Ortopédiára? Sürgősen!

Mi a különbség a traumatológia és az ortopédia között? Az előbbire a sürgősségi ellátás, míg az utóbbira a megtervezett kezelések jellemzőek. Ám bizonyos esetekben a gyors beavatkozás itt is szükséges…

Számos olyan gyermekortopédiai elváltozás indokolhatja az ultrakorai beavatkozást, amelyek egyértelműen és gyorsan felismerhetők, ha a beteg a szakorvoshoz fordul problémájával.

A veleszületett dongaláb az alsó végtag leggyakoribb deformitása, minden ezredik újszülöttnél előfordul, ám fiúknál kétszer olyan gyakori, mint a lányoknál. Az esetek felében ráadásul mindkét oldalt érinti. Nevét onnan kapta, hogy a láb jellegzetes elváltozása a hordódongához hasonló. Az elváltozást a szülészeten azonnal észlelik, és a beteget a szülészetről való hazabocsátáskor azonnal az ortopédiai szakrendelésre küldik.

A dongaláb kezelését a klasszikus ortopédiai elvek szerint „a köldökzsinór elvágásának pillanatában” kell megkezdeni. Mindig konzervatív módszerekkel kezdik a terápiát. A kezelés a deformitás mechanikus korrekciójára irányul, amit a láb tornáztatásával igyekeznek elérni, és az aktuálisan elért javulást gipszkötéssel vagy -sínnel, esetleg műanyagból készült sínekkel tartják meg. Egyhetes korban általában körkörös gipszet helyeznek fel, melyet először hetente, majd kéthetente váltanak.

A csípőficam a másik gyakori elváltozás, melyet szintén a szülészetről küldenek sürgősséggel az ortopédiára. A szűrővizsgálatok és az ultrahangvizsgálatok bevezetése óta egyre csökken az egy hónapos kor alatt nem diagnosztizált esetek száma.

Csípőficam esetén távolításkor a combfej zökkenés kíséretében kerül a helyre, közelítő mozdulatra pedig elhagyja a vápát. Az instabil csípő és a csípőficam fizikális vizsgálattal felismerhető. A betegség kezelését háromhetes korban az úgynevezett Pavlik-kengyel alkalmazásával végzik. A kengyel feladása után lehetőség szerint egy-két nap, de legkésőbb egy hét múlva ellenőrzik a csecsemőt. Addig van szükség a gyakori kontrollra, amíg a combcsontfej stabil helyretételét biztonsággal el nem érik.

Az átmeneti csípőízületi gyulladás akutan kialakuló probléma, amely a gyermekkor bármely időszakában észlelhető, kettő és tizennégy éves kor között fordul elő leggyakrabban. A szülőket kétségbe ejtheti, amikor észlelik, hogy gyermekük képtelen lábra állni, csípő-, comb- vagy térdfájdalmakat érez. Az esetek többségében az ízületi gyulladást megelőzően egy-három héttel felső légúti fertőzés zajlott le a betegnél. A csípőízület feszes szalagokkal megerősített ízületi tokkal rendelkezik, és a biológiai igénybevétel a test ezen pontján a legnagyobb, így leggyakrabban itt fordulnak elő gyulladások. A csípőízület vizsgálatakor a szakorvos szelektív mozgásbeszűkülést tapasztalhat, a laboratóriumi leletek általában negatívak, esetleg enyhén fokozott vörösvértest-süllyedést és balra tolt értékeket mutathatnak, amelyek a korábban lezajlott légúti fertőzésre utalnak. Az ultrahangvizsgálattal egyértelműen kimutatható az ízületi folyadékgyülem.

Fontos annak megállapítása, hogy a csípőízület gyulladása nem okozott-e károsodást a combfej keringésében, ezért minden ilyen betegség gyanúja esetén javasolt a kétirányú csípőízületi röntgenfelvétel készítése.

A betegség kezelésekor elengedhetetlen az alapbetegség kúrálása a pihenés mellett. A járásos terhelést csak akkor szabad engedélyezni a betegnek, amikor a csípőízület mozgáskorlátozottsága már megszűnik.

A Schlater-Osgood-féle megbetegedés általában tizenegy és tizenhat éves kor között jelentkezhet. Egyformán érintheti a fiúkat és a lányokat. A klinikai tünetek közé tartozik a heves fájdalom a lábszárcsont felső harmadában, a térdkalács alatti duzzanat, ám a többi gyulladásra utaló jel hiányzik.

Kezelése általában konzervatív, ami legtöbb esetben néhány hetes-hónapos pihentetés, torna alóli felmentés, ritkábban borogatás, illetve nem szteroid gyulladáscsökkentő szedése. Makacsabb esetben combtőig érő gipsztok viselését rendelheti el az orvos, amelyet négy hétig kell viselni. Azokban a ritka esetekben, amikor a konzervatív kezelés hatására nem enyhülnek a panaszok, műtét lehet szükséges.

A csecsemőkori gennyes csípőízületi gyulladás hirtelen magas lázzal kezdődik, a csípőízület hajlított, távolított és kifelé forduló helyzetben van. A csípő legkisebb mozgatására a csecsemő felsír. A csípőmozgások minden irányba beszűkültek. A lágyékhajlatban előredomborodás észlelhető, a folyadékgyülem miatt a combcsontfej kificamodhat. Gyakran tapinthatók megnagyobbodott nyirokcsomók is. A laboratóriumi vizsgálat fokozott vörösvértest-süllyedést mutat. Az ultrahangvizsgálattal az ízületben lévő folyadék már a gyulladás kezdetén kimutatható, a röntgenfelvétel néhány nap után mutatja a combcsont eltávolodását, súlyosabb esetben a ficamot.

A betegség kezelésére, ha a folyamat előrehaladott, az ízületet azonnal feltárják, és szívó-öblítő draint helyeznek bele, emellett széles spektrumú antibiotikum adását kezdik meg. Később a kórokozó pontos ismeretében célzottan folytatják a kezelést. Lényeges a csípő nyugalomba helyezése, amit sokszor hat-nyolc hónapos korig a Pavlik-kengyellel biztosítanak. A korai kezeléssel tökéletes gyógyulás érhető el.

A serdülőkori combcsontfej elcsúszás a harmadik leggyakoribb csípő-megbetegedés. Tíz-tizenöt éves kor körül fordulhat elő. Az esetek többségében egyoldali, ritkábban kétoldali az elváltozás, ezért az ellenoldal fokozott ellenőrzése is szükséges. A betegség alapvetően kétféle formában jelentkezik. Az úgynevezett lenta formára a lassan, fokozatosan kialakuló elmozdulás, váltakozó térd-, comb-  és csípőfájdalom, az érintett alsó végtag kifelé forduló helyzete jellemző. Akut formában hirtelen következik be, és combnyaktöréshez hasonló állapot alakul ki. A betegség az esetek kilencvenöt százalékában az első, fokozatosan kialakuló formához tartozik.

A leggyakrabban túlsúlyos, elhízott gyermekek betegednek meg, és rendszerint megfigyelhető náluk a nemi érés elhúzódása is. A probléma kóroktanában a növekedési és a nemi hormonok közötti aránytalanság figyelhető meg. A szülők gyakran a furcsa járás, sántítás miatt viszik el gyermeküket az ortopédiai szakrendelésre.

Ritkán teljesen normál alkatú gyermekeknél is előfordul a betegség. A vizsgálat során feltűnik, hogy a csípőízület hajlítása közben a beteg oldal alsó végtagja távolító és kifelé forgatott helyzetbe kerül. Állandó tünet az érintett végtag befelé fordításának korlátozottsága. Ha felmerül a combcsontfej elcsúszás gyanúja a kivizsgálás során, akkor a röntgenvizsgálat elkészültéig nem szabad engedni, hogy a beteg lábra álljon, és ha a felvétel is igazolja a betegséget, akkor a műtétig szigorúan tilos a végtag terhelése. Azért kell mindkét csípőről felvételt készíteni, mert gyakran a látszólag ép csípő is érintett.

A betegség kezelése minden esetben műtét, mivel a konzervatív vizsgálati eljárásoktól nem várható eredményes javulás. Mindig le kell fektetni a beteget arra az időre is, amíg az ortopédiai osztályra nem kerül, mert fennáll annak a veszélye, hogy az elcsúszás hirtelen teljessé válik. Ezért rendkívül fontos az időfaktor.

Kisfokú elcsúszás esetén is azonnal el kell végezni a beavatkozást, az érintett elváltozás csavarozását. A beteg az operáció után néhány nappal már felkelhet, mankóval járhat, és három hét múlva már terhelheti a műtött végtagját is. Általában egy-másfél év alatt a növekedési zóna elcsontosodása megtörténik, melyet a kontroll-röntgenfelvétel is alátámaszt. Ekkor a csavar eltávolítható. Lényegesen nehezebb a helyzet, ha az elcsúszás nagyobb fokú: ilyenkor nem csak csavarozni kell a veszélyeztetett területet, hanem korrigálni is kell az elmozdulást, ezért fontos, hogy még időben, mielőtt nagyobb csúszás történne, elvégezzék a rögzítést. A nagyobb elcsúszás már károsíthatja a combcsontfej vérellátását. A gyors és időben történő beavatkozás gyors záródásra serkenti a növekedési porcot, így megelőzve, hogy a gyermeknek a későbbiekben maradandó csípőízületi károsodása alakuljon ki.

Térdtorna

Ülve (vagy háton fekve):

1.            Tegyük a nyújtott lábakat egymás mellé. A térdeket feszítsük meg, majd lazítsuk.

2.            Egyik térdet hajlítva a lábat húzzuk talpra, majd nyújtsuk ki.

3.            A lábakat nyújtott térddel felváltva lendítsük, majd tegyük le.

4.            A lábakat húzzuk talpra (vagy a térdek alá tegyünk gurigát), és a térdeket felváltva nyújtsuk, hajlítsuk. Nyújtáskor a sarokkal nyújtózzunk.

5.            Kis terpeszben a lábakat csípőből erőteljesen forgassuk be, majd ki.

6.            Egyik lábat nyújtott térddel kicsit emeljük fel, vigyük terpeszbe, majd vigyük vissza középre, és engedjük le.

7.            Lábakat összezárjuk, bokából erősen lefeszítjük, felhúzzuk. Egyszerre és váltva is végezzük.

Hason fekve:

1.            Térdeket felváltva hajlítsuk, nyújtsuk.

2.            Lábakat nyújtott térddel csípőből felváltva emeljük és tegyük le.

3.            Lábujjakra támaszkodva a térdeket feszítsük ki, majd lazítsuk.

Négykézláb:

1.            Tenyéren és térden támaszkodva rugózzunk hátra.

2.            Lábakat felváltva emeljük hátra, majd tegyük vissza a földre.

Térdelésben (esetleg kapaszkodva):

1.            Rugózás sarokülés felé, majd sarokülés és feltérdelés.

2.            Térdelésből egyik lábbal lépjünk előre fél térdelésbe, rugózzunk előre, majd lábcsere.

3.            Térdelésből fél térdelésen át felállás és vissza letérdelés. Váltva kezdjük jobb, illetve bal lábbal.

Állva:

1.            Kapaszkodva álljunk lábujjhegyre, majd vissza talpra. Kapaszkodva álljunk sarokra, majd vissza talpra.

2.            Párhuzamosan tartott lábakkal térdrugózás.

3.            Guggolás, majd felállás (vagy székre való leülés és felállás).

4.            Terpeszállásban rugózás kétszer jobbra, kétszer balra.

Járás:

1.            Minden lépésnél magasra emelni a térdet.

2.            Zsinórjárás: egyik láb a másik elé lép.

3.            Hátrafelé lépegetés (egyforma hosszút).

Tanácsok iskolakezdéshez

Milyen iskolatáskát válasszunk? A háti táskákat két pánttal, a testhez közelre beszabályozva hordja a nebuló. Tanácsos és elérhető a gurulós táskamegoldás, ez biztos nem terheli túl a gerincet.

Milyen cipő ajánlott? Sokan választják egész napos viseletnek a sportcipőt, ám ezt nem erre alakították ki, így Achilles-ín feszességet válthat ki, és panaszokat okozhat. Tanácsos a külön váltócipő, amely szellősebb, de a sarkat stabilan fogja. A fokozott sarokdőlés esetén a billentett sarkú cipők előnyösek.

Neves vagy névtelen tornacipő? Nem a név a fontos, hanem hogy ne a legolcsóbb és leglazább sarkú tornacipőt vegyék meg a szülők, ez ugyanis nem fogja a bokát, ezzel fáradékonyságot és fokozott sérülésveszélyt okoz.

Milyen ülőalkalmatosság javasolt? Fontos a megfelelő magasság. A szék nem elsősorban a hátat kell, hogy megtámassza, sokkal fontosabb az ágyéki gerinc támasztása. Ez biztosítja a felette lévő gerinc fáradtságmentes megtartását.

Mit kell tudni az iskolai szűrésekről? Legalább évente megvizsgálják a gerinc fokozott domborodását és oldalirányú görbülését, valamint a sarok, láb statikai helyzetét. Ezek szűrik ki a további vizsgálatra irányítandó gyerekeket.

Mi a teendő sarokfájdalom esetén?

A panasz olyan erősen jelentkezhet, hogy a gyermek csak néhány lépést képes megtenni. Ez az elváltozás főleg fiúknál jelentkezik hét-tizenhárom éves koruk környékén. A probléma gyors kifáradással, az Achilles-ín tapadása körüli terület nyomásérzékenységével, saroktáji panaszokkal jelentkezik. A fájdalom a lábfej emelésekor fokozódik, a talp hajlításakor csökken. Különösen a lépcsőjárás lehet nehéz. A szakorvos általában konzervatív kezelést javasol, pihentetéssel, a cipősarok megemelésével.