Csináljuk a fesztivált

Anyák, ha mulatnak
2019-08-13 10:37
frissítve: 2019-08-13 10:53
Június végén Sopronban jártunk a VOLT fesztiválon. Megnéztük, milyen élmény negyven felett belevetni magunkat a fiatalság egyik legjelentősebb élményforrásába. Porban, ha úgy hozza, esőben, hatalmas tömegben mennyire komfortos kimozdulni egy anyákból álló csapatnak.
-       Figyelj, ez nagyon ciki - szól rám a tizenhárom éves lányom, amikor a most újra divatos hasitasit, pont úgy, ahogy tizenévesen, meg ahogy a nevében is rejlik a funkciója, a hasamra illesztem. Kész a szettem, indulhatunk fesztiválozni. Micsoda szerencse, hogy az ajtóban még vetnek ránk egy utolsó pillantást a gyerekeink, és jelzik, hogy az övtáskát most már nem derékon hordjuk, sőt az úgy „nagyon gáz" - a vállon átvetve, mellvonal alatt illik hordani. Megigazítom magam, önbizalmam picit megroggyan, de csak kibotorkálunk az ajtón, hogy a barátnőmmel végre belevethessük magunkat a fesztiválos forgatagba. A barátnőm is megtervezte az öltözékét, képes volt áttanulmányozni az Instagram erre vonatkozó képeit, hogy ne tűnjünk ki nagyon a szerelésünkkel. Meg is beszéltük, hogy túlzásba nem esünk, de mindenképpen újítunk egy kicsit a szokásos stíluson, hiszen miért ne lehetne ilyenkor egy kicsit megbolondulni, merészebb felsőt húzni a tornacipőhöz?   Régi barátok és karszalag   Minden évben itt vagyunk, mivel soproni lány vagyok, úgyhogy ez is egy jó alkalom, hogy találkozzon a régi társaság. De fontos elmondani, hogy évről évre, főleg negyven felett már fokozottan megy előtte a vívódás: vajon jó ez nekünk? Mert nézzük csak: ha meleg van, akkor a por száll, ha esik az eső, akkor sár van. És ez még csak az alaphelyzet, ami várható. Másnap majd nem tudunk felkelni, mert annyit fogunk inni, mint az egész évben összesen. A gyerekeink kiröhögnek, ha rájönnek, hogy anyu másnapos, nem bírja a bulizást. Minél idősebb a gyerek, annál valószínűbb, hogy még ki is oktat, mi több, mértékletességre int, és talán a fejünk búbjára is rásimít. Tehát egy ideig vacillálunk, aztán beszerezzük a jegyeket, és onnantól nincs visszaút. Ez a nap jár nekünk! A többit pedig meglátjuk. A Lőverekhez érve, a friss levegőt szippantva már tudjuk, amit mindig is tudtunk, ez valóban a nyár egyik fénypontja nekünk: buli, rozéfröccs vagy éppen gin-tonic, szuper előadók, remek hangulat és régi barátok. Kezdődhet a tombolás, pont, mint régen. Jajj, el ne felejtsem a karszalagot! A közösségi oldalakról tudjuk, hogy annál menőbb az ember, minél több karszalag díszeleg rajta, de ez csak akkor ér, ha fénykép is készül róla. Mi is lefotózzuk a szalaggal díszített csuklónk, hadd irigykedjenek a gyáva otthonmaradtak!   Alapozás fegyelmezetten   Mivel közel élek a határhoz, gyakran veszek részt bécsi koncerteken, fesztiválokon. Az összehasonlítási alap megvan, és fontos elmondanom, az osztrák fesztiválok szinte unalmasnak tűnnek, míg a magyar rendezvények általában véve lazák, a bulizó emberek toleránsak, odafigyelnek egymásra. Tehát nyugodtan vegyülhetünk, senki sem fog visszafordulni, hogy mit keresnek itt anyáink, főleg, hogy minél több időt töltünk el a koncerteken, úgy tűnik fel, hogy sok velünk egykorú ereszti ki a gőzt, és nem csak azért, mert a kamasz gyerekét kísérte el. Most éppen fokozzuk a tempót, hogy odaérjünk a kinézett koncertre, mert tapasztalt voltosként mondhatom, a tempó feszes. Minden óraműpontossággal kezdődik, nincs késés, nincs ráadás. Mivel ifjúságomban már késtem le kedvenc zenekart azért, mert fontosabb volt anyukám lencselevese (ki gondolná?), mára megtanultam, ha már itt vagyunk, néhány apró dologra próbáljunk meg azért koncentrálni. Vad Fruttikra ugrálunk a lányokkal, de előtte még alapozó fröccsöt iszunk, hogy meglegyen a hangulat. Az egyik kedvenc részünkhöz megyünk, a Poncichter negyedbe, ahol a helyi borászok Európa-szerte elismert nedűit kortyolgathatjuk. És hogy mi az a ponzichter? Na ehhez biztos már negyven felettinek kell lenni, hogy érdekeljen minket, és még csak nem is soproninak! A soproni svábok a szőlőtőkék alatt babot is termesztettek (Bohnenzüchter), így hagyomány lett, hogy egy valamirevaló borkóstoló mellé babos pogácsa is készül.   Kik ezek az emberek?   És hogy miért pont Vad Fruttik? Először is, mert mindegy - mindennek örülünk. Másodszor pedig tényleg szeretjük a lányokkal. Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy éves fesztiválozás ide vagy oda, én már senkit nem ismerek az előadók közül. De az idősödés azzal is jár, hogy az ember gyerekei is korosodnak - így a család fiatal tagjainak hála, az ember, ha akar, könnyen képbe kerül. Ahogy száll le az éj, egyre hűvösebb van, de felelős anyukaként természetesen van nálunk dzseki. A lőveri erdő jellegzetessége, hogy itt mindig pár fokkal hidegebb van a városban, ami éjszakára még inkább fokozódik - nem tudom, hogy ezzel például tisztában van-e az egyszeri huszonéves fesztiválozó. Mi, anyák, ezt tudjuk, de bulizni jöttünk, és nem azért, hogy minden didergő gyereknek a vállára terítsünk egy poncsót. Didergés ellen különben is ott a fröccs, gyorsan beszerzünk még egyet. Szerencsések vagyunk, csodás pink VOLT-logós műanyag pohárból kortyolgathatjuk kedvenc italunkat. Gyorsan készül is egy újabb közös fotó a közösségi oldalakra.   Holnap hajnalig   Ha úgy gondolnák, hogy én valójában egy elvetemült fesztiválozó vagyok, hiszen minden évben rászánom magam a VOLT-ra, jó, ha tudják, vannak egészen elvetemült barátnőim, akik sorra járják Magyarország összes fesztiválját - csak csodálkozni tudok, hogy mégis hogyan bírják. Én már arra is büszke vagyok, hogy két egymást követő estét végigbuliztam ezen a hétvégén. Pénteken a legfontosabb koncert nekem a Black Eyed Peas volt, bár rá kellett döbbennem, hogy valószínűleg évekkel ezelőtt már kilépett a nagy kedvencem, Fergie. Helyette egy másik énekesnő dobta fel a hangulatot - nem okozott csalódást. Később egy óriáskerekezés után (ahol minden alsó fordulónál rendkívül szigorúan szuggeráltam a személyzetet, hogy a mi kocsinkat meg ne merjék forgatni) a Nouvelle Vague énekelte az altató nótát. Szombaton, bevallom, már kissé fáradtabban vágtunk neki a bulizásnak, és már nyolckor mondogattam, hogy a Parov Stelar után összeszedem a társaságot, és megyünk haza aludni. Ehhez képest valami teljesen érthetetlen módon ott maradtunk. Összefutottunk a barátnőm régi ismerőseivel, akik ragaszkodtak hozzá, hogy menjünk ide és oda, és mindenképpen kóstoljuk meg ezt és azt. Hát persze, hogy mentünk, és mi kerekedett belőle! Hajnali ötkor mentünk haza, nagyokat nevetve, új élményekkel, régi fesztiválozásokra emlékezve. Otthon persze benéztem a gyerekszobába, a lányom nyugodtan aludt, én pedig pont, mint kamasz koromban, a szempillafestéket nem lemosva, beestem az ágyba, és feltöltődve, boldogan horkoltam.   Erdélyi Csilla   KERET1   10 érv a fesztivál mellett - felnőtteknek -       felhőtlen bulizás órákon át; -       a szabad levegőn vagyunk ugyanezen órákon át - ami nem mindig jellemző egy kemény irodai munkahéten; -       pillanatok alatt eltűnhetünk, ha kellemetlen ismerősök is szembejönnek; -       önfeledten örülhetünk, ha a kellemesek jönnek szembe, és utólag minden túlreagálást rákenhetünk a kezünkben lögybölődő italra; -       ár/érték arányban rendkívül menő zenei felhozatalt élvezhetünk - amennyiben nem felejtjük el a pontos időpontokat és helyszíneket, és utóbbiakat meg is találjuk; -       igazán olaszosan bánhatunk az italokkal - semmi rohamszerű lelazulás nem feltétel, azaz nincs stressz, mert előbb vagy utóbb, az ott töltött 10-12 óra alatt bizonyítottan lesz jó néhány feledhetetlenül laza óránk; -       olyan szerelésben jelenhetünk meg, amilyet egyébként nem feltétlenül tartanánk megfelelőnek az év többi napján; -       új barátokat szerezhetünk perceken belül, és a közösségi érzés az évek alatt csak fokozódik; -       nem kell stresszelnünk a hazajutáson, mert akár gyalog, akár busszal, akár taxival megyünk, az pontosan 40 perc lesz; -       ami a fesztiválon történik, az ott is marad...   KERET2   Bulizós kisokos - Mit ne tegyünk? -       Ne gondoljuk, hogy megússzuk a sorban állást, a port, a koszt, a kis lökdösődést és a műanyag poharakat - ha ezt Buddhaként elfogadjuk, minden sokkal könnyebb lesz. -       Ne üssük ki magunkat, mert úgy rendkívül hosszú lesz az éjszaka, nem beszélve a másnapról... Együnk eleget, és igyunk sok vizet is - anyáink szava cseng a fülünkbe, ugye? -       Ne álljunk mozdulatlanul és megilletődve. Senkit sem érdekel, hogy ismerjük-e az adott fellépő dalszövegeit, vagy hogy ütemre rázzuk-e magunkat. Egyszerűen csak ugráljunk önfeledten végre. Azért ellenőrizve, hogy a műanyag pohárból ne locsoljuk szanaszét a fröccsöt. Azt előtte mindenképpen húzzuk le. -       Ja, és mindezt ne posztoljuk. Legalábbis cenzúra nélkül ne. -       Ne... a többi alkoholos tanácsot úgyis ismerjük. -       Ne foglalkozzunk a ruházatunkkal, eleve olyan szettet vegyünk fel, amit nem sajnálunk összekoszolni. Itt megjegyzem, hogy a sár- és a fűfolt elég nehezen jön ki a fehér tornacipőből. És a fehér farmerből. Szóval ezeket hagyjuk otthon, vagy ha amazonként mégis belevágtunk, akkor tegyük el az utókornak azzal a címszóval, hogy „na, így bulizott nagyanyád 2019-ben".