2019.03.23. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Karácsony - kicsivel zöldebben

Környezetvédő tippjeinkkel nemcsak a természetet óvhatjuk, hanem a pénztárcánkat is kímélhetjük.

Nagy Réka, az okoanyu.blog.hu szerzője
2018.12.10  09:59   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Az utóbbi időkben egyre hamarabb jelennek meg a karácsonyi hirdetések, az üzletek már november elején ünnepi fényáradatban úsznak. És nemcsak a kereskedők esnek túlzásokba, hanem mi is: egyre több ajándékra, egyre hosszabb ünnepi menüsorra, egyre csillogóbb karácsonyfára vágyunk. Ám ezzel nemcsak a bankszámlánkat amortizáljuk le, hanem a környezetünket is terheljük. Ám ha okosan csináljuk, akkor magunknak, családunknak és a világnak is jót tehetünk azzal, ha idén kicsit zöldebben várjuk a szeretet ünnepét.
Egy ideje sportot űzök abból, hogy figyelem, mikor jelennek meg az első hirdetések. Két éve szeptember eleje körül kaptam meg az első karácsonyi újdonságról szóló sajtóanyagot, idén pedig akkor jött szembe velem az autópályán az első karácsonyi óriásplakát, amikor a nyaralásunkról érkeztünk haza. Augusztus közepén! A lányom pedig döbbenten tapasztalta, hogy jóval a születésnapom előtt, azaz október közepén a boltok polcairól már elkezdtek integetni a csokimikulások. Számára, akit még semmilyen szinten nem kapott el a karácsonyi marketinggépezet, teljesen értelmezhetetlen volt ez a jelenség. És volt egy nagyon találó kérdése is az ügyben: „de nem romlik meg addig?".
Egy szó mint száz, akármekkora közhely is, de igaz: lassan már tényleg csak az üzlet marad a karácsonyból. Mindenki ilyenkor szeretné megkeresni az éves profit nagy részét, így aztán rá kell feküdni a témára, nyomni kell a gombot, egymást érik az akciók, és már október vége fel azt sugallják a hirdetések: késésben vagy!

Akarom!

Az azonnali kielégülés világában az egyik legnagyobb félelem, hogy lemaradunk valamiről. Ezt használják ki a kereskedők és a marketingszakemberek. Irgalmatlan ütemben termelünk, soha nem látott mértékben fogyasztunk, és a következményekkel kapcsolatban egyelőre azon kívül, hogy a homokba dugjuk a fejünket, túl sok mindent nem teszünk. Sokan azt gondolják, ők olyan pici porszemek a gépezetben, hogy mindegy, mit tesznek, vagy nem tesznek, az egész szempontjából ez nem számít. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, ebben nincs igazság. De közben a gazdasági elemzések azt mutatják, hogy ha a piac 10-15%-a elmozdul valamilyen irányba, akkor azt a piac egésze megérzi. Azaz, ha egy terméket 10-15%-kal kevesebb ember vesz meg, mert az áru környezetszennyező, egészségtelen, nem etikus a gyártása, vagy szimplán csak azért, mert felesleges, akkor a gyártónak már nem fogja megérni gyártani azt. Én pedig merem azt remélni, hogy az a 10-15% nem olyan sok, könnyen összejön.

Rend - először a lélekben

Bár az ehhez hasonló cikkekben legtöbbször praktikus tanácsokat várnak tőlem, de egy ideje rájöttem, hogy sok esetben némi „lelki rendrakás" szükséges ahhoz, hogy egy problémát a gyökerénél kezeljünk. Persze nem fogok felcsapni botcsinálta konyhapszichológusnak, de az ünnepnek is sok olyan eleme van, amelyek már attól megváltozhatnak, hogy mi belül változunk. Ezért most megpróbálom első körben azt összefoglalni, hogyan keményítsük meg a lelkünket a „reklámcunami" ellen.

Váljunk immunissá az óriásplakátokra! Ha elég ügyesek vagyunk, egy idő után észre sem vesszük őket. Tévé helyett válasszuk az online tartalmakat. Mindig az mondom, ha megpróbáljuk tartani a középutat, az sokkal jobb, mint ha valamit teljesen tiltanánk. Tehát ha például van tévé a családban, nem kell teljesen eltiltani a gyereket tőle, illetve a mesefilmektől, elég csak a szokásokon változtatni kicsit. Ha például tévé helyett online nézzük velük a rajzfilmeket, akkor rengeteg reklámtól megkímélhetjük őket, és nem fogják rögtön követelni a hetvenharmadik kisautót vagy kifordítható ruhájú babát. A gyerekek számára a legfontosabb persze a minta. Hiába nem látnak reklámot, ha a családban azt tapasztalják, hogy minden új dolgot azonnal meg kell szerezni, akkor nekik is ez lesz az alapattitűdjük, és a kortárs csoportok is sokkal könnyebben tudják őket ezzel kapcsolatban befolyásolni. De ha a családi minta azt mutatja, hogy nem a fogyasztás áll a gondolkodás fókuszában, akkor ez a téma a gyerek számára is marginális jelentőségű lesz, és az óvodai, iskolai őrületek is sokkal kisebb mértékben gyűrűzhetnek be az otthonunkba. Persze fontos, hogy ebben a kérdésben is megtaláljuk a mértéket, mert az sem jó, ha a gyermek mindenből kimarad, de általában lehet érezni, hogy mi az, amiből valóban nem lenne jó, ha kimaradna.

