A meddőség betegség?

Irimiás Alíz
2017-10-10 11:07
Van, akinek vallási okokból vannak fenntartásai, van, aki más megfontolásból tartja a természet rendje ellen valónak és elfogadhatatlannak a lombikprogramot. Más úgy érzi, lelkileg nincs még kész az anyaságra, ám mire úgy dönt, hogy mégis szeretne gyereket, talán már nem is megy az olyan egyszerűen... Riportunkban a gyermekvállalás, a meddőség és a lombikbébiprogram kérdéskörét járjuk körbe.
Sokan egészségügyi okok miatt kényszerülnek a lombikbébiközpontok beavatkozásait igénybe venni, mások mellett elszalad az idő, és későn döbbennek rá, hogy a karrier nem elég a boldogságukhoz, szeretnének gyermeket vállalni, de ez már nem megy olyan egyszerűen, mint ahogyan azt fiatalon hitték. Előbb-utóbb a nők döntő többsége szinte bármilyen elvet képes feladni, és mindent megtenne azért, hogy végre gyermeke szülessen.

Van más módszer?

Kénes vizes fürdőkúra, méhpempő, barátcserje, diéta, vitaminok, hormonok, ovulációs tesztek, várólisták, laboreredmények, injekciók, hitelesnek tűnő vagy kiszínezett történetek, álmok és a rideg valóság, csodás esetek, kijózanító statisztikák - s ki tudja, még mennyi minden szerepel a listán, amellyel a meddőséggel küzdő párok a gyermekvállalás előtt találkoznak. Dr. Várnagy Ákos, a Pécsi Meddőségi Központ szakmai vezetője elmondta, hogy bár sokan támadják a lombikbébiközpontokat, mert szerintük megerőszakolják a természetet egy ilyen beavatkozással, érdemes tudni, hogy a meddőség egy betegség, amelyet orvosilag a legtöbb esetben gyógyítani lehet, ugyanúgy, mint ahogyan például valakinek kiveszik a vakbelét, ha az begyullad. „Azt azonban a központunkban mindig hangsúlyozzuk, hogy csak annál végzünk lombikbébi-kezelést, akinél szükséges, és aki ezt a saját értékrendje szerint elfogadhatónak tartja. Akinek viszont az eredményei miatt egyértelmű, hogy csak így eshet teherbe, azzal tudatosítani kell, hogy nincs értelme más módszerhez folyamodni."


Zsuzsa (38) tizenkét éve él együtt Lászlóval (35). Mivel lakást vettek, és hitelt kellett törleszteniük, a férfi évekig külföldön dolgozott, gyerekvállalásra akkoriban nem is gondoltak. „Kb. 4-5 éve ébredtünk rá, hogy ideje volna már összeházasodni, és gyereket vállalni - meséli Zsuzsa. - Végül, ugyan nem házasodtunk össze, de úgy döntöttünk, nem védekezünk tovább. Eladtuk a lakást is, hogy megszabaduljunk a hiteltől. Így teltek-múltak az évek, és négy év alatt sem jött össze a baba. Hiába nem szedtem fogamzásgátlót, nem lettem várandós. Közben egy komolyabb hajhullás derített fényt arra, hogy inzulinrezisztenciám van. Anyukám cukorbeteg lett (az anyai nagymamám is az volt), így ez genetikailag öröklődhetett.

Elkezdtem diétázni, az orvos gyógyszert írt fel, hormonvizsgálatokat végeztek, de szerencsére a hormonháztartásom rendben van, és nőgyógyászati panaszaim sincsenek. Miután azonban a férjemet is megvizsgálták, kiderült, hogy nála van a gond. Az andrológus azt mondta, hogy az inszeminációnak semmi értelme, mert teljesen esélytelen, hogy a kevés számú, lassú spermiumok képesek legyenek megtermékenyíteni a petesejtemet. Helyette egy olyan vitamint javasolt a férjem számára, amely javíthatja a spermaképét. Miután elkezdte szedni ezt a vitamint, bejelentkeztünk konzultációra a Forgách Intézetbe, és pár hónapra rá az első beültetés sikerült is. Igaz, hogy minden leletünk megvolt, és ahelyett, hogy feliratkoztunk volna az állami támogatást várók listájára, amelyről azt mondták, akár másfél évet is várni kell, hogy sorra kerüljünk, inkább magunk vállaltuk, hogy fizetjük a beültetést. Bár anyagilag megterhelő volt, így lényegesen hamarabb mentek a dolgok. Kb. fél év alatt össze is jött a baba. Lacika most 11 hónapos, és makkegészséges. Örülök, hogy nem halogattuk tovább, és belevágtunk, mert a környezetemben sokan vannak, akiknek az ötödik vagy a hatodik lombikbeavatkozás sem sikerült.


Nagyobb lesz a támogatás

Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár szerint a párok azért vállalnak végül kevesebb gyermeket, mint amennyit eredetileg terveztek, mert kitolódott a gyermekvállalás ideje, egyre többen 30 éves koruk felett szeretnének először szülni. „Ahhoz, hogy a demográfiai válságon túllendüljünk, a meddő pároknak is minden segítséget meg kell adni a gyermekvállaláshoz" - mondja az államtitkár, aki azt is kihangsúlyozza, hogy a lombikprogrammal olyan kiszolgáltatott gyermektelen párok számára szeretnék a gyermekvállalás lehetőségét elősegíteni, akik kényszerhelyzetben vannak, mert természetes úton nem tapasztalhatnák meg a gyermekvállalás örömét.

A meddőség ma Magyarországon minden hatodik párt érint, és évente hatezer pár vesz részt lombikbébiprogramban. Hazánkban jelenleg 28,8 százalék az esélye a sikeres embrióbeültetésnek az úgynevezett in vitro megtermékenyítés (IVF) által, mivel a várandósság létrejöttéig általában többször, nemritkán hét-nyolc alkalommal kell sort keríteni a kezelésre, így a terápia akár egy-két évnél is tovább tarthat. A kormány saját számításai szerint évente 2-3 ezerrel több gyermek születhetne, ha többen férnének hozzá a kezelésekhez. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma jogszabály-módosítása egy éven belül a duplájára - 6 ezerről 12 ezerre - emeli az államilag támogatott lombikkezelések (IVF-ciklusok) volumenkorlátját. Az állami programban részt vevők gyógyszertámogatása a jelenlegi 70 százalékról 90-re emelkedik, előjegyzési naplót vezetnek be az intézményeknél, hogy látható legyen, hányan és hol várakoznak, hol van szükség még többletkapacitásra. Továbbá változik az eddigi első gyermekig szóló államilag támogatott program is, mégpedig úgy, hogy ha valakinek egy sikeres, támogatott lombikkezelés eredményeként született már gyermeke, akkor újabbra is jelentkezhet, azaz további négyet támogatnak, és a programban részt vevő, magyar állami tulajdonban lévő intézmények eszközbeszerzését is támogatja a kormány. Az egészségügyi államtitkárság várakozása szerint a jogszabályváltozás következményeként egy év múlva a mostani, hosszú várólisták megszűnnek.

Dr. Várnagy Ákos, a Pécsi Meddőségi Központ szakmai vezetője szerint fontos tudni, hogy a meddőséggel küzdő párok közül nem mindenkinek szükséges a lombikbébi-kezelés, sokan ennél egyszerűbb segítséggel is szülőkké válhatnak. Vannak párok, amelyeknél egy egyszerű hormonbeállítás, peteérés-elősegítő kezelés, inszemináció vagy valamilyen műtéti beavatkozás segít a várandósság létrejöttében. Ezek nem alternatívái a lombikprogramnak, a párok problémáját mindig egyénre szabottan kell kezelni, és mindenkinek azt a beavatkozást kell ajánlani, amely a számára a lehető legkisebb megterheléssel, de a legnagyobb hatásfokkal vezet eredményre. „A terméketlenségért közel azonos arányban »felelős« a nő és a férfi, de a nők esetében egyre gyakoribb, komoly probléma az életkor. Ez számos társadalmi okkal (karrier, életfogytig tartó tanulás stb.) magyarázható, és sajnos minden kezelés hatásfokát rontja. A férfiaknál is egyre több az alacsony spermaszám, ennek komoly okozója többek között a stressz, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a fizikai megterhelés, a számítógép-használat. Mégis azért mondják, hogy nagyobb az esély a lombikbébi megfoganására, ha a gond a férfinál van, mert ilyenkor könnyebb a kevesebb hímivarsejt között legalább egy egészségeset találni, mint egy 35 vagy 40 év feletti nőtől jó petesejtet nyerni."


Amikor megszületett Lacika, két napig zokogtam a boldogságtól

Talán köztudott, mégis érdemes kiemelni, hogy ha valakinél egy év próbálkozás után sem jön a baba, mindenképpen érdemes ilyen irányú vizsgálatokat indítani (ismert betegség vagy 35 év feletti nő esetén hamarabb is), de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan lombikbébi-kezelésre lenne szükség. A szakértő szerint már a felkészülési időszakban célszerű valamilyen magzatvédő vitamint fogyasztani, testileg, lelkileg készülni a gyermekvállalásra, de arra mindenképp érdemes odafigyelni, hogy ennek nem szabad kötelező feladatként megjelennie, hiszen ez sokszor pszichés gátja lehet aztán a fogantatásnak.

Zsuzsa is tudta, hogy lelkileg tökéletes állapotban kell lennie ahhoz, hogy összejöjjön a baba. „Próbáltam nem gondolni rá, hogy nem sikerül. Úgy indultam neki, hogy nem dől össze a világ, ha mégsem leszek elsőre várandós. Azzal nyugtatgattam magam, hogy akkor megyünk majd még egyszer, nem fogok elkeseredni. Tudtam, hogy sokan járnak hasonló cipőben, és ha más bírja a négy-öt nekifutást, akkor én is. Persze előfordulhat, hogy másképp alakul, és mégis kétségbeesem, de azt mondtam magamnak, hogy ráérek majd a pillanatnyi helyzet szerint átgondolni a következő lépést. Volt egy kolléganőm, aki depressziós lett amiatt, hogy nem jött össze a baba, és láttam rajta, mennyire összeroppant. Nem akartam ugyanúgy járni, igyekeztem lazán venni a dolgot a legnehezebb pillanatokban is."

A meddőség problémájával többnyire a pároknak maguknak kell megküzdeniük, és ritkán tudják másokkal megosztani a terheiket, még a legközelebbi hozzátartozóikkal sem. Zsuzsáéknál sem volt ez másképp. „Csak a szüleim és a testvérem tudott róla, őket is csak azért avattuk be, mert szükségünk volt a segítségükre, hogy eljussak az ultrahangvizsgálatokra, illetve az anyukám váltotta ki a gyógyszereket a patikában, hogy a vizsgálatok után időben beérjek a munkahelyemre, mintha mi sem történt volna. Ott sem mondtam senkinek, hogy mire készülünk, csak akkor, amikor már muszáj volt. Ez komoly kihívást és stresszt jelentett a mindennapokban. Mikor várandós lettem, és eltelt a tizenkét hét, utána már nem titkoltuk, hogy lombikos babánk lesz, de azt senki nem tudja a mai napig sem, hogy milyen probléma miatt nem sikerült természetes úton fogannia. A szüleink meg a nagyszüleink már azt hitték, hogy mi nem is akarunk babát, mert teljesen úgy viselkedtünk, mintha e nélkül is teljes lenne az életünk, és nekünk ez nem is lenne fontos. Pedig miután megszületett Lacika, a kórházban két napig zokogtam. Nem a fájdalomtól, hanem a boldogságtól. Csak néztem, hogy mennyire gyönyörű baba. Én voltam a legidősebb a szobában."