2019.08.18. ,
facebookrss


HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Tegyünk és együnk - a magunk és a Föld egészségéért!

Új étrend a környezetvédelem érdekében

2019.08.12  10:29   frissítve: 2019.08.12 10:32
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Vajon a bolygó megóvására irányuló étrend mennyiben egyeztethető össze bevett szokásainkkal, ízlésünkkel és az egészséges táplálkozás elveivel?

Széles körben ismert, hogy a klímakatasztrófa megelőzéséhez csökkenteni kellene például a közlekedés által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét. Jóval kevesebben vannak viszont tudatában annak, hogy egészen más módon is tehetnek a Föld élhetőségének fenntartásáért: táplálkozási szokásaik módosításával! De vajon a bolygó megóvására irányuló étrend mennyiben egyeztethető össze bevett szokásainkkal, ízlésünkkel és az egészséges táplálkozás elveivel?


Szervezetünk, bolygónk és az állatok érdekei sosem egyeztek még annyira, mint most, hogy a legfrissebb ajánlások szerint legalább felére kellene csökkentenünk a vörös húsok globális átlagfogyasztását. Ezzel szemben kétszer annyit kellene ennünk zöldségfélékből, gyümölcsökből, magvakból és hüvelyesekből. A flexitáriánus étrend, bár elnevezése a flexibilis (rugalmas) mellett a vegetáriánus szóból keletkezett, valójában nem zárja ki a húsféléket. Csupán a táplálkozási piramis csúcsára helyezi ezeket, ami azt jelenti, hogy ritkán és keveset együnk belőlük. De mi köze a húsevésnek a Föld felmelegedéséhez, számos faj és az ivóvízkészletek veszélyeztetéséhez? Minderről elsőként inkább a közlekedés szokott beugrani, mint az üvegházhatású gázok kibocsátásának fő okozója. Jóval kevésbé merül fel, hogy a húsipar is rendkívüli mértékben terheli a környezetet. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) újabb adatai szerint az összes kibocsátás 14,5 százalékát adja a hústermékek előállítása. Ezen belül a legjelentősebb hányad a szarvasmarhatartásból ered. Az egyre növekvő állattenyésztés vízellátásunkat is fenyegeti. A Stockholmi Nemzetközi Vízügyi Intézet szerint radikálisan kellene csökkentenünk az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását, mindössze napi kalóriaszükségletünk 5 százalékára. Máskülönben 2050-re teljesen kifogyhatunk az ivóvízből. Egészségünknek sem ártanánk, ha nem ennénk napi szinten vörös húsokat, mivel ezen kutatások szerint növelik a vastagbélrák kockázatát. Különösen kedvezőtlen, ha a „húst hússal" fogyasztóknál a bevitt nagy mennyiségű fehérjéhez kevés növényi rost társul. Ilyen étrend mellett Bíró György professzor, a Magyar Táplálkozástudományi Társaság örökös tiszteletbeli elnöke szerint a bélflóra ammóniatartalmú vegyületeket termel, amelyek még inkább elősegíthetik a rosszindulatú daganatok képződését. A flexitáriánus étrend hívei a kevesebb hús mellett többet javasolnak az alternatív fehérjeforrásokból, mint a dió, mandula, mogyoró, mák és egyéb magvak, továbbá a bab, lencse, borsó, csicseriborsó. Ezek előállítása jóval kevésbé terheli a környezetet.

