Élet negyven felett

2019-10-17 14:45
frissítve: 2019-10-17 15:39
Egy kutatás szerint legmeghatározóbb életeseményeink 80 százaléka megtörténik velünk a 35. születésnapunkig. A negyedik X után mégis új időszámítás kezdődik, és csak rajtunk áll, hogyan színezzük ki úgy a napjainkat, hogy az életkorunk csak egy mellékes számadat legyen.
Amikor egy barátnőmnek meséltem, milyen cikken dolgozom éppen, rögtön rávágta: „könyörgök, csak le ne írd, hogy a 40 az új 30!" Aztán gyorsan megbeszéltük, hogy nem szeretnénk tizenpár évet visszanézni az időben, és újraélni a harmincas éveinket. Én speciel egyetlen dolgot bánok: hogy nem kezdtem el korábban szemránckrémet használni. De hálás vagyok azért, hogy 40 felett is szabadnak érezhetem magam, önmegvalósíthatok, sportolhatok, dédelgethetem az álmaimat. És azt hiszem, a társadalom is egyre kevésbé méregeti gyanakvással a korosztályt azzal, hogy „úristen, mit pattognak ezek itt?". Szerintem az öregedés pontosan ott kezdődik, amikor bedobjuk a törölközőt, hogy kész, ennyi volt. 

Mindenféle életút lehetséges

A negyvenedik születésnap nemcsak azért hozhat nehéz érzéseket, mert tudatosulhat, hogy ez már a B oldal, hanem azért is, mert ilyenkor beköltözik egyfajta elveszettségérzet, a félelem, hogy már semmi világot rengető nem történhet velünk. Sokszor tör ránk a kérdés: kinek az életét élem valójában? Beteljesítettem, amire vágytam? És miért vagyok ennyire boldogtalan? Kis-Simon Ildikó coach kollégájával, Lehoczki Gabriellával éppen ezeknek a dilemmáknak a feloldására és az életközepi átalakulás megkönnyítésére, a továbblépés segítésére hozott létre támogató csoportokat. „A 35-50 közötti időszakban olyan testi, lelki átalakuláson megyünk keresztül, ami hasonlít a kamaszkorhoz, szinte egyik napról a másikra komoly érzelmi viharba kerülhetünk. Új utakat keresünk, akár olyan áron is, hogy felégetünk mindent, szabad utat követelve maguknak. Közben attól tartunk, ez nem normális, és ettől még nagyobb feszültséget élünk meg. Ezért mindenképpen foglalkozni kell ezzel az életszakasszal" - mondja Kis-Simon Ildikó, aki szerint alapvetően három kategóriába sorolhatók az érintettek. Az egyikbe azok tartoznak, akik tényleg úgy érzik, nincsenek már céljaik, lehúzhatják a rolót. A másik utat választók viselkedése a kapuzárási pánikban testesedik meg: ők újra akarják élni azt, ami korábban boldoggá tette őket, vagy amit korábban elszalasztottak, méghozzá úgy, hogy igyekeznek visszafiatalodni. A harmadik csoport viszont lehetőséget lát benne, azt, hogy végre úgy éljen, ahogy mindig is akart. Negyven felett az éntudatosság nő, előtérbe helyeződnek az egyéni szükségletek, nem kell már szerepeket játszani, és csak mások elvárásai szerint élni. A csoportba azok jönnek, akik felismerték, hogy valami hiányzik az életükből. Van, aki a munkájában sikeres, de közben a szétesés szélén áll a családja. Van olyan is, aki mindig alárendelte magát az elvárásoknak, és most a céltalanság állapotában van, nem tudja, merre menjen tovább. De előfordul identitásválság is, bizonytalanság, a „nem vagyok a helyemen" érzése is. 

Kell egy válságterv

Hogy fordíthatjuk a hasznunkra mindazt az élettapasztalatot, amit eddig gyűjtöttünk? „A legfontosabb, hogy feltegyük magunknak a kérdést: az értékrendemnek megfelelően élek? Sokat segít, ha leltárt készítünk az erősségeinkről, az erőforrásainkról, az elért sikereinkről - sorolja Ildikó. - A csoportokban az a jó, hogy mindenki ad és mindenki kap valamit a többiek életútjából. Semmi sem kötelező, a tagok abban a beszélgetésben, játékban vesznek részt, amiben szeretnének, és addig maradnak, ameddig akarnak. Egy önsegítő csoport, ahol igyekszünk edukálni is a résztvevőket, hiszen konkrét akciótervvel szeretnének távozni."  Ildikó megemlíti, nemrég olvasta egy kutatásban, hogy az életünket leginkább befolyásoló tényezők, események 80 százaléka 35 éves korunkig megtörténik. De ez nem jelenti azt, hogy nincs tovább, csak éppen a „mennyi mindenről lemaradtam"-ról a „hogyan szeretnék élni a jövőben?"-re kell áthelyezni a fókuszt, és átkeretezni a korábbi vágyakat úgy, hogy azok bármikor megvalósíthatók legyenek. Amikor a személyes motivációjáról kérdezem, elmeséli, hogy szembesült a korosztály bizonytalanságával, negatív világlátásával. Ő maga is 40 felett váltott karriert, amiről - puszta jóindulatból - sokan akarták lebeszélni. „Egy multinál, aztán egy tanácsadó cégnél dolgoztam közgazdászként, de aztán az emberi kapcsolatok jobban érdekeltek, mint a számok világa. Hiába vagy sikeres a szakmádban, amikor nem úgy zárod a napod, hogy de jó volt ez a nap. Három gyerekem van, és örülök, hogy a váltásommal nekik is megmutathattam: bármikor meg lehet újulni, és mindenféle életút lehetséges." Aztán még hozzáfűzi, azért ő is érzékeli, milyen nagy a médianyomás, hogy nem szabad megöregedni. „De a fiatalság belülről jön, a belső rend, a harmónia az, ami igazán fiatalít. Szétedzheted vagy plasztikáztathatod magad, de ha nem látszik rajtad az életöröm vagy a természetes mosoly, akkor csak szerepet játszol!"

„Nagy hangsúlyt fektetek a hálára"

„Közel negyvenévesen kezdtem el trambulinozni, és negyven voltam, mikor megvettem a rolleremet. Azóta számos jó élményt megéltem általuk, a Facebook-oldalamon nyitottam is egy albumot Rollerrel a nagyvilágban címmel" - meséli Laskai Nelli életörömtréner, aki azért hozta létre a blogját (negyvenmultam.hu) pár hónappal a mérföldkövet jelentő születésnap előtt, hogy dokumentálja a változást, illetve másoknak is teret adjon arra, hogy meséljenek erről az életszakaszukról.  „Több barátom is betöltötte már akkor a negyvenet, és mivel kicsit előttem jártak, feljogosítva érezték magukat, hogy »riogassanak« a B oldallal. »Majd meglátod, hogy micsoda változásokat hoz a negyvenedik születésnap!« - skandálták. A pozitív hozadékairól senki nem beszélt. De már pontosan látom a szépségeit: már megvan az az önismeretem, hogy kevesebbet aggódjak, jobban szeressem magam, kevésbé gyártsam le előre a legrosszabb forgatókönyveket, ellenben nagyobb hangsúlyt fektetek a hála-, illetve a mindfulness (tudatos jelenlét) gyakorlatokra."  Nelli is alátámasztja, hogy az általa készített interjúkból kiderül: azok a nők, akik eddig a család szolgálatában álltak, elkezdik visszavenni a fókuszt önmagukra. „A negyedik X után már szeretnék megtalálni azt, kik ők valójában. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a nők változását vagy változtatási igényét nem minden férfi tudja pozitív hozzáállással lekövetni. A reakció sokszor párkapcsolati nehézségeket hoz magával. Ráadásul a nők ilyenkor a legleterheltebbek: a gyerekek dolgait intézik, dolgoznak, és sok esetben a nagyszülők gondozása is rájuk hárul. Nelli azt mondja, számára az is a „B oldal" hozadéka, hogy ma már mások véleményének árgus figyelése helyett a saját békés mindennapjai kialakítására koncentrál. „Sokat kirándulok, és hagyok időt magamnak arra, hogy rácsodálkozhassak a világ szépségeire, a természet csodáira. Nem félek attól, mennyi van még hátra itt a földön, hanem azt figyelem, hogyan tudom a napomat a lehető legjelentőségteljesebben megélni, hiszen a holnap senkinek sincs megígérve."

Üresség ellen sport

Az elfásulás ellen a legjobb ellenszer, ha valami olyanba kezdünk, ami megmutatja, milyen lelki tartalékaink vannak. És nem kell hozzá világgá menni, túlságosan mélyen a zsebünkbe nyúlni, vagy totálisan felszámolni a korábbi életünket. Egyszerűen olyan szokásokat kell beépítenünk, amelyek gyorsan jobbá varázsolják a közérzetünket. Merthogy a testünk, ami idáig teljes erőbedobással szolgált minket, szintén kezd fáradni a negyvenes éveink közepére. Itt egy kis hájacska, ott egy kis narancsbőr, sajog a hát, már nem olyan olajozottak az ízületek. Szóval a testünk fellázad az életmódunk ellen. A pluszkilók már nem mozdulnak olyan könnyen. A nassolás jobban meglátszik. A polcon egyre több gyógyszer sorakozik. Éppen ezért itt az ideje, hogy tudatosabban az egészségünk megőrzése felé forduljunk, hiszen ez a test lesz a szövetségesünk a következő 30-40 évünkben is. És ahhoz, hogy jól szolgáljon minket, nekünk is jól kell bánnunk vele! Edzőként és életmódcoachként azt vallom, a mozgás a legjobb önismereti kaland. Csodásan leképezi magát az életet a csúcspontjaival és a mélypontjaival, megélhetjük közben a mélységeket és a magaslatokat, és ezáltal tudatosabban viszonyulhatunk a nehézségeinkhez. Ilyenkor már megvan az az önismeretünk, hogy tudjuk, hogyan hozzunk ki többet magunkból. Nemcsak készülünk az életre, hanem éljük azt. Beletesszük magunkat abba, amire vágyunk. És ha ez egy karcsúbb és fittebb test, most van a legnagyobb belső erőnk ahhoz, hogy tegyünk érte.

Edzeni az érett korra

Lélekmentorként együtt dolgozom egy virtuális fitneszszolgáltatást nyújtó céggel, ahol kiderült: a legnagyobb kihívás a megfelelő körülmények és persze a motiváltság megteremtése. Az oldalt egyébként a 35 feletti korosztály használja leginkább, hiszen ők nehezebben tudják kilogisztikázni az edzőterembe való eljutást, így kézenfekvőnek tűnik otthon mozogni. Negyven felett előtérbe kerül a testsúlykontroll és a belső harmónia megteremtése, a mozgásóráimat is túlnyomórészt ez a korosztály látogatja, ráadásul sokkal kitartóbban, mint a fiatalabbak, akik könnyebben mondanak le az edzésről, ha valamilyen jobb program kínálkozik. Jól láthatóan az ultrasportolók is leginkább ebből a korosztályból kerülnek ki. Az extrém állóképességet és kitartást igénylő sportokkal ugyanis jól tágíthatók a határok. Mintha arra edzenének, hogy jól tudjanak öregek lenni. Azt gondolom, amikor egy negyvenes-ötvenes nő elszántan sportol, nem az életkorával dacol, hanem felkészíti és konzerválja a testét az előtte álló évekre.

Bakos Zsuzsi életmódcoach