Ahhoz, hogy a tudatos fogyasztás alapelveit valóban úgy tudjuk átadni a gyerekeinknek, hogy az mintává váljon, magunknak is tisztában kell lennünk pár dologgal, sőt: elsősorban magunkkal. Mindig kérdezzük meg: valóban szükségünk van az adott dologra? Vagy a vásárlás csak pótcselekvés? És ha igen, mi helyett csináljuk? Ezek a kérdések már messzire vezethetnek, de érdemes szembenézni velük. Persze nem kell azonnal csupasz, fehér falak között élő minimalistává válnunk, de hamar megfigyelhetjük, hogy a környezetünkben található tárgyak mennyiségének csökkenése valójában felszabadító élményt jelent.

Mi legyen a fával?

A karácsonyfa ügye egy nagyon nehéz kérdés. Sokan a zöld gondolat jegyében váltanak inkább műanyagra, de fontos tudni, hogy egy műanyag fa előállításának ökológiai lábnyoma nagyon nagy: kezdve a műanyag előállításának környezeti terhelésétől a szállításon át, bezárólag azzal, hogy mennyi idő alatt bomlik le, ha egyszer hulladék lesz belőle. Sokan a földlabdás fára esküsznek, de az igazság az, hogy nagyon kevés ilyen fa éli túl az ünnepeket. De ezt a megoldást mégsem tartanám elvetendő ötletnek, viszont ha földlabdás fát választunk, akkor nagyon pontosan tartsuk be a fa gondozására vonatkozó tanácsokat.
Ha belefér, és el tudjuk engedni a fenyőillatot, díszíthetünk kartonfát, de egyik kedves ismerősmnél például egy nagyon pöpec, gyönyörűen feldíszített létra tölti be a karácsonyfa szerepét évek óta.

Menütervező - elvárások hálójában

Igen, igen. A nagyi bejglije utánozhatatlan volt, és a hatfogásos vacsora, na, az aztán a családi szokás! Nehéz ügy, mert magam is azon az állásponton vagyok, hogy a hagyomány nagyon fontos dolog. Összeköt, biztonságot ad, biztosítja a folytonosságot. Így aztán egy ideje azt javaslom, hogy mindenki próbálja meg ereje, képessége és tehetsége szerint levezényelni a karácsonyt. Azt viszont mindenképpen érdemes szem előtt tartani, ki milyen ételt szeret a családból. Ha a család fele lábrázást kap a haltól, hiába az a szokás, ne erőltessük. Illetve tényleg csodás a hatfogásos menü, de már Józsi bácsi is rosszul volt tőle húsz évvel ezelőtt, lehet, hogy érdemes a felére csökkenteni a fogások számát, és még akkor is csodás ünnepi vacsoránk lehet. Egy statisztika szerint ugyanis a magyarok nagyjából másfélszer annyit fogyasztanak az ünnepek alkalmával, mint amennyi elég lenne.


Praktikus tippek ünnepi menühöz
• Az ünnep a bőségről is szól, de ezt kicsit átértelmezhetjük. Ne a mennyiségre, hanem a minőségre fordítsuk a hangsúlyt.
• Gondoljuk át, melyek azok az ételek, amelyeket a család legtöbb tagja szeret, és ezekből állítsunk össze egy kiadósabb vasárnapi ebédnél nem sokkal nagyobb menüt.
• Amit lehet, vegyünk meg előre, és fagyasszuk le az alapanyagokat, hogy ne a legnagyobb tülekedésben kelljen bevásárolnunk. Fáradtan és idegesen talán több olyan dolog is a kosarunkba kerül, amit eredetileg nem is terveztünk.
• Ha túl sok étel maradt, törekedjünk az újrahasznosításra. A maradék húsokból kiváló rilette (húsos szendvicskrém) vagy húspástétom készíthető.
• Amit nem tudunk újrahasznosítani, nézzük meg, hogy fagyasztható-e. Meglepő dolgokat fogunk találni a listában, hiszen sok olyan étel fagyasztható, amelyről nem is gondoltuk volna. Ha az egyik süteményhez nem kell az egész doboz tejszín például, a másik felét kis dobozban nyugodtan lefagyaszthatjuk, ha nem akarunk habot verni belőle.