Kétszer annyi a zöldség

Egyre többször halljuk, hogy együnk napi négy vagy öt adag zöldséget és gyümölcsöt, de nem feltétlenül tudjuk, miért jó ez nekünk, és hogy mekkora az egy adag. Hogy pontosítsuk: a dietetikusok ajánlása napi 4 x 100 gramm, az Egészségügyi Világszervezeté 5 x 80 gramm. A végeredmény mindkét esetben 400 gramm, de újabban a napi 1000 gramm is felmerül. Ezt nem is olyan könnyű teljesíteni. Hazai felmérések szerint még azok is, akik azt hiszik, elegendő a bevitelük e tápanyagcsoportokból, általában jócskán alulmúlják a megadott számokat. Persze nem mindig van kedvünk és lehetőségünk a méricskélésre. Ezért a legjobb, ha minden étkezésünkhöz adunk valamilyen, lehetőleg szezonális zöldségfélét vagy gyümölcsöt. Ettől már néhány hét után egészségesebbek, sőt egy kutatás szerint szebbek is lehetünk! Hogy miért? A nyilvánvaló válasz, hogy a vitaminok, antioxidánsok tesznek jót. De épp ilyen lényegesek az élelmi rostok is, annak dacára, hogy ezeket nem tudjuk megemészteni. Nem is kell, mivel jótékony bélbaktériumok tömkelege várja, hogy ezt megtehesse helyettünk. Cserébe pedig olyan rövid láncú zsírsavakat termelnek, amelyek védik a bélfalat a gyulladástól, és gátolják a sejtek túlszaporodását. Sőt a rostokban dús táplálék olyan vegyületeket is bőségesen tartalmaz, amelyek csökkentik a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Ha viszont ez utóbbi már fennáll, vagy fenyeget, például inzulinrezisztencia vagy túlsúly esetén, fokozottan figyeljünk a gyümölcsök cukortartalmára! Banán, szőlő és szilva helyett inkább együnk bogyós gyümölcsöket, almát, körtét, őszibarackot. A cukrozott befőtteket, gyümölcsleveket, lekvárokat, aszalványokat pedig minimalizáljuk. Kevés vörös hús, sok zöldség és gyümölcs: ez lehet az egyik oka annak, hogy a mediterránnak nevezett diéta jól szerepel az átfogó vizsgálatokban. S persze a bőséges olívaolaj a napraforgóolaj, a zsír és a vaj helyett. Utóbbi, a kemény és félkemény sajtokkal együtt, szintén kitüntetett helyen szerepel a környezetet terhelő élelmiszerek között.

Mi a helyzet a tejjel?

A sajtoknak egyelőre sokkal jobb a sajtója, mint a húsféléké, miközben a sajt előállításának ökológiai lábnyoma alig marad el a hústermelésétől. A sajthoz ugyanis rengeteg tejre van szükség. E tekintetben kifejezetten luxustermékről beszélhetünk. A klíma kapcsán azért eshet több szó a húsról, mert abból az átlagember jóval többet eszik, mint sajtból. A magyarok például a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy év alatt fejenként átlag 60 kilogramm húst fogyasztanak, és csak 8 kilogramm sajtot. De mennyire egészségesek a tejtermékek? Erre nehéz általános érvényű választ adni. A tejtermékek, azokon belül különösen a kemény sajtok kiemelkedő kalciumforrást jelentenek. Kalciumra különösen gyerekkorban van szükség a csontok növekedéséhez, illetve idősebb korban a csonttömeg megtartásához. Nagy mintán végzett vizsgálatok szerint viszont nincs elégséges bizonyíték arra, hogy a több tejtermék fogyasztása automatikusan kevesebb csonttöréssel járna együtt. Összességében a tejtermékek a kutatások fényében nem tűnnek sem olyan jótékonynak, mint egyesek állítják, sem olyan ártalmasnak, mint ahogy mások vélekednek erről. Valószínűleg a pozitív és negatív hatások kiegyenlítik egymást. A kaukázusi kefir vagy a joghurt sem tesz csodát, habár egy átfogó kutatás arra utal, hogy a rendszeres joghurtfogyasztóknál ritkábbak a szív- és érrendszeri betegségek. Ez persze abból is adódhat, hogy a joghurtevők általában egészségtudatosabban élnek. Bónusz, hogy a joghurt előállítása kevésbé környezetterhelő, mint, mondjuk, a vajé vagy a sajtoké.

A pazarlás megfékezése

Jelenleg a megtermelt élelmiszer mintegy harmada kerül a szemétbe. Ha csak annyi ételt termelnénk, amennyit meg is eszünk, az környezeti szempontból olyan lenne, mintha 500 millió autó kerülne ki a forgalomból. 2016-ban elsőként Franciaország megtiltotta az élelmiszerüzleteknek, hogy az el nem adott termékeket kidobják. Majd hasonló törvényt fogadott el Olaszország is. Szintén lényeges, hogy élelmiszereink minél kevesebbet utazzanak, és minél kevésbé legyenek becsomagolva. Léteznek olyan termékek is, amelyeknek több mint 40 százalékát a csomagolás teszi ki. Ráadásul sok csomagolóanyagnak mindössze csak 10 százaléka újrahasznosítható.







A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás