Fura fájdalmak

Ritka, ám annál gyötrőbb lehet az idegi fájdalom, az isiász vagy éppen a sípcsontfájdalom. Hogyan előzhetők meg a tünetek és hogyan orvosolható a probléma?

Neuralgia

Az idegfájdalmat gyakran égő és nyilalló érzésként írják le. Számos típusa a test különböző részeit érintheti. A leggyakoribb formái a háromosztatú ideg neuralgiás fájdalma és a posztherpeszes neuralgia. A háromosztatú ideg neuralgiás fájdalma az arcot érinti. A háromosztatú ideg az agyból lép ki, hogy ellássa az arc, a fejbőr, a fogsorok, a száj és az orr érzékelési funkcióit. Az idegfájdalom oka gyakran ismeretlen, de néha az ideg közelében lévő erek által az idegre gyakorolt nyomásnak tulajdonítják. Tünetei közé tartozik a súlyos mértékű arcfájdalom, ami néha olyan erős lehet, hogy az ebben szenvedő agóniáját váltja ki. Valamely egyszerű folyamat vagy cselekvés is kiválthatja a fájdalmat, például a nyelés vagy a fogmosás. A rohamok gyakorisága változó, de a fájdalom néha egy nap alatt többször is megjelenhet. Ha az állapotot már diagnosztizálták, akkor az egyénre jellemző kiváltó tényezőket kell azonosítani és elkerülni.

A posztherpeszes neuralgia a bárányhimlőt és az övsömört okozó vírushoz társul. Ebben az állapotban az a terület, ahol a bárányhimlő vagy az övsömör kiütései megjelentek, a kiütések, hegek elmúlása után fájdalmassá válik. A posztherpeszes neuralgia néhány héttől néhány hónapig is eltarthat.

A kezelés célja Fontos azonosítani a kiváltó tényezőket és amennyire csak lehetséges, elkerülni ezeket. A kezelés célja a fájdalom kézben tartásához módszerek kidolgozása, alkalmazása.

Hagyományos gyógyászat Az idegfájdalomnak számos oka lehet, és végül is a kezelés a fájdalom forrásának azonosításától függ. Ehhez szükség van egy ideggyógyász vagy háziorvos által irányított nagyon alapos kivizsgálásra. Néhány állapot, amely idegfájdalmat okozhat: anyagcsere-betegség (például cukorbetegség vagy vitaminhiány), gyulladásos betegségek (például az idegek körüli duzzanat, fertőzések), daganatok, gyógyszerekre, valamint toxinokra (például növényvédő szerekre) adott válaszreakció.

Számos gyógyszer létezik, amellyel ezt az állapotot kezelik. Depressziót kezelő gyógyszer¬csoportot, epilepszia elleni gyógyszereket és fájdalomcsillapítókat is lehet használni. A súlyos idegfájdalom kezeléséhez néha szükség lehet a kábító fájdalomcsillapítókra és a helyi érzéstelenítőkre, mint például a lidokain spray, amely szintén enyhítheti a tüneteket.

Szükséges lehet, hogy a betegek tanácsadáson vegyenek részt, mert a lélektani problémák súlyosbíthatják az idegfájdalmat. A fizioterápia és a stresszoldó technikák is segíthetnek.

Kínai orvoslás A hagyományos kínai gyógyászat megközelítése szerint a zsibbadást és a bizsergést, valamint az idegfájdalmat a nem megfelelő keringés okozza. Ennek kezelésére kínai csüdfű gyökerét, illatos bazsarózsagyökeret, kínai angelikagyökeret, friss gyömbérgyökeret, kínai datolyát javasolnak.

Az akupunktúrás kezelés az energia- és a vérkeringés serkentésén keresztül fejtheti ki a hatását, és így „erősítheti” az idegvégződéseket. Kezelési tervért és a várható javulás felméréséért tapasztalt akupunktúrás terapeutához kell fordulni. A tipikus akupunktúrás terápia 12 héten keresztül heti egy kezelésből áll. Már az első kezelés után tapasztalhat a beteg javulást, amennyiben állapota nem súlyos és relatíve új keletű, egyébként hosszú távú kezelésre lehet szükség, minthogy a neuralgia gyógyítása nehéz.

