Miért finnyás a gyerek?

Mikor szülő az ember, a vacsoraasztal időnként hadszíntérré változik. Mert hiába tart az ember kiselőadást gyermekének az egészséges étrend hosszú távú előnyeiről, sehogy sem győzedelmeskedhet az ízlelőbimbók, a játszótársak és barátok, illetve az egyéni preferenciák felett…

Képzeljük magunk elé a következő jelenetet: „Mit kérsz vacsorára? Nyers zöldséget mártással vagy sült krumplit ketchuppal?” A legtöbb gyerek kevesebb mint két adag zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt naponta, pedig az élelmezésügyi hivatalok szerint napi öt lenne ajánlatos.

Szerencsére a szülőknek azért van lehetősége hatni a csemeték ízlésvilágára – már jóval születésük előtt is. Kevésbé könnyű, mikor már elkezdenének nőni, de némi pszichológia segítségével azért megoldható…

A gusztus

A látás mellett az ízlelés és a szaglás is az emésztőrendszer kapujának őrzői közé tartozik. Megmenthetik életünket: az édes dolgok többnyire ártatlan energiaforrások, míg például a keserű, akár mérgező is lehet. Sajnos számos zöldség pont a keserű ízt érzékelő ízlelőbimbókat ingerli, erre vezethető vissza, hogy a gyerekek nem lelkesednek értük.

Az átlagember megközelítőleg tízezer ízlelőbimbóval születik, és mire eléri a nyolcvanéves kort, körülbelül háromezer marad meg neki. A népességnek körülbelül a harmada szuperízlelő, magyarul nekik háromszor annyi ízlelőbimbójuk van, mint másoknak. A szuperízlelők hajlamosabbak elutasítani az erős vagy ismeretlen ízeket. A jó hír az, hogy még a szuperízlelő csöppségek is képesek leküzdeni testük előítéleteit bizonyos ételek esetében.

Sok más tényező formálhatja még a gusztust. Mind közül talán a legfontosabb, hogy mit eszik a család, és milyen ízeknek van a gyermek kitéve egészen kis kortól. Ez lehet az oka, hogy akik ázsiai családokban nevelkedtek, sokkal jobban kívánják az erős, fűszeres ízeket. Szülőként remekül kihasználható ez az adottság a csemeték ízlésvilágának kialakításánál, ha már egészen korán ételek széles skáláját bevezetik náluk, s minél több újdonság kipróbálására bátorítják őket. Majd mikor iskolába kezdenek járni, és összebarátkoznak más gyermekekkel, akik más ételeket szeretnek, újabb lehetőség nyílik a táplálkozási tudásuk tágítására.

De az ízlelőbimbók trenírozása alapvetően már az anyaméhben elkezdődik…

Amitől ráharap…

Születéskor valóságos sokként hat kibújni az anya meleg, biztonságos, zárt pocakjából a félelmetes, hideg, nyílt világra. Kutatások igazolják, hogy az anyaméhből származó emlékek fontos szerepet játszanak az újszülöttek megnyugtatásánál. Néhány baba például lecsillapodik, mihelyt felcsendülnek egy televíziós szappanopera betétzenéjének dallamai. Ám ez csak azoknál a csecsemőknél működhet, akiknek anyja rendszeresen nézte a sorozatot a terhesség alatt. Hasonlóképpen, a méhben való fejlődés közben a magzat különféle ízeket és illatokat tapasztal meg, amelyek ugyancsak nyugtatólag hatnak.

Az egyszemélyes termálfürdőben lebegő magzat érintkezik az anya testéből hozzá átszivárgó kémiai anyagokkal, s jóllehet nem tökéletesen, de érzékeli az ízeket és illatokat, felismer egyes vegyületeket. A terhesség körülbelül 12. hetétől már le is nyeli a magzatvizet. Számos kutatás nemcsak alátámasztja, hogy az étel íze szétárad a magzatvízben, de állítják, hogy az ízek befolyásolhatják a baba ételpreferenciáit az elkövetkezendő években.

Legalább ilyen mély benyomást tesznek az anya által a szoptatás ideje alatt elfogyasztott ételek is.

Tehát ha sok zöldséget és más egészséges táplálékot fogyaszt a kismama a terhesség és a szoptatás alatt, azzal olyan előnyöket biztosíthat még meg sem született kisbabájának, melyekkel megalapozhatja annak egészséges táplálék iránti vágyát.

Utálatos újdonságok

Mikor a gyermek már nem kisbaba, hanem féktelen zöldséggyűlölő gyorsételrajongó, akkor sincs ok aggodalomra: nincs még minden veszve. Bizonyos módszerekkel őket is rá lehet venni, hogy új ételeket próbáljanak ki, anélkül, hogy erőszakkal beléjük kellene diktálni, vagy akár fel kellene emelni a szülőnek a hangját.

Sok gyerek szenved neofóbiában – félnek minden újdonságtól. Mikor evésről van szó, ez komoly probléma forrása lehet. Küzdeni ellene nem a legjobb ötlet… Kifinomult és hatékony taktika, ha a gyerekek azt látják, hogy körülöttük mindenki élvezettel fogyasztja az új ételeket. A szülők elsődleges példaképek az étkezés terén is. Még erősebb a hatás, ha a gyermek a kortársainál tapasztalja ugyanezt. A pozitív példa tehát nagyon fontos, de nemcsak mások gyerekei, hanem a saját testvérek is számítanak.

Egy másik jól bevált stratégia, ha lassan, fokozatosan vezetik be az új ételeket. Az első néhány alkalommal, mikor például brokkolit kínálunk a gyermeknek, hagyjuk, hogy szagolgassa, játsszon vele. Ha nincsenek a gyermekek nyomás alatt, könnyű felkelteni a kíváncsiságukat, milyen ízű lehet… Különösen akkor, ha azt látják, a szüleik jóízűen ropogtatják. A szakemberek szerint akár nyolc, vagy annál több alkalomba is telhet, mire a gyerek elfogadja a hasonló zöldségeket. Kis adagokban vezessük be az új ételféleséget, néhány napos szüneteket beiktatva.

Fontos, hogy jutalmazáshoz ne használjon a szülő ételt. Ha dicséretképpen sütit kap a gyermek, mert elfogyasztotta a tányérján lévő zöldséget, az csak megerősíti abban, hogy a zöldség valami kellemetlen, amit valami jobbért le kell gyűrni ahelyett, hogy kiélvezhetné. Sütemény helyett inkább vezessünk táblázatot, és ragasszunk be matricát, hogy ösztönözzük a kicsit. Ha pedig összegyűlt a kialkudott mennyiség, akkor jöhet az ajándék: a játék, a séta a kedvenc parkban vagy egy film a moziban.

A gyerekek nagyon gyanakvóak, ha szokatlan dolgot tálalnak fel nekik: automatikusan nemet mondanak rá. A szülők hajlamosak könnyen feladni néhány elutasítás után, így viszont egyre csak nő az alig próbált „nem szeretem” ételek listája, míg az elfogadottaké táplálkozási rémálommá enyészik. Fontos tehát, hogy a szülő higgadt maradjon, és tálalja stresszmentesen továbbra is ugyanazt az ételt. Ha a gyermek ismét elutasítja, megjegyzés nélkül vegye el, és pihentesse a dolgot egy hétig, majd próbálkozzon újra, talán ezúttal nagyobb sikerrel.

Mi az ízlelőbimbó?

• A legtöbb ízlelőbimbó a nyelven helyezkedik el, de a száj más részein is találhatók szétszórva. Egy tipikus ízlelőbimbó 50-100 sejtből áll, és mind érzékeny az ételekben lévő vegyületekre.

• Ízlelőbimbóinknak köszönhetően öt különböző ízt vagyunk képesek megkülönböztetni: édeset, sósat, savanyút, keserűt és umamit. Ez utóbbit csak nemrégiben fedezték fel. A glutamát nevű természetes kémiai vegyület ízének felel meg, és különösen a gombafélékre, ömlesztett sajtra, szalonnára és a kínai ételekben gyakran előforduló adalékanyagra, a nátrium-glutamátra jellemző.

• A közhiedelemmel ellentétben az összes ízlelőbimbó érzékeli az összes ízt, nem létezik külön ízérző receptor az édesre, savanyúra stb.