2020.05.29. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Nem az első pofonnal kezdődik

Lépjünk fel a családon belüli erőszak ellen!

2020.03.18  16:31   frissítve: 2020.03.18 16:48
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Az ENSZ adatai alapján 2017-ben világszerte 87 ezer nőt öltek meg szándékosan. Az áldozatok 58 százalékával a partnere vagy valamelyik családtagja végzett. Ezek alapján mindennap 137 nőt öl meg egy hozzátartozója. A döbbenetes számok érző, rettegő embereket takarnak, akiknek már nem tudunk segíteni. Másoknak viszont még igen.

Az elmúlt években egyre gyakrabban hallunk a családon belüli erőszakról, valójában viszont még mindig tabutéma. Ennek ellenére beszélnünk kell róla, mert a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) adatai alapján hazánkban minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere. Ez félmillió áldozatot jelent. A nők ellen elkövetett bűncselekmények között a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok. De mit is értünk családon belüli, pontosabban párkapcsolati erőszak alatt?

„A párkapcsolati erőszak a szóbeli bántalmazástól a gyilkosságig fajuló cselekmények széles skáláján mozog - tudom meg Füri Judittól, a NANE önkéntesétől. - Ha erőszakról beszélünk, az emberek leggyakrabban csupán fizikai erőszakra gondolnak, de emellett jellegzetesebb megnyilvánulási forma a szóbeli, lelki, fizikai, nemi és gazdasági erőszak is. Ahhoz, hogy a bántalmazó minél nagyobb hatalmat szerezzen a bántalmazott felett, ezeket általában együtt és váltakozva is alkalmazza."

Tettesek és áldozatok
Milyen ember az, aki szánt szándékkal törekszik annak elnyomására, aki szeretettel, kedvességgel fordul hozzá? És ki az, akivel mindezt meg lehet tenni?
Az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján azok a férfiak lesznek nagyobb valószínűséggel bántalmazók, akik szemtanúi voltak, ahogy az apjuk erőszakosan viselkedett az édesanyjukkal, akiket gyerekként bántalmaztak, és akik egyenlőtlen nemi normákat gondolnak helyénvalónak - például természetesnek tartják az erőszakot, vagy a nők fölött állónak gondolják magukat.
Az áldozatok - akik az esetek 95 százalékában nők - családjában legtöbbször szintén jelen volt a bántalmazás valamilyen formája, ezért elfogadják az erőszakot, a nő alárendelt státuszát.
Fontos tudni, hogy nem csak hátrányos helyzetű, tanulatlan, naiv, erőszakos családokban ütheti fel a fejét az erőszak. A probléma minden életkorban és élethelyzetben megjelenhet.

Pisztolycső a halántékon
Leslie Morgan Steiner egy TEDx ismeretterjesztő előadáson mesélte el a vele történteket annak érdekében, hogy minél több bántalmazotthoz eljusson az üzenet: van menekvés az ilyen kapcsolatokból.
A 22 éves, friss diplomás nő története a New York-i metrón kezdődött. Itt ismerkedett meg Conorral, a megnyerő fiatal férfival. Eleinte semmi jele nem volt az irányításnak, a dühnek, az erőszaknak. A férfi úgy hitt Leslie-ben, mint korábban még senki. Aztán telt az idő, és Conor egyre többször tartott pisztolyt barátnője fejéhez, és azzal fenyegette, hogy megöli. De hogyan jutottak a kezdeti idill után ilyen veszélyes helyzetbe?
A kapcsolatuk kezdetén Conor azt az illúziót alakította ki Leslie-ben, hogy a lány a domináns a kapcsolatban, akit ő megállás nélkül bálványoz. Aztán idővel megváltoztak a dolgok. Conor otthagyta a munkahelyét, mert érzelmileg és anyagilag egyaránt teljes biztonságban érezte magát a lány mellett. Legalábbis ezt mondta. Egy kisvárosba akart költözni, hogy új életet kezdjen, és távol legyen az erőszakos családjától - a mostohaapja ugyanis négyéves korától bántalmazta fizikailag. Leslie nem akart elmenni New Yorkból, végül mégis felmondott álmai munkahelyén. A fiatal, tapasztalatlan lány egy gondosan felállított pszichológiai, pénzügyi és fizikai csapdába sétált. Elszigetelődött a családjától, a barátaitól, Conor pedig módszeres agymosással fosztotta meg Leslie-t az önbizalmától, önbecsülésétől, aki úgy érezte, minden az ő hibája, ezért mélységesen szégyellte magát, és senkivel sem beszélt a történtekről.
Eközben Conor azt állította, nem érzi magát biztonságban, ezért vett három pisztolyt. Egyet az autó csomagtartójában tartott, egyet az ágyban, a párnák alatt, a harmadik állandóan ott lapult a zsebében.
Conor először öt nappal az esküvőjük előtt ütötte meg a lányt. Később a nagy nap körüli feszültséggel magyarázta tettét, és esküdözött, hogy ez többször nem fordul elő. Valójában viszont egyre gyakoribbá váltak a fizikai bántalmazások. Leslie próbálta eltüntetni a látható jeleket, hogy úgy tűnjön, minden rendben. De semmi sem volt rendben.
A feleségnek sikerült felismernie, hogy ha marad, a férfi meg fogja ölni. Megtörte a csendet, elmondta a rendőrségnek, a szomszédjának, a családjának, a barátainak, sőt idegeneknek is, hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött. Két és fél év után elhagyta a férfit, új életet kezdett, ma már kiegyensúlyozott párkapcsolatban él.

Miért nem hagyják ott a bántalmazót?
Leslie történetét hallgatva többekben felmerülhet a kérdés, miért nem hagyta egész egyszerűen ott a férfit. Michael Anderson, a Daytoni Egyetem pszichiátria tanszékének professzora és munkatársai is erre keresték a választ 2003-ban. Kutatásuk alapján több ok is szerepet játszik abban, hogy az áldozatok maradnak. Egyrészt anyagilag függnek az elkövetőtől, nem tudnak hova menni, nem kapnak segítséget a rendőrségtől és egyéb jogi szervezetektől. Vannak, akik azért maradnak, hogy ne szakítsák el őket a gyermekeiktől.
Ráadásul rendkívül veszélyes elhagyni egy bántalmazót. Számos gyilkosság ugyanis akkor történik, amikor az áldozat véget vet a kapcsolatnak, hiszen a bántalmazónak ekkor már nincs vesztenivalója. Másrészt - bármennyire is banálisnak tűnik - sok nő még mindig szereti a férfit, és tagadja, hogy bármilyen probléma lenne a kapcsolatukban.

A bántalmazás köre
Lenore Walker pszichoterapeuta több mint negyven éven át tanulmányozta a bántalmazó kapcsolatokat. A 70-es évek végén 1500 áldozattal készített interjút, majd megalkotta a „bántalmazás körének" elméletét. Ez alapján a bántalmazó kapcsolatok három szakaszát különíthetjük el.

1. A növekvő feszültség fázisa
Az első szakasz hetekig, hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. Ezt az időszakot a féltékenység, a kiabálás, a kisebb harcok jellemzik. Elkezdődnek a sértegetések, majd állandósulnak a harcok és az erőszakos cselekedetek. Az áldozat ezeket az eseteket egyszerinek tekinti, és azt gondolja, kontroll alatt tudja tartani őket. A támadónak gyakran vannak hangulatingadozásai, lényegtelen dolgokon dühíti fel magát. Az áldozat magát hibáztatja, és jogosnak érzi az elkövető agresszióját.

2. Testet ölt az erőszak
Ez a legrövidebb szakasz, amelyet a konkrét fizikai bántalmazás jellemez. Emellett jelen van az érzelmi erőszak is, amely sokszor egyet jelent egyfajta agymosással. Az áldozat szorong, úgy érzi, nincs ráhatása az eseményekre, nincs ereje a változtatáshoz, értéktelennek és tehetetlennek gondolja magát. Mivel az elkövető elszigeteli a családjától és a barátaitól, a bántalmazott nem kap támogatást, segítséget. Egyébként sem szívesen osztja meg másokkal a problémákat, mert szégyelli magát a kialakult helyzet miatt. Idővel ez a szakasz egyre gyakoribbá és egyre durvábbá válik.

3. A mézeshetek szakasza
A támadónak lelkiismeret-furdalása van, szégyelli magát, és manipulatív stratégiákat alkalmazva bocsánatért könyörög. Az áldozat általában ilyenkor dönt úgy, hogy marad, mert azt érzi, visszakapja az erejét, hiszen a támadó boldogsága látszólag az ő döntésétől függ. Az első két szakaszt jellemző feszültség eltűnik, az elkövető lehiggad. A bántalmazott hinni akar abban, hogy csak egyszeri esetről van szó, és az elkövető meg tud változni. A nőknek ilyenkor nem könnyű bárkinek is elmondani, min mennek keresztül. Összezavarodnak, mert nem értik, hogy emelhet kezet rájuk az, aki ajándékokkal és figyelmességgel halmozza el őket. Ez a szakasz akkor ér véget, amikor a kisebb incidensek újrakezdődnek. Ahogy telik az idő, a mézeshetek szakasza egyre rövidül, majd teljesen elmarad.

A módszeres agymosás és az erőszak tagadása egyaránt megnehezíti, hogy a bántalmazottak egész egyszerűen csak kilépjenek a párkapcsolatból. Ahhoz, hogy az áldozatok érzelmi és professzionális támogatást fogadjanak el, fel kell ismerniük, hogy nem normális, ami velük történik.

