Vérzés a bőrön

Az egyszerű, ütés okozta kék foltokon kívül számos, súlyosabb ok is állhat a kiütések és foltok hátterében…

A gyermekek bőrén gyakran láthatók bevérzések, melyek lehetnek egyszerű kék foltok, vagy különböző nagyságú piros pöttyös foltok. Fontos, hogy a szülők el tudják dönteni, mikor kell valamilyen betegségre gondolni, s orvoshoz fordulni.

A kék foltok

Leggyakoribb, hogy a mászó vagy járni tanuló, de különösen az óvodás-kisiskolás korú, bicikliző, görkorcsolyázó, focizó, mászókázó gyermeken sok „kék folt” látható. Ezek jellegzetesen az ütéseknek kitett helyeken, így leginkább az alsó végtagokon fordulnak elő, többnyire a bőr szintjéből sem emelkednek ki, de néha kiemelkedők, keményebb tapintatúak is lehetnek. Általában egy hét alatt felszívódnak: először mélyebb kékeslilás színűek, majd zöldes, később barnás, halványsárgás színűekké válnak. Bár ezek kifejezetten ütés, esés hatására keletkeznek, az eleven gyerekek nem mindig emlékeznek arra, mi is történt, hogyan szerezték.

Ám a foltok nem csak ártalmatlan jelenségek lehetnek. A betegségekhez, kóros állapotokhoz társuló bevérzéseket három csoportba sorolhatjuk a keletkezés kiváltó oka alapján: beszélhetünk vascularis vérzékenységről, trombocita eredetű vérzékenységről és véralvadási zavarokról.

Tűszúrásnyi pöttyök

A vascularis vérzékenység előidéző oka sokféle lehet, de mindig a kiserek falában vagy az erek körüli kötőszövetben van a károsodás, ami tűszúrásnyi vagy lencsényi bevérzéseket okoz a bőrön.

Nem ritka, hogy a gyermek hányás vagy köhögés közben erőlködik, vagy erőteljesen sír, hisztizik, és az arcán, szemei körül, homlokán, de akár az egész fejen apró, tűszúrásnyi piros bevérzések jelennek meg, akár nagy számban is. Jellemző, hogy más területeken semmilyen bevérzés nem látható.

Ezek az apró vérzések úgy keletkeznek, hogy a vékony bőrerek falán érsérülés nélkül vörösvérsejtek lépnek át az erőlködéssel járó nyomásfokozódás miatt. Ennek a vérzéstípusnak, mely mechanikus purpura néven ismert, nincs különösebb jelentősége, nincs semmi teendő, spontán elmúlik. Egyes gyermekek hajlamosabbak lehetnek rá, mint mások.

Baktériumok, vírusok okozta gyakori fertőzések alatt is előfordulhatnak purpurák, ezeket a kórokozó által előidézett érfalkárosodás váltja ki. Súlyos betegségekben, például szepszisnél, vagy baktérium okozta agyhártyagyulladásban is megjelennek a piros vérzéses foltok a bőrön, melyek a betegség előrehaladásával egyre terjednek, összefolyóvá is válhatnak. Kialakulásuk figyelmeztető, sürgető jel, hogy a beteg nagyon veszélyes állapotban van.

Az úgynevezett Schönlein-Henoch-féle túlérzékenységi purpura is elég gyakori: gyakran két-három héttel korábban lezajlott bakteriális vagy vírusfertőzés utóhatásaként alakulhat ki. Jellegzetes tünete az alsó végtagokon és a fenéktájon jelentkező, viszkető, lencsényi, forint nagyságú, a bőrből kiemelkedő, bevérzett purpura. Ezek rohamokban, sokszor fizikai terhelésre jelennek meg; környékük ödémásan duzzadt, ezért a feszülés miatt fájdalmas, ráadásul az ízületek (boka, térd, néha könyök) fájdalmas duzzanata is kísérő tünet lehet. Nem típusos formában kiterjedt kékes-lilás foltok is lehetnek az érintett bőrterületeken. A bevérzett kiütések oka a fertőzést követően kialakuló, úgynevezett túlérzékenységi reakció. Ez természetesen nemcsak a bőr ereit, hanem szinte bármely szerv ereit érintheti. Ez magyarázza, hogy gyakori a hasfájás, akár súlyos hasi görcsök és hányás, a vese érintettsége (vér és/vagy fehérjevizelés), de akár idegrendszeri tünetek is előfordulhatnak. Ezeknek a súlyos szervi tüneteknek a lehetősége indokolja, hogy feltétlenül szükséges orvoshoz fordulni a betegség gyanúja esetén.

A felsoroltak mellett számos más oka lehet a vascularis bevérzések megjelenésének a gyermekeknél. Okozhatja például C-vitamin-hiány, bizonyos gyógyszerek, szteroidok tartós szedése, cukorbetegség, de érdekes formája, amely például a zokni szorításának helyén, fizikai terheléssel összefüggésben alakul ki. Ezeket az eseteket nem kell gyógyítani, illetve a hiányállapot megszüntetésére C-vitamint kell adni a gyermeknek.

Vérlemezke-eredet

Ha a vérzés a trombocitákra, azaz vérlemezkékre vezethető vissza, a nagy számban előforduló, bőrből nem kiemelkedő kék foltok és apró piros pöttyök nemcsak testszerte, hanem a szájnyálkahártyán is előfordulnak, sőt az orrvérzés sem ritka.

A tünetek legtöbbször az alacsony trombocitaszám miatt lépnek fel. Ha a vérlemezkeszám csökkenésének gyanúja felmerül a tünetek alapján, sürgősen orvoshoz kell fordulni, aki haladéktalanul hematológiai kivizsgálást fog kérni. Az alacsony trombocitaszámot okozhatja a vérlemezkék fokozott pusztulása, vagy a nem megfelelő képződésük a csontvelőben. Ez utóbbi mindig súlyos, a csontvelőt érintő és speciális kezelést igénylő betegség következménye. A pontos diagnózis felállítása és a kezelés egyaránt hematológus szakorvos feladata, ezért mindig fel kell keresni a kórházat.

Bizonyos, jelentős lépmegnagyobbodással járó betegségekben a keringésbe kerülő trombociták túlságosan nagy része raktározódik a lépben, ilyenkor a vérlépben alacsony vérlemezkeszám található. Ám érdekes módon ez általában nem jár vérzésekkel.

Előfordul, hogy a vérlemezkék normális számban vannak jelen a szervezetben, ám nem megfelelően látják el feladatukat. Ezek a trombocita funkció zavarai, melyek szintén a vérzések elhúzódásával, bőr- és nyálkahártyavérzésekkel járnak. Többféle örökletes rendellenesség ismert, a diagnózis pontos felállítás után az ilyen betegeknek rendszeres ellenőrzésre, gondozásra van szükségük, s súlyos vérzések esetén trombocita transzfúziót kell kapniuk. Mindez hematológus szakorvos feladata, megfelelő gondozási központban.

Alvadási zavarok

Csecsemő- és gyermekkorban legtöbbször egyes veleszületett véralvadási zavarok súlyos vagy mérsékelten súlyos formája okozhat a bőrön bevérzéseket. Főleg a hemofília A és B változata derülhet ki ily módon.

Újszülött korban súlyos veleszületett vérzékenységre utalhat a nagy kiterjedésű, napokig növekvő, fejbőr alatti vérömleny. Előfordul, hogy már a szülésvezetés közbeni, erőteljesebb megfogások nyomán is jellegzetesen kemény, csomós közepű bevérzések jelentkeznek, de főleg néhány hónapos korban, amikor a csecsemő már forog, ráfekhet a játékaira, cumijára, fejét beleütheti az ágy rácsába. Ilyenkor néha azért fordulnak a szülők orvoshoz, nemritkán bőrgyógyászhoz, mert csomók észlelhetők a kisbabák bőrén, bőrében. Ezek a bőrvérzések nehezen, lassan szívódnak fel. Minimális trauma elegendő a kialakulásukhoz. A helyzet csak rosszabbodik, amikor a csecsemő kúszni-mászni kezd: ekkor megjelenhetnek az első ízületi bevérzések is, például a küszöbön átkúszó pici térdében.

Két hónapos korban, amikor az első izomba adandó védőoltást megkapják a csecsemők, a szúrás helyén nemcsak kiterjedt kék folt alakulhat ki, de magában az izomzatban is jelentős bevérzés, úgynevezett hematóma keletkezhet. A fájdalom miatt a csecsemő nem mozgatja az érintett alsó végtagot, s a combja kifejezetten tömött tapintatú és duzzadt. Ezek a tünetek a szokásos borogatásra jelentősen nem javulnak, esetleg rosszabbodhatnak is.

Véralvadási rendellenesség gyanúja esetén a háziorvos a kórház hematológiai osztályán működő véralvadási ambulanciára ad beutalót kivizsgálásra. A vizsgálatra a gyermeket olyan családtag kísérje el, aki a tud válaszolni a családdal, a gyermek születésével, észlelt tüneteivel, panaszaival kapcsolatos kérdésekre. A családtagok és a gyermek vérzékenységére utaló leleteket, zárójelentéseket is feltétlenül magával kell vinni a vizsgálatra, ha korábban is készültek már ilyenek.

Az öröklődő vérzékenység

A veleszületett véralvadási zavarok örökletes betegségek. Ezért érdemes, sőt igen fontos már a terhesség alatt végiggondolni, van-e ismert vérzékeny beteg a családban (szülők, nagyszülők, testvérek és azok gyermekei között), s ha igen, erről a nőgyógyászt tájékoztatni kell.

• A vérzékeny rokon kivizsgálásáról, diagnózisáról a leleteket be kell mutatni. Ismert vérzékenység ugyanis befolyásolja a terhesgondozást, a szülés vezetését, és az újszülött fogadását is, sőt a legtöbb esetben lehetőség van annak megállapítására, hogy a születendő gyermek örökölte-e a vérzékenységet, vagy ebből a szempontból egészséges lesz-e.

• Természetesen az lenne a legjobb, hogy ha a családban öröklődő vérzékenység fordul elő, a nő már a családtervezés előtt tisztázná orvosaival, hogy milyen valószínűséggel várható beteg, véralvadási zavarban szenvedő gyermek születése.

• Ha a családban nincs vérzékeny személy, akkor is előfordulhat, hogy véletlenszerű génváltozás, mutáció révén, váratlanul születik vérzékeny gyermek. Ilyenkor segítenek a betegség felismerésében a bőrön látható tünetek.