Ajándékozás okosan

Az év során mindig figyelem a környezetemet, ki mire vágyik, mire csillan fel a szeme. Ezeket a megfigyeléseimet pedig mindig felírom a naptáram hátuljába, és amikor ősszel intézem az ügyeimet, csak úgy szőr mentén az egyes tételeket ki is pipálom a listámról.
Kisgyerekes családokban az ünnep sokszor egy igazi játékdömping. Érdemes a családtagokkal előre egyeztetni, és akár egy nagyobb értékű, vágyott ajándékot közösen beszerezni. Az is kiváló megoldás, ha van egy, a jelképesnél kicsit talán nagyobb ajándék, és a meglepetések többi része inkább élményajándék. A kicsik egy különleges családi programra tovább fognak emlékezni, mint egy újabb távirányítós autóra. Bár amíg a picik puhák és cukik, el tudunk olvadni tőlük, ahogy boldogan ölelik magukhoz az újabb csodás játékbabát, de ha tudatosan kezeljük azt a pénzt, amit a gyerekekre szánunk, és annak egy részét valamely, gyerekek számára létrehozott megtakarítási alapba helyezzük, az hatalmas ajándék lesz nekik majd akkor, amikor a saját lábukra szeretnének állni.
Szintén a zöld karácsony jegyében teszem, hogy nem rendelek külföldről, csak végszükség esetén. Bár nagy a vonzerejük az olcsó áruknak, ám azok karbonlábnyoma igen magas. És nem mernék nagy összegben fogadni arra, hogy a gyártásuk etikus körülmények között történik...

Cseles csomagolás

Az ünnepi időszak alatt 15%-kal több papírhulladék keletkezik amúgy is. A gyártók szeretik nagy dobozba csomagolni a termékeit, hogy az minél impozánsabbnak hasson. A hézagokat meg műanyaggal tömik ki, ami viszont rettenetesen lassan bomlik le. Szóval már az alaphelyzet sem jó, de mi megpróbáljuk ezt valahogy finomítani.

A legjobb, ha állandó szütyőkkel, táskákkal, zsákocskákkal dolgozunk. Ez is lehet hagyományteremtő szokás, hogy mindenkinek megvan ugyanaz a kis zsákja, amelyen rajta van a neve, vagy egy rá jellemző motívum. Aki tudja, el is készítheti, de már itthon is lehet találni olyan kisvállalkozást, amely megoldja ezt nekünk. A kisebb zsákocskák pedig tökéletesek lesznek a Mikulásnak, és máris egy regiment piros műanyagtól szabadítjuk meg a környezetet.

Csillogó csomagolópapírok helyett próbájuk ki a szépen dekorált, sima, barna csomagolópapírt, mert ez könnyebben lebomlik, mint fényes, csillogó társai. Ilyenkor az internet a barátunk, a Pinteresten és egyéb közösségi oldalakon számtalan ötletet találhatunk arra, hogy mit lehet kihozni ebből a műfajból.

Úton a család

Az év legnagyobb ünnepén beindul a hatalmas rokonjárás, szerte az országban felkerekednek a kocsikaravánok. Jó szívvel ajánlom a „száztízezést", az igazán pénztárcakímélő megoldás. Spanyolországban - a nemzeti energiacsökkentő program részeként - 2011 tavaszán bevezették az autópályákon a 110 km/óra sebességkorlátozást, hogy optimalizálják a járművek fogyasztását. Azóta ismét visszaállították a 120 km/óra sebességhatárt, de mi kipróbáltuk az úgynevezett „száztízezést", és bizony elég sokat számít akkor, ha többször utazunk nagy távokat, ami nálunk garantált, hiszen a nagyszülők egy része bő kétszáz kilométerre lakik tőlünk. Nem mondom, eleinte voltak idegőrlő pillanatok, hiszen egy gyerekülésbe szíjazott kiskorúnál minden perc számít, amikor épp a világot szeretné aktívan felfedezni, mi viszont egy székbe kényszerítjük. De aztán mindannyian megszoktuk, mert az átlagos utazási időnket nagyjából tizenöt perccel növelte, a fogyasztásunkat viszont jócskán csökkentette ez a családi intézkedés.

Ha pedig útnak indulunk, érdemes átgondolni, hogy a család mely tagjai mikor és hova szeretnének eljutni, és lehetőség szerint minél kevesebb autót használni. Ha jól megszervezzük a családi „telekocsikat", még talán a nagy nyűgösködéseket is meg tudjuk előzni, ha mindig van valaki hátul, aki lelkes szórakoztatócentrumként foglalkoztatja az utazásban elcsigázott aprónépet.

Kis karácsony, slow karácsony

És a végre jöjjön egy kis slow gondolatmenet! A férjemmel az egyik alapvető elvünk, hogy nem stresszeljük túl az ünnepet. Mindketten imádunk főzni, előre megtervezzük a nem túl sok fogásos, ám mennyei menüt. Ő intézi a húsokat, én a sütiket, ajándékokat. Nincs semmi kapkodás, semmi idegeskedés, ehhez mindig tartjuk magunkat. Vannak helyette viszont barátok, családi délutánok.

Én is ezt a kellemes készülődést és nyugodt ünnepet kívánom minden kedves Családi Lap-olvasónak!






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás