Családban marad

Tudjuk, hogy a vörös hajat a nagymamától, a pisze orrot az édesapánktól örököltük.  Ám a megjelenésen és személyiségjegyeken túl a különböző betegségekre való hajlam is generációkon át jelen lehet a családban.

A család orvosi története, az egészségügyi családfa a rokonsági fokokon kívül tartalmazza azokat a fontos orvosi információkat a felmenőkről, beleértve a betegségeket és fertőzéseket is, melyektől szenvedtek. Az orvosi családfa elkészítése a beszélgetéssel kezdődik: a szülők, nagyszülők, testvérek kikérdezésével megtudhatjuk, melyek azok a betegségek, melyekre öröklött hajlamunk lehet, így nem árt jobban odafigyelni a megelőzésére…

Miért fontos?

Számos tanulmány bebizonyította, hogy az emberek negyven százaléka hordozza a genetikai kockázatot a rákos megbetegedésekre, cukorbetegségre vagy a szív- és érrendszeri problémákra. Hogy megbecsülhessük, magunk és gyermekeink mekkora veszélyben lehetünk, legkönnyebben a felmenőinktől szerezhetünk információkat. A saját kockázatunk ismeretében pedig már könnyebben dönthetünk a megelőzésről és a szükséges szűrővizsgálatokról.

Például ha valaki tudja, hogy édesapja végbélrákban szenvedett 45 éves korában, már a javasolt 50 éves kor előtt elkezdheti a szűrővizsgálatokat, hogy megelőzze a komolyabb problémák esetleges kialakulását.

Hogyan használható?

Az orvosi családfa elkészítésével kirajzolódik a családban gyakrabban előforduló örökletes hajlamú betegségek mintázata. Például az, hogy mely ráktípusok fordulnak elő gyakrabban, a korai szívbetegségek gyakorisága, de akár az egyszerű bőrproblémák halmozódására is felhívhatja a figyelmet. Ezek az információk nagy segítséget jelenthetnek az orvosnak a diagnózis felállításában, a komolyabb szövődmények megelőzésére javasolt teendők meghatározásában, az elvégzendő vizsgálatok elrendelésében, de segít az orvosi családfa az esetlegesen veszélyeztetett családtagok kiszűrésében is.

Mit tartalmaz?

Három generációra, legalább a dédszülőkig érdemes visszamenni az egészségügyi családtörténet összeállításánál. Ha már elhunytak a közeli hozzátartozók, a még élő rokonok segíthetnek, hogy kideríthessük, mi okozta halálukat. Dokumentáljuk pontosan a családtagok egészségügyi helyzetét, a betegség első megjelenésétől kezdve az alkalmazott kezelésen át a műtéti beavatkozásokig, és esetleges kiújulásukig.

Az olyan családtagok mellé, akiknél tudunk orvosi problémákról, érdemes feljegyezni a további rizikófaktorokat is, mint például a dohányzás, a túlsúly, a táplálkozási és testmozgási szokásaik.

Ha egy rokonunknál ismert a rákbetegség, ne csak azt írjuk fel, milyen típusú daganatos betegségben szenvedett, hanem az olyan részleteket is, hogy képezett-e áttétet a tumor, és ha igen, melyik volt az elsődleges daganat.

Mivel öröklött tulajdonságainkat fele-fele részben kapjuk a két szülőtől, így mind az anyai, mind az apai ágat alaposan fel kell térképezni.

Hogyan kérdezzünk?

Az ünnepek és nagy családi események jó alkalmat jelenthetnek az információk összegyűjtésére, a hiányzó pontok tisztázására. Általában minden családban megtalálható a krónikás, aki emlékszik és szívesen mesél az apróbb részletekről is.

Ám nem mindenki mesél szívesen a személyes dolgairól, kényelmetlenül érezhetik magukat, ha betegségeikről faggatják őket. A kérdezgetés közben figyeljünk tehát arra, hogy kellő tapintattal és empátiával beszéljünk az olyan problémákról például, mint az alkoholizmus vagy a mentális betegségek.

Fájdalmas emlékeket is felidézhetnek a diskurzusok, így erre is fel kell készülni. Generációs különbségek lehetnek az egyes betegségekkel kapcsolatos érzelmekben, a személyes szféra határaiban is, így lehetséges, hogy inkább letagadják és titkolják felmenőink, rokonaink bizonyos problémáikat.

Akadályt jelenthet az is, hogy valaki azért nem beszél a betegségekről, mert nem látja értelmét az orvosi családfa összeállításának, puszta időpocsékolásnak tartja.

Nem árt tehát kész stratégiával nekivágni a rokonok kikérdezésének…

Először magyarázzuk el kérésünket. Hangsúlyozzuk, hogy azért kérdezősködünk, hogy az egyes tényezők lajstromba vételével kideríthessük, vajon előfordul-e az adott betegségre örökletes hajlam a családban, mekkora a kockázata annak, hogy nálunk is jelentkezzen. Ajánljuk fel, hogy ha elkészülünk a családfával, megosztjuk vele is az eredményeket.

Nem vagyunk egyformák. Sok embernek könnyebben megy egy ilyen beszélgetés szemtől szembe, míg mások inkább telefonon vagy e-mailben, levélben válaszolnak szívesebben ilyen jellegű kérdésekre. Alkalmazkodjunk, ne ragaszkodjunk mindenáron elképzelésünkhöz.

Óvatosan tegyük fel kérdéseinket, ne vágjunk a kínosabb kérdések közepébe rögtön az elején. Segíthet megtörni a jeget, ha először az egész családról beszélgetünk, és csak utána térünk rá a személyes jellegű orvosi problémákra.

Ha pedig egyszer sikerült szóra bírni valakit, legyünk jó hallgatók, ne szakítsuk félbe a másik felet, hagyjuk beszélni. Hallgassuk ítélkezés és kommentárok nélkül.

Tartsuk tiszteletben a magánéletet. Ha összegyűjtöttük a szükséges információkat a rokonokról, ne adjuk tovább, ne pletykáljuk ki harmadik féllel, hiszen ezeket nekünk mondták el.

Hogyan dokumentáljuk?

Az orvosi családfát ugyanúgy ábrázolhatjuk, ahogy a hagyományos családtörténetet: a család férfi tagjait általában négyzetben, a nőket körben szokták ábrázolni. Ám ez nem szentírás, mindenki megalkothatja a saját szimbolikáját.

A lényeg, hogy áttekinthető legyen, és könnyű legyen eligazodni benne az orvosi tények feljegyzése után is, hiszen az orvosunk csak így tudja majd könnyen kihámozni a szükséges és lényeges információkat. Ehhez nem is szükséges például, hogy a neveket az ábrában hagyjuk, hiszen nem ez a lényegi információ a diagnózis felállításakor. A rendelőben a rokonsági fokok és az egyes megbetegedések nyújthatnak támpontot.

Hogyan tovább?

Ha a szülők már nem tudnak, a rokonok pedig nem akarnak segíteni, igazi detektívmunka lehet az orvosi családtörténet összeállítása. Hasznosak lehetnek például az orvosi feljegyzések, zárójelentések, halotti anyakönyvi kivonatok, régi családi levelek vagy éppen gyászjelentések.

A régi családi fotók is értékes információkat rejthetnek, hiszen bizonyos betegségeknek szemmel látható, jól megállapítható külső jegyei vannak. Könnyen felismerhető például az elhízás, a golyva, bizonyos bőrbetegségek vagy a csontritkulás okozta elváltozások.

Mire kell rákérdezni?

Minél több információt tudunk meg, annál jobban használhatjuk az orvosi családfát, amely akár az életünket is megmentheti. De vannak olyan betegségcsoportok, melyekre külön ki kell térni a családtagok kikérdezésekor:

- rák

- szívbetegségek

- cukorbetegség

- asztma

- pszichiátriai kórképek

- magas vérnyomás

- agyvérzés

- vesebetegség

- alkoholizmus

- születési rendellenességek

- tanulási zavarok

- látás- és hallászavarok