A kínai orvoslás szerint a keringést javító ételeket célszerű fogyasztani, mint például spenótot, bambuszrügyet, gyömbért és zöldhagymát. Friss gyümölcsök fogyasztása is jótékony hatású, mint a körte, a tőzegáfonya és a fekete áfonya, valamint a banán. A marhahús, a tojás, a tej, a mongbab, a vörösbab, a barackmag, a pórsáfrány fogyasztása ugyancsak javallott.

Isiász

Az isiász gyakran előforduló állapot, amely a gerincvelő alsó szakaszából kiindu¬ló ülőideg mentén sugározhat lefele a lábakba. Amikor ezt az ideget ingerlés éri, ez fájdalmat okoz a hát alsó részén, ami ezután lefelé vándorol a tomporba, és még lejjebb a lábakba, a lábfejekbe és a nagylábujjakba. Hirtelen kezdődhet, megerőltetés, netán sérülés válthatja ki. A fájdalom lehet folyamatosan fennálló vagy csak bizonyos testhelyzetekben jelentkező. A tünetek tipikusan csak az egyik testfélen jelentkeznek.

Az isiászt rendszerint az ágyéki gerincvelő egy ideggyökére eső nyomás váltja ki, amelyet porckorongsérv, a gerinccsatorna szűkülete, fertőzés vagy törés okozhat. Kockázati tényező az ülő életmód, a kertészkedés, sportok (különösen a nem rendszeresen gyakorolt sportok), a túlsúly és a magas sarkú cipők viselése. Az izmok általános tónusának erősítése és az erőnlét fokozása a legjobb módja a hát erősítésének és védelmének. Rendszerint a fájdalom kezelés nélkül is megszűnik, de ez az állapot súlyosságától függ. Célszerű legfeljebb 48 óráig feküdni, és ezután mielőbb felkelni és mo¬zogni. A túl hosszú fekvés lassíthatja a felépülést.

A kezelés célja Az isiász tünetei rendszerint egy héttel a kezdeti sérülést követően kezdenek javulni. A kezelés a fájdalomcsillapítást és az érintett terület mozgásképességének helyreállítását foglalja magában. Rendszeres testmozgást és más életmódbeli változtatásokat lehet alkalmazni a további isiászos tünetek kivédésére.

Hagyományos gyógyászat Először a hagyományos módszereket kell megpróbálni, mivel a betegek kilencvenöt százaléka javu¬lást mutat anélkül, hogy szükség lenne a bonyolultabb kezelésre. Pihenjen a beteg 48 óráig! A lehetséges komoly okokat, például a daganatot, a fertőzést és a súlyos traumát ki kell zárni.

A fájdalom csillapítására és a gyulladás csökkentésére használjunk nem szteroid gyulladásgátló gyógyszereket. A fájdalmat pedig az izomlazítók is enyhíthetik. Elővigyázatosnak kell azonban lenni, mivel ezek a gyógyszerek álmosító hatásúak és függőséget okozhatnak. Az epidurális szteroidinjekciók jó rövid távú hatást nyújtanak, de szükség lehet arra, hogy a gerincvelő körül elhelyezkedő epidurális térbe ismétlődően injekciókat adjanak. Műtéti beavatkozásra lehet szükség azoknál, akiknek olyan súlyos tüneteik vannak, amelyek nem reagálnak a fenti kezelésre.

Ha valaki túlsúlyos és isiászban szenved, kezdjen el fogyókúrázni, hogy segítse a tünetek enyhülését. A táplálkozás fehérjedús étrenden alapuljon, és sok teljes kiőrlésű gabonát, gyümölcsöt és zöldséget tartalmazzon. Ne fogyasszon a beteg feldolgozott élelmiszereket és cukrot, igyon sok vizet. Fontos a testmozgás, azonban a nehéz súlyok emelését, a forgást, a hajolgatást és a rázkódást csökkenteni kell.

Kínai orvoslás Általánosságban heti kétszeri akupunktúrás kezelés ajánlott. Akut állapot kezelésére napi rendszerességű kezelésre lehet szükség. Már az első kezelés után tapasztalható bizonyos mértékű javulás.

Akut fázisban a kínai gyógyászat könnyen emészthető ételeket javasol. A „hűtő” sajátságú ételek közé tartozik a spenót, a saláta, az alma, a zab, a tofu, a japán naspolya, a man¬darin és a narancs, a mangó és a borsmenta, amelyek szintén előnyösek.

Sípcsontfájdalom

A sípcsont középső részének fizikai stresszel összefüggő tünetei az azokban a szövetekben jelentkező fájdalom, esetleg gyulladás, amelyek a sípcsont elülső és oldalsó részéhez rögzítik az izmokat. Kemény hártya burkolja az izmokat, amely nem tud az izomtömeg növekedésével szinkronban tágulni. Ez egy olyan állapot, amely rendszerint azokat érinti, akik jó erőnlétben vannak, és gyakran végeznek nagy fizikai megterheléssel járó sportokat, mint például a futás vagy a tenisz, vagy bármely olyan sportot, amit kemény felületen kell űzni és az izmok tömegét megnöveli. A láb felemeléséért felelős izmok érintettek, és tipikusan az ugrás és a futás váltja ki a fájdalmat, különösen az intenzív edzés időszakában vagy a nagyobb erőkifejtéssel járó gyakorlatoknál. Bármilyen sporttevékenység előtt megfelelő nyújtással megakadályozható az állapot kialakulása. Fizikai nyugalom, jegelés és szorítókötés alkalmazása, valamint a láb felpolcolása és a gyulladáscsökkentő gyógyszerek rendszerint képesek enyhíteni a fájdal¬mat. A tünetek enyhítésére a fizikoterápia is alkalmas lehet. Az enyhébb esetek néhány hét alatt helyrejönnek, ilyenkor fontos a sportolás szüneteltetése és a lá¬bak pihentetése. Ha valaki az állapot megjelenése ellenére folytatja az edzést, azzal folyamatosan károsodást okozhat az érintett izmokban. Ha a probléma visszatérő jellegű, műtéti beavatkozásra lehet szükség, aminek során az izmokat burkoló hártyát felnyitva teszik lehetővé az izmok növekedését.

A kezelés célja A kezelés a kiváltó tényezők azonosítását és a fájdalommal járó tünetek enyhítését foglalja magában. Különböző technikákat, különösen a nyújtást, lehet alkalmazni a fájdalmas epizódok vissza¬térésének megakadályozására.

Hagyományos gyógyászat A sípcsontfájdalmat kezdetben relatív pihentetéssel kezelik. Ez azt jelenti, hogy a normál mozgást csak csökkenteni kell, nem kell teljesen beszüntetni. Javasolt a biciklizés, a sétálás, illetve a futás természetes talajon vagy olyan sebességgel, amely nem okoz fájdalmat. Általában hét-tíz nap elegendő olyan mértékű javuláshoz, hogy a korábbi mozgásformák közül néhányat ismét el lehessen kezdeni. Az ultrahang és az örvényterápia értékes kiegészítő kezelés lehet.

Gyulladáscsökkentő gyógyszerek (nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek) segíthetnek a fájdalom enyhítésében.

Gyakran javasolják az Achilles-ín nyújtását, mivel megfigyelték, hogy a merev Achilles-ín jellemzőbb azoknál a futóknál, akiknek sípcsontfájdalmuk van. Futás előtt az Achilles-ín nyújtása erősen javasolt. Bármilyen mechanikai zavar azonosításában segíthet, ha elemzik a futási stílust. Azok, akiknek a lába kifejezetten pronált helyzetű (lúdtalp), különösen fogékonyak a sípcsontfájdalomra.

A megelőzés a leghatékonyabb módja a sípcsontfájdalomnak. Leginkább az atléták, különösen a futók szenvednek túlzott pronációban, ennek következtében náluk a legvalószínűbb a sípcsontfájdalom előfordulása. A túlzott pronáció azt jelenti, hogy a láb nagyon befelé dől (azaz a talp földet érés után a külső élen gördül). Ennek elkerülésére fontos megfelelő lábbelit és/vagy megfelelő talpbetétet beszerezni. A jó edzőcipő sarokrésze merev, műanyag nyakkal körbevéve, ez javítja és gátolja a túlzott pronációt; a talp a hátsó sarokrészen erős, tömör gumiból készül, és a kettős tömörségű talpközép belső széle készül stabilabb anyagból. A becsapódástompító talpbetétek gyengítik az ütközés erejét és továbbjutását a lábfejen keresztül az alsó lábszárba. Ez különösen akkor hasznos, ha a futó nehéz terepen fut sokat. Az ortopéd talpbetétek kemény talpbetétek, amelyeket biomechanikai problémák, például a túlzott lúdtalp korrigálására terveztek. Ezek általában erősen alátámasztják a talpboltozatot. Kaphatók méretre gyártott ortopéd talpbetétek, amelyek sok embernek megfe¬lelnek, de a lábhoz való tökéletes illeszkedést ortopéd szakorvosnak kell kiala¬kítania. Sportszakáruházban segítséget kaphatunk a legalkalmasabb futócipő kiválasztásához, a talpbetét miatt pedig keressünk fel ortopéd szakorvost.

Melegítsünk be fizikai tevékenység, mozgás előtt, még ha csak mérsékelten is. Az alapos és helyes bemelegítés felkészíti az izmokat és inakat mindennemű mozgásra. Megfelelő bemelegítés nélkül izmaink és inaink kötöttek és merevek. Az alsó lábszárban a vérkeringés elégtelen, aminek következtében oxigén- és tápanyaghiány lép fel az izmokban.

Végezzünk nyújtásokat fizikai tevékenység, mozgás előtt és után. A nyújtás lehetővé teszi, hogy izmaink rugalmasak maradjanak; a rugalmas izmok nagyon fontosak az alsó lábszár sérüléseinek megelőzésében. Ha az izmok rugalmasak és hajlékonyak, akkor túlfeszítés nélkül mozoghatnak. Ha azonban feszesek és merevek, akkor az izmok és inak nagyon könnyen túlfeszíthetők az élettani mozgástartományon.

Amennyiben visszatérő problémáról van szó, kerüljük a futást kemény felületen, mint például a hagyományos járdán, mivel a folytonos rázkódás kiválthatja a tüneteket. Ha futunk, azt puha, füves területen tegyük, hogy minél jobban óvjuk lábunkat.

Kínai orvoslás Tapasztalt akupunktúrás terapeutához kell fordulni, hogy megállapítsa, milyen gyakorisággal, illetve mennyi ideig javasolt az akupunktúra igénybevétele. A kezelések száma és időtartama az egyéni állapottól függ. Rendszerint 3-6 kezelésre van szükség a fájdalom enyhítéséhez, de figyelembe kell venni az egyéni érzékenységet is.

Igen ajánlott kiegyensúlyozott étrendet követni. Fagyasztott ételek helyett frissen készülteket kell fogyasztani, és meg kell győződni arról, hogy a napi folyadékbevitel elegendő-e. Kerülni kell a metélőhagymát, a marha- és bárányhúst, a chilipaprikát, mivel ezek a gyógynövényes kezelésekkel kölcsönhatásba lépnek és növelik a szervezetben a „meleget”.

Miért fáj?

Az emberek között a fájdalom elviselésében jelentős  különbségek mutatkoznak: vannak olyanok, akik ha egy kicsit megvágják vagy megütik magukat, elviselhetetlenül szenvednek, míg mások súlyos baleset vagy sérülés elszenvedésekor is alig panaszkodnak.

• A fájdalom elviselésének képessége hangulatunktól, személyiségünktől és a körülményektől függ. Egy sportoló például a meccs hevében észre sem veszi sérülését, ám a mérkőzés után, különösen, ha veszítenek, hatványozottan észlelheti a fájdalmat.

• A fájdalom elviselése a korral is változik. Öregedve az emberek egyre kevésbé panaszkodnak, talán mert a szervezet változásai a fájdalomérzékelést is csökkentik. Ám az is lehet, hogy az idősebbek egyszerűen csak beletörődőbbek.

• A sérülést követő fájdalmat a testszerte elhelyezkedő speciális receptorok érzékelik. Ezek a jeleket elektromos impulzus formájában küldik az idegek útján a gerincvelő, és onnan az agy felé..Amint a jel eléri a gerincvelőt, a válasz közvetlenül visszajut a kiindulási helyre, és ez az agy közreműködése nélkül kiváltja a válaszreakciót. Például, ha valaki véletlenül hozzáér egy forró tárgyhoz, azon nyomban elkapja a kezét. Ez a reflex segít elkerülni a tartós károsodást.

• A fájdalom-receptorok és pályáik testrészenként különböznek. Ennél fogva a fájdalomérzékelés a sérülés típusától és helyétől nagymértékben függ. A bőrben például nagy számban találhatók a fájdalomérző receptorok, míg a bélben csak kis számban fordulnak elő.

• Sokszor a test bizonyos részein jelentkező fájdalom nem a kóros folyamat helyén jelentkezik, hanem más helyről vetül oda. Ennek az oka az, hogy a különböző területekről  a gerincvelőbe és az agyba futó fájdalom-ingerületek gyakran közös pályákon jutnak célba. Az epehólyag fájdalma például nem egyszer a váll hátsó részén érezhető.