Olvasóink kérdezték a házasságról és a vagyonról

„Meg szeretnék nősülni, mert megismerkedtem életem szerelmével, viszont van egy kis gondom. Az én szüleim gazdag budapesti vállalkozók, míg a menyasszonyom nincstelen vidéki lány. A szüleim már nekem ajándékoztak két lakást és egy balatoni nyaralót. Az egyik lakást kiadom. Most azzal nyaggatnak, hogy készítsünk magunk között egy házassági szerződést, melyben lemond a barátnőm erről a két ingatlanról. Nem tudom pontosan, hány év után válnak közös vagyonná az én tulajdonomban lévő vagyontárgyak. Feleslegesen nem szeretném a veszekedést sem a szüleimmel, sem a szerelmemmel, így szeretnék tisztán látni.”

A Csjt 27. §- 32. §- ia rendelkeznek az ön által felvetett kérdésről.

A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik: a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit (így amennyiben a lakását ön bérbe adja).

Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.

 A házastárs különvagyonához tartozik:

- a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,

- a házasság fennállása alatt örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgy,

- a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, mennyiségű vagyontárgy,

- a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.

Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik.

Így – mivel nem tartozik a fenti kategóriába – a különvagyoni ingatlan nem „válik” 15 év után közös vagyonná, úgy látom ez a jogi legenda változatlanul tartja magát.

A vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni, vagy vagyonjogi rendelkezést tenni.

A házastárs olyan tartozásáért, amely nem mindkét házastársat terheli, mind különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső résszel felel (pl. a házasság előtt fennálló külön adósság).

A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat szerződéssel rendezhetik. A szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba.

A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ennek során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, továbbá a kezelési és a fenntartási költségek megtérítését is. Nincs helye megtérítésnek, ha a kiadás a lemondás szándékával történt. A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének csak különösen indokolt esetben van helye.

A hiányzó közös, illetőleg különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a házassági életközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.

A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére rendezhetik a közös lakás további használatát, így megállapodhatnak abban is, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A megállapodást közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.

A házasság felbontása esetén a bíróság csak a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel rendezheti a lakás használatát a házastársak megállapodásától eltérően.

Ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg. A bíróság a másik házastársat kivételesen, és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve.

A bíróság a házastársak közös tulajdonában levő lakásának használatát megosztja, ha azt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma lehetővé teszi. Nem osztható meg a lakás használata, ha a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár.

Nagyon fontos rendelkezés, de a házasulandók általában nincsenek tisztában azzal, hogy a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére akkor is jogosult, ha a lakás a másik fél különvagyona!

A lakáshasználati jog ellenértéke a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének különbözete, így a távozót akár megilleti az ingatlan értékének a negyede, ötöde is, mely összeg a bíróság mérlegelésétől is függ.

A jogosultnak járó összeg – különös méltánylást érdemlő esetet kivéve – a használati jog ellenértékének egyharmadánál kevesebb nem lehet, kivéve, ha a bíróság az egyik házastárs különvagyonában levő lakás elhagyására kötelezte a másik házastársat.