Segítségkérés - de hogyan?
A NANE olyan szervezet, ahol a nők és gyerekek elleni erőszak áldozatai kaphatnak segítséget. „Önkénteseinkkel ingyenes segélyvonalat működtetünk, támogató »erőcsoportokat« tartunk, ingyenes, online is elérhető kiadványaink információt nyújtanak az érintetteknek és az őket támogatóknak, valamint érdekképviselettel is foglalkozunk - sorolja Füri Judit. - Fontosnak tartjuk a megelőzést, több, fiataloknak szóló prevenciós foglalkozásunk is fut. Az egyik a Kérsz teát? című színdarab, amely a beleegyezés fontosságáról szól. A másik a Szívdobbanás, amelyben gyerekeknek és fiataloknak tartunk interaktív foglalkozásokat az egyenlő párkapcsolatokról."

Azért is lényeges nyíltan és őszintén beszélni a párkapcsolati visszásságokról, mert az elképesztő mennyiségű bűnesetnek csupán töredékét, mintegy évi 10-12 ezer esetet regisztrálnak, ennek is csak a felénél találják bizonyíthatónak a bántalmazást. „A bejelentések száma akkor növekedne, ha a rendőrség tudná garantálni a bántalmazott fél biztonságát - fogalmaz Füri Judit. - Ebben segíthetne, ha Magyarországon is bevezetnék az isztambuli egyezmény ajánlásait, amelyek más országok bevált gyakorlatait összegzik. Ahogy arra a 16 Akciónap egyik sajtóközleményében is rámutatunk, Magyarországon ma évente 50-70 nőt öl meg a partnere. Ha nálunk is olyan lenne a megelőzés, mint az Egyesült Államokban, évente 40 nő veszítené életét. Ha a spanyolországi gyakorlatot követnénk, 16 család gyászolna, ha pedig a németországit, akkor 18."

A családon belüli erőszakról részben azért is hallgatnak az érintettek, mert a közbeszéd és a hivatalos szervek gyakran az áldozatot teszik felelőssé a bántalmazó erőszakos viselkedéséért. Az alaptalan sztereotípiák nem csak a testi-lelki rehabilitációt lassítják, a NANE munkatársainak dolgát is megnehezítik. „Az emberek gyakran valamilyen pszichiátriai kórképet találnak ki a bántalmazónak. A bántalmazás azonban legtöbbször egy tudatos döntés eredménye - magyarázza Füri Judit. - Az is káros beidegződés, hogy a gyereknek mindenáron apa kell, miközben tudjuk, hogy a bántalmazó szülő árt a gyereknek. A gyerekek akkor is szenvednek, ha nem éri őket fizikai erőszak, hiszen pontosan látják, hallják, tudják, hogy mi történik, ők is félnek és elbizonytalanodnak. Ráadásul, ha a gyerekek előtt történik a bántalmazás, az kiskorú veszélyeztetésének minősül és bűncselekménynek számít."

Ahhoz, hogy eredményesen felszámolhassuk a családon belüli erőszakot, a kisebb-nagyobb közösségeknek fel kell ismerniük a figyelmeztető jeleket, és szükség esetén meg kell tenniük a szükséges lépéseket. Fontos azonban, hogy a bántalmazott tudtával és beleegyezésével próbáljunk segíteni, mert ő tudja a legjobban felmérni, mire képes az elkövető, ő tudja megítélni, veszélyben van-e az élete. Másrészt az áldozatoknak tudniuk kell, hová fordulhatnak segítségért. Harmadrészt itt az ideje, hogy leszámoljunk az áldozathibáztató sztereotípiákkal.

Ajtók mögött
„Fogy az idő, bezár egy ajtó / Titok a vér, a könny, a jajszó." Bizonyára sokaknak ismerősek ezek a sorok. Zséda Ajtók mögött című dala 2008-ban jelent meg, aktualitásából viszont ennyi idő elteltével sem veszített. „A téma már évek óta ott dolgozott bennem, rengeteg olyan történettel találkoztam, ami szíven ütött - emlékszik vissza az énekesnő. - Feszített a tehetetlenség, hogy nem tudok mindenkinek egyesével segíteni, ezért a saját eszközeimmel támogattam az ügyet. Nőjogi szervezetekkel, aktivistákkal, érintettekkel beszéltem, hogy a lehető legjobban át tudjuk adni a mondanivalót. A mai napig működik és segít ez a dal, sokakhoz eljutott az üzenet. Voltak, akik megszólítottak az utcán, hogy elmondják, a dal hatására mertek kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. Akkoriban létrehoztunk egy microsite-ot a neten, amely ma is működik, és ahol mindenki megoszthatja a történetét, segítséget kérhet. Ennyivel viszont nem elégedhetünk meg, mert még mindig rengeteg a tennivaló. Jóval szigorúbb törvényi szabályozásra és hatékonyabb fellépésre van szükség. Ahhoz, hogy az érintettek ne érezzék egyedül magukat, nem lehet elégszer beszélni a témáról. Fontos felismernünk az intő jeleket és odaállnunk a bántalmazottak mellé, mielőtt tragédia történne. Mindenkinek joga van a nyugodt, emberhez méltó élethez."

Gyergyai-Szabó Mariann

NANE
Segélyvonal bántalmazott nőknek.
06-80-505-101

Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat
Ha menekülni kell otthonról, ha krízisszállást keres.
06-80-205-520

 






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás