Örökmozgó gyerekek

Futkosnak, ugrándoznak, sosem állnak meg. Mi a titkuk? Egy új kutatás megadja a választ: a gyerekek izomzatának teherbí­rása vetekszik a versenyatlétákéval – ez azonban csak a pubertáskorig marad í­gy. Az eredmények alapján pedig érdemes újragondolni, hogy milyen korban milyen edzésformára lenne szükség.

Anya és apa épp most fejezte be a labdázást a tí­zéves gyerekkel, de ő máris szalad vissza: „Játsszunk még!” De nem megy, a szülőknek kicsit ki kell fújniuk magukat. Sebaj, ő addig felpattan a mountain bike-jára, aztán a trambulinon folytatja a kertben. Honnan veszi ezt az energiát, amely kimerí­thetetlennek tűnik, és amelyhez hasonlót felnőtteknél csak a legkiválóbb állóképességűek körében látunk, mint amilyenek a maratoni futók, triatlonosok és kerékpárosok?

Talán van valami hasonlóság a versenyatléták és a gyerekek fiziológiája között? Ezt a meghökkentő párhuzamot vetette fel és tesztelte egy francia és egy ausztrál kutató. Kí­sérletükben az atléták, a 10-12 éves gyerekek, valamint az edzetlen felnőttek álló kerékpáron végeztek félperces sprinteket, köztük szünetekkel. Majd megmérték több élettani mutatójukat. Az egyik ilyen a pulzusszám változása, amely általában hűen tükrözi az edzettséget: minél hamarabb áll vissza edzés után a nyugalmi szintre, annál fittebb valaki. Az eredmény döbbenetes volt: a gyerekek nemcsak hogy minden mutatóban felülmúlták a nem sportoló felnőtteket, hanem a pulzus helyreállásában még a versenyzőkön is túltettek! Mintha csak naponta több órát edző atléták volnának.

Fáradhatatlan izomzat

A gyerekek kis izmai páratlan teljesí­tményre képesek. Náluk ugyanis az izmok 55-65 százalékát ún. lassú (vörös) rostok alkotják. Ezeket igen sok ér táplálja, szemben a kevés eret tartalmazó gyors (fehér) rostokkal. A vörös és fehér rostok aránya a felnőttek többségénél általában megfordul. Egy kisebb csoportnál viszont továbbra is a vörös rostok dominálnak, leginkább közülük kerülnek ki az állóképességi sportolók.

A különféle izomrostok más és más módon jutnak energiához. A fehér rostok foszfokreatinnal és cukorral táplálkoznak (anaerob energianyerés). Előnyük, hogy rövid távon nagy erőfeszí­tésre képesek, és hogy az izomtömeget növelő edzések hatására idővel megvastagodnak. Hátrányuk viszont, hogy gyorsan fáradnak, aminek oka a savasodás és a laktát (amelyet helytelenül tejsavnak is neveznek) termelődése.

A vörös rostok viszont elsősorban a vérben keringő oxigént használják fel (aerob energianyerés), ami kisebb izomerőt eredményez, viszont ez sokkal tovább kitart. A gyerekek tehát sok vörös izomrostjuknak köszönhetik fáradhatatlanságukat – ám nem csak ezeknek.

Gyorsak, mégis hamar kifulladnak

A gyerekek másik előnye, legalábbis energia szempontjából, a kisebb méretük. Érpályáik igen gyorsan szállí­tják az oxigént, rekordidő alatt táplálva az amúgy is gazdagon erezett izmokat. „Gondoljunk az egérre és az elefántra! Az egér kicsi, és főként az aerob anyagcseréjét használja. A masszí­v és hatalmas elefánt viszont az anaerob anyagcseréjét” – szemlélteti az egyik kutató, Sébastien Ratel (Clermont-Auvergne Egyetem). És a kis szervezetben az oxigénszállí­tási idő jóval rövidebb. „De vigyázat! – figyelmeztet a kutató. – Nem lenne helyes azt mondani, hogy a gyerekek sportteljesí­tménye éppen olyan, mint az atlétáké. Például ha a versenyzőkhöz hasonló sebességgel futnak, gyorsan kifulladnak. Korlátaik nem anyagcsere-, hanem mechanikai eredetűek: kisebb a lábuk, több lépést kell megtenniük adott táv teljesí­téséhez, rosszabb a koordinációjuk, azaz kevésbé hatékony mozgásmintákat alkalmaznak. A fáradhatatlanság benyomása főként abból fakad, hogy igen gyorsan regenerálódnak.”

Sok szülő kérdezi az edzőt, milyen sportot javasol a gyerekének. A tanulmány megmutatta, hogy az izmok állóképessége a gyerekeknél általában igen jó. Ezért inkább a fittség más területeire kellene összpontosí­tani: a sporttechnikára, a sprintelési

Agyépí­tő mozgás

A mozgás a gyerekek agyi fejlődéséhez is nélkülözhetetlen. Az intenzí­v játéktevékenység, az egész testet igénybe vevő mozgások segí­tik elő például, hogy a mozgáskoordinációért felelős kisagy elérje végső formáját. Kutatások szerint különösen a pubertáskor előtti időszakban van szükség a mozgásos játék nyújtotta ingerekre.

Tanulmányok bizonyí­tják, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen mozognak, jobban alszanak, jobban tudnak figyelni, sőt jobb tanulók is. A Kaliforniai Egyetem kutatói diákok tanulmányi eredményét hasonlí­tották össze azzal, hogy mennyi idő alatt tudnak lefutni vagy lesétálni egy mérföldet (1,6 km). Azok, akik a teszt alapján edzettebbnek bizonyultak, a tanulmányi megmérettetéseken is jobban teljesí­tettek. Az eredmény akkor sem változott, ha figyelembe vették a résztvevők életkorát, nemét és társadalmi-gazdasági hátterét.

Egyszóval, ha már a gyerekek az atléták bizonyos fiziológiai tulajdonságaival születnek, akkor annyit kell mozogniuk, amennyit csak tudnak. Mert a kamaszkor mindent megfordí­t.

Drámai változás a pubertás idején

A serdülők átlagosan inaktí­vabbak és hamarabb kifáradnak, mint a felnőttek. Ennek oka a hirtelen testi változások mellett, hogy fokozatosan megnövekszik az anaerob anyagcsere aránya. Vagyis maguk az izmok is fáradékonyabbá válnak. A gyors fejlődés során a serdülőknek kezelniük kell új testi sémájukat is, ebben segí­thet a koordinációs készségek fejlesztése. A fáradást pedig a heti legalább háromszor-négyszer végzett, húszperces aerob edzéssel lehet legjobban leküzdeni, amelynek során a szí­v végig kellően magas pulzusszámon dolgozik (ez pulzusmérő órával ellenőrizhető). Ilyen például a futás, úszás, ví­zilabda, kerékpározás, kosarazás, foci, túrázás, kardiógépeken való edzés, spinning, step aerobic, kick-boksz, tánc, görkorcsolya. Túlsúlynál először a power walking vagy a nordic walking jöhet szóba, melyek szintén hatékonyan égetik a kalóriákat.

Az aerob edzésformák fokozzák a keringési-légzési (kardio) állóképességet. Ilyenkor a szí­vnek, az érrendszernek és a tüdőnek együtt kell dolgoznia ahhoz, hogy a tüdő megfelelő mennyiségű oxigént tudjon szállí­tani a véráramba és az izmokhoz. Ha ez a rendszer elég edzett, akkor semmiféle mozgás nem fog különösebb fáradtságot okozni.
A kutatás alapján látható, hogy az aerob fittség, legalábbis az izmok szintjén, jelentősen csökken a felnőtté válás szakaszában. Ezt tovább ronthatja a mozgásszegény életmód, ami egyenes út az elhí­záshoz, az inzulinrezisztenciához és a magas vérnyomáshoz. Hogy ezeket megelőzzük, a rendszeres edzés mellett lényeges mind a túlevés, mind a túlzott koplalás és a szélsőséges diéták kerülése.

A kutatók azt az új szemléletet fogalmazzák meg, hogy minden életkorban figyeljünk fokozottan azokra a képességekre, amelyek éppen gyengébbek. Természetszerűleg erre sem a gyereket, sem magunkat nem könnyű rávenni. Olykor tehát tegyük azt, amihez nem annyira fűlik a fogunk. Ott vannak elrejtve a gyengéink, amelyekről talán nem is akarunk tudomást venni. Ha azonban sikerül leküzdeni őket, az olyan örömet okoz, ami alig hasonlí­tható bármi máshoz!

Megosztom