A rizikófaktorok négyesfogata

Ha a szív- és érrendszeri betegségek négy nagy rizikófaktora, az elhízás, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás és a magas vércukorszint együtt van jelen, akkor ez többszörös kockázatot jelent a szív- és érrendszeri betegségekre vonatkozóan; jóval nagyobbat, mint ami ezen rizikófaktorok hatásának összege…

A rizikófaktorok valószínűsíthetően nem véletlenül, hanem közös okra visszavezethetően csatlakoznak egymáshoz, és csak idő kérdése, hogy mind a négy rizikófaktor megjelenjen egy adott személyben.

A kiindulópont

Az utóbbi évtizedben mindinkább előtérbe került az a vélemény, hogy a rizikófaktorok négyesfogatának kialakulása mögött a hasi típusú elhízás áll, és a hasi zsírsejtek indítják be a rizikófaktorok keletkezését és társulását. Az elmúlt 20 évben az orvostudományban nem alakult ki egységes szempont arra vonatkozóan, hogy pontosan mit nevezhetünk metabolikus szindrómának. A legutolsó állásfoglalás úgy szól, hogy diagnózisának alapfeltétele a hasra terjedő, úgynevezett alma típusú túlsúly, elhízás jelenléte, amit a haskörfogattal mérnek. Alma típusú az elhízás, ha a haskörfogat férfiaknál meghaladja a 94, nőknél a 80 centimétert. A diagnózishoz szükséges az alapfeltételként állított elhízás mellé még legalább két másik rizikófaktor igazolása szükséges a következő négyből: magas trigliceridszint (1,7 mmol/l felett), alacsony védőhatású HDL-koleszterinszint (férfiaknál 1,0, nőknél 1,3 mmol/l alatt), emelkedett vérnyomás (130/85 Hgmm felett), emelkedett éhomi vércukorszint (jelenleg 5,6 mmol/l felett). Ez az állapot elég gyakran fordul elő, magyar háziorvosok betegeiben 38 százalékban volt kimutatható, ami azért különösen veszélyes, mert a metabolikus szindrómával terheltek között három-négyszer gyakoribb a szívkoszorúér-betegség, két-háromszor a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása és két-két és félszer gyakoribb az idő előtti (65 éves kor előtt bekövetkező) halálozás.

A kölcsönhatás

A rizikófaktorok kezelése az egyes komponenseinek, az elhízásnak, a magas vérnyomásnak, magas vérzsírszintnek és a cukorbetegségnek egyaránt intenzív kezeléséből áll, mert az egyes összetevők kezelése bizonyos mértékig előnyösen hat a többiekre is, hiszen a hasi elhízást vagy az inzulinrezisztenciát kezelő gyógyszerek mellékhatásként kedvezően vagy éppen kedvezőtlenül befolyásolhatják a zsíranyagcserét. Más a helyzet a magas vérnyomás kezelésére használatos gyógyszerekkel. Mindegyik csoportjuk eredményes a vérnyomás csökkentésében, ám általában kedvezőtlenül befolyásolhatják a cukorbetegség-hajlamot, és emelhetik a vérzsírok szintjét is. Ugyanakkor kedvező anyagcsere-hatású vérnyomáscsökkentők is vannak (az úgynevezett ACE-gátlók), amelyek az inzulinérzékenységet javítják és a diabétesz megelőzését is elősegítik. A cukorbetegség kezelésében lehetőség szerint olyan gyógyszereket választ az orvos, amelyek javítják az inzulinérzékenységet, és nem növelik a hasi zsírszövet mennyiségét.
A vérzsírszintcsökkentő gyógyszereknek nincs kedvezőtlen mellékhatásuk a többi rizikófaktorra, nem növelik a testsúlyt, sőt esetenként enyhe vérnyomás csökkentő hatásuk is lehet, és valószínű, hogy a vércukorra is kedvezően hathatnak. Jelenleg nincs olyan szer, amelyet univerzálisan, mind a négy tényező gyógyszerének mondhatnánk, így csak a nem gyógyszeres kezelésben, az életmód megváltoztatásában, az elhízás mérséklésében vannak közös irányelvek.

Az életmódváltás

A kezelés során elért testsúlycsökkenés mind a négy kockázati tényezőre kedvező hatással van. Minden 10 kg fogyás átlagosan 10-20 Hgmm vérnyomáscsökkenéshez vezethet. Ez a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek dózisának csökkenésével, vagy jó esetben a vérnyomás-csökkentő gyógyszer elhagyásával járhat.
A testsúlycsökkentés és a diabétesz kialakulásával kapcsolatban is sok vizsgálat történt. Ha 2 év alatt sikerült átlagosan 4,5 kg testsúlycsökkenést elérni, akkor a frissen fellépett cukorbetegség aránya 30 százalékkal csökkent. Az elhízott egyéneknél bekövetkező testsúlycsökkenés javíthatja a vérzsírértékeket is. Ha a testsúly 10 százalékkal csökkent, a koleszterinszint is mintegy 10 százalékkal, a trigliceridszint mintegy 30 százalékkal csökkent, a védő hatású HDL-koleszterin szintje pedig 5-10 százalékkal emelkedett. Más vizsgálat szerint minden 10 százalék testsúlycsökkenés átlagosan 0,2 mmol/l-rel csökkenti a szérumkoleszterinszintet.
A testsúlycsökkenés nemcsak a rizikófaktorokat javíthatja, hanem kedvező hatása lehet a halálozásra is. Amerikában 15 000 tudatosan fogyókúrázó nő körében a halálozás 20 százalékkal csökkent a nem fogyókúrázók csoportjában észlelthez képest, ezen belül főleg a diabétesszel összefüggésben levő halálozás mintegy 30, a daganatos betegségekkel összefüggő mintegy 40 százalékkal. A diabétesszel összefüggő halálozás csökkenése azt jelzi, hogy milyen nagy a diabétesz rizikószerepe a halálozásban, és ha az elhízás csökkentésén keresztül a cukorbetegség előfordulását is csökkentjük, az a halálozás csökkenéséhez is vezet. A rákos megbetegedések jelentős csökkenése testsúlycsökkenés hatására azt jelzi, hogy az elhízásnak nemcsak a szív- és érrendszeri, hanem a daganatos betegségek keletkezésében is jelentős szerepe lehet. Így túl súlyos nők körében a méhtest-, epehólyag-, emlőrák, elhízott férfiakban a prosztata- és a vastagbélrák gyakoribb előfordulását észlelték. Mindkét nemben gyakoribb volt a vese- és a hasnyálmirigyrák túlsúly fennállása esetén, melyben a rendszertelen testmozgásnak is nagy szerepe van.    

Alapvizsgálatok rizikófaktor észlelésekor
Ahhoz, hogy a rizikófaktorokat felderítsék, bármelyik észlelésénél keresni kell a többi anyagcsere-rizikófaktort is
■A testsúlyból és a testmagasságból kiszámítható a testtömegindex: a testsúlyt el kell osztani a testmagasság négyzetével.
■ Egyszerű műszerrel megmérhető, hogy a test hány százaléka zsír.
■ Legalább egyszer meg kell mérni a koleszterinszintet évente.
■ Főleg reggel mérjük a vérnyomást, mert reggel a legmagasabb.
■ Nem éhgyomorra végzett vizsgálatnál gyanús, ha 8,0 mmol/l felett van a vércukorszint.

Megosztom