmit.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2009. novemberi számában olvasható.