Együnk halat! Vagy mégsem?

A táplálkozástudományi szakemberek egyértelműen biztatnak a halfogyasztásra. Ám a halállomány világszerte egyre fogy. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a halak nagymértékben szennyezettek. Jobban járunk-e, ha mégsem fogadjuk meg a jó tanácsot?

Azokban az országokban, ahol az emberek asztalára rendszeresen kerül hal, jóval kevesebb a szívbeteg. Felmérések bizonyítják, hogy a grönlandi eszkimók és a japán halászok között vagy a mediterrán országokban jóval kisebb arányú a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos betegségek előfordulása, mint azokban az országokban – köztük hazánkban is –, ahol az emberek ritkán esznek halat. A mediterrán étrendben meghatározó húsféle a hal, amely hetente akár öt alkalommal is az asztalra kerülhet.

Miért együk?

A legtöbb szakértő szerint a tenger gyümölcseiben található omega-3 telítetlen zsírsavak védelmet nyújtanak a szívnek és az érrendszernek. Igazolt hatásuk, hogy gátolják a vérrögképződést, mérsékelik a vérzsírszintet, szabályozzák a vérnyomást, ezáltal képesek csökkenteni a koszorúér megbetegedések veszélyét. Egy 1998-ban végzett kutatás szerint azok között, akik hetente egyszer vagy többször ettek tengeri halat, 52 százalékkal kisebb volt a szívhalál előfordulása, mint a havonta egyszer fogyasztók körében. Ráadásul a tengeri halak fogyasztása révén az emberek kevesebb telített zsírsavat és koleszterint visznek be a szervezetükbe, mintha valamilyen zsíros hús kerülne a tányérjukra. Több kutatás is alátámasztotta, hogy az omega-3 zsírsavakban gazdag táplálkozás segíti a látás, a szemek egészségének védelmét, hozzájárul a csecsemők és a kisgyermekek mentális fejlődéséhez. Már a várandós anyáknak is érdemes több omega-3 zsírsavat fogyasztaniuk, hogy elősegítsék a magzat agyának fejlődését.

Az emberi szervezet nem tudja előállítani ezeket az esszenciális zsírsavakat, így táplálékaink révén kell hozzájutnunk a megfelelő mennyiséghez. A hidegtengeri halak tartalmazzák a szervezet számára nélkülözhetetlen zsírsavakat: omega-3 és omega-6. Mindezek felelősek a szervezetben lévő hormonális egyensúly megtartásáért és a zsírraktározás szabályozásáért, így hatással vannak a testsúly alakulására, a rugalmas bőr fenntartására és az érzékelésre. Ezenkívül a hal növeli a hasznos koleszterin koncentrációját. A sütés és főzés mellett a telítetlenzsírsav-tartalom – és ezzel együtt annak a szervezetre kifejtett kedvező hatása – alapvetően nem csökken, s halolajokat nemcsak a friss halak tartalmaznak, hanem a feldolgozott haltermékek is. A tengeri halak közül a leggazdagabb telítetlen zsírsavforrás a makréla, a hazai édesvízi halak közül pedig a pettyes és fehér busa, valamint a kecsege.

A hal jó forrása a zsírban oldódó vitaminoknak, elsősorban az A- és D-vitaminnak. Ezek segítségével szervezetünk képes semlegesíteni a szabad gyököket, és növelni a betegségekkel szembeni ellenálló képességet. Ezeken kívül B12-, B1-, B2-vitamin, kis mennyiségben pantoténsav és E-vitamin fedezhető fel a halban. A hal ásványi anyagokban –kalciumban, foszforban, szelénben, vasban, cinkben és jódban gazdag. A halak teljes értékű fehérjéi könnyen emészthetőek, és tartalmazzák a szervezet egészséges működéséhez szükséges összes esszenciális aminosavat.

A tengeri halakban lévő zsírsavak kedvező élettani hatásai már heti egyszeri fogyasztásnál is jelentkeznek, de ajánlott hetente legalább két alkalommal is valamilyen hidegtengeri halból készült ételt fogyasztani. A lazacban és más zsírosabb halakban magasabb ugyan az omega-3 zsírsavak aránya, ugyanakkor azonban több bennük a telítetlen zsírsav és a koleszterin is.

Csak óvatosan!

Az egyik tekintélyes amerikai kutatóintézet, az Institute of Medicine állásfoglalása szerint, ha valaki hetente kétszer fogyaszt tengeri halakat vagy a tenger más gyümölcseit, akkor jót tesz a szívével és az érrendszerével. Azonban az utóbbi években a növekvő mennyiségű metil-higany szennyezés miatt a szakértők óvatosságot ajánlanak a tengeri halak fogyasztásában.

A higany főként gyermekek és terhes nők számára jelent veszélyt azzal, hogy a fejlődésben lévő idegrendszerben visszafordíthatatlan károsodásokat idéz elő. A higany, ha csak kis mennyiségben kerül is be a szervezetbe, tanulási nehézségeket okoz, emellett lassul, illetve tökéletlen lesz a gyermek szívének, érrendszerének, idegrendszerének és veséjének fejlődése, illetve felnőttek esetében e szervek károsodást is szenvedhetnek.

Valójában azt esszük meg, amit a táplálékunk megevett. A halakban leggyakrabban előforduló méreganyagok: higany, PCB-k (poliklórozott bifenilek), radioaktív anyagok, például stroncium, mérgező fémek, például kadmium, ólom, króm, arzén. A higany a gépjárművek kipufogógázából, vagy az ipari környezetszennyezésből kerül a tengerekbe, talajvizekbe. A vízi élőlények ezt metil-higannyá alakítják. A halak szervezetébe aztán kopoltyúikon vagy emésztőrendszerükön keresztül jut be a higany, majd szöveteikben felhalmozódik. A világ óceánjai olyannyira szennyezettek ipari méreganyagokkal, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható halak szinte mérgek hordozóinak tekinthetők. Ez nem meglepő, hiszen csupán az USA-ban évente 40 tonna higanyt bocsátanak ki az elektromos áram termelésére irányuló szénégetés során.

A nagyobb halak lehetnek a legszennyezettebbek, a kisebb halak, mint a hering, szardínia és ajóka, sokkal inkább ajánlhatók, mint a nagyobb méretűek, mert a kisméretűeknél – életciklusuk miatt – nincs idő arra, hogy a szöveteikben sok higany halmozódjon fel.

A higany a legnagyobb koncentrátumban a többi között a tonhal, sügér, csuka, cápa, osztriga (a Mexikói-öbölből), óriási laposhal, kardhal húsában fordul elő. (Egyes halak higanytartalma között akár háromszázszoros különbség is lehet!) Különösen óvatosnak kell lennünk a konzerv tonhal fogyasztásával. A Mercury Policy Project független tesztelése során kimutatta, hogy a konzerv tonhal átlagos higanyszennyezettsége messze meghaladja az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala által megállapított biztonságos mértéket.

A Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet a németországi folyók angolna-populációjának szennyezettségére hívta fel a figyelmet. A halak szervezetében talált, rendkívül veszélyes, rákos megbetegedéseket is okozó tenzideket a textil- és csomagolóanyag-gyártásban alkalmazzák.

A tenger valamennyi gyümölcsében a dioxin és a PCB, valamint más szennyező anyagok aránya olyan, hogy ha az amerikai kormány által ajánlott mennyiségben fogyasztják őket, akkor nem jelentenek kockázatot az egészségre nézve – állapította meg egy tanulmány.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2009. augusztusi számában olvasható.