2018.12.17. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Mindhalálig blues!

Múlt hét pénteken 70. születésnapja alkalmából fantasztikus arénás nagykoncerttel lepte meg a közönséget a magyar blueskirály.

Szentgyörgyi Rita
2018.11.13  10:26   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Deák Bill Gyula 50 éve töretlen színvonalon van jelen a hazai zenei életben. Az egyetlen fekete hangú magyar énekes olyan bluesklasszikusokat is előad a novemberi koncerten, mint a Rossz vér, a Kőbánya Blues, A felszarvazottak balladája, és legendás szerepét, Torda táltos alakját is megeleveníti az István, a királyból.
Milyen meglepetésekkel készült az évfordulóra, a jubileumi koncertre?

Gyorsan repül az idő. Nemrég volt a Hatvan csapás, most meg a hetven. Nem szeretem a születésnapokat, nem akartam magamat ünnepeltetni. A lényeg, hogy végül egy jó buli lett sztárvendégekkel. Ott volt többek között Hobo, a Deák Bill Blues Band, Ganxsta Zolee, Big Daddy. Remélem, hogy sikerült meglepni a közönséget.


Az infarktusa óta kénytelen volt életmódot változtatni. Jobban figyel azóta az egészségére?

Igen. Például nem eszem annyit, mint régen, igyekszem mozogni, tornázom, jobban vigyázok magamra.

Biztos hátországot jelent önnek a családja?

A legfontosabb a család! Otthonról, a szüleimtől hozom magammal ezt a példát. Negyven éve élek együtt a feleségemmel, két gyerekünk van, meg egy unokánk. Bármi bajom, gondom van, hazamegyek, és megnyugszom. A család mindenekfelett, minden más csak utána jöhet, a zene, a sportszenvedély a kézilabdától a vízilabdán át a fociig.

Az unokáját is Deák Bill Gyulának hívják. A név kötelez alapon ő is zenésznek készül?

Az unokám gitározgat. Korábban úszott a Kőbánya SC-ben, aztán abbahagyta. Most huszonegy éves, de még nem tudni, milyen hivatást választ magának.

Igazi lokálpatrióta, évtizedek óta Kőbányán él. Nem tud elszakadni a gyökerektől?

Öt évig laktam Újpalotán, aztán visszaköltöztem. Kőbányai vagyok, itt születtem az egykori Gizella utcában. Kőbánya a hazámat jelenti, a fiatalságomat.

Ha jól tudom, gyerekkorában operaénekest akartak faragni önből.

A zenetanárom szerette volna, hogy operaénekesnek tanuljak, de nagyon messze állt tőlem a műfaj. Az én világom a rhythm and blues. Amúgy szeretem a nagy operaénekeseket, Giglit, Saljapint, Lanzát, Carusót, Pavarottit. Gregor Józseffel jó barátságban is voltam.

Eredetileg focistakarrierre vágyott. Mi lett az álomból?

Soha nem akartam énekelni, zenével foglalkozni. Egy orvosi műhiba következtében elvesztettem az egyik lábamat. Labdarúgó már nem lehettem. Akkoriban jött be a beatzene Magyarországra, és elkezdtem énekelgetni. Mondták, hogy jól „ordibálok", hogy jó hangom van. Azóta ezt csinálom, erre tettem fel az életemet.

Chuck Berry amerikai énekes-dalszerzőtől kapta a legszebb elismerést...

Vendégként léptem fel az Old Boysszal Berry budapesti koncertje előtt. Amikor a színpad mögött meghallott énekelni, azt kérdezte, ugye, egy fekete ember énekel, mire közölték vele, hogy egy magyar énekes. Akkor mondta, hogy ilyen fekete hangú fehér embert még nem hallott életében. És ez óriási dicséret számomra ma is a nagy kedvencemtől.

Mi tartotta vissza attól, hogy megpróbálkozzon a külföldi karrierrel?

Sokan mondták, hogy Amerikában vagy Angliában milliárdos lehettem volna. De nekem ezt dobta a gép, magyarnak születtem, ez az én hazám, itt érzem jól magam. Amikor külföldön koncerteztem, egy-két hét után mindig vágyódtam haza.

Az R&B, vagyis a rhythm and blues koronázatlan magyar királya. A sikerének a titka a hitelesség, az őszinteség?

A blues egy életstílus, életforma. Aki nem élt meg nehéz órákat, perceket, az soha nem érti meg a lényegét. Mi egy szobában laktunk hatan a szüleimmel és a négy testvéremmel. Lavórban mosakodtunk, a vécé a folyosó végén volt. Annak idején a Hobo Blues Band hozta be a bluest Magyarországra. Hobónak, Póka Egonnak meg nekem köszönhető, hogy ez a kisebbségi zene teret kapott. Nincs okom panaszra, a mai napig sok ember előtt játszom, szeretnek, nem változtam semmit emberileg, nem szállt el velem a ló.

Milyen a kapcsolata manapság Hobóval?

Jóban vagyunk. Idén nyáron is együtt léptünk fel Tusnádfürdőn. A mi koncertünkön voltak a legtöbben, egyesek szerint mi adtuk a legjobb bulit, az évszázad buliját. Kolozsváron, a Tabánban is együtt játszottunk. Vendégként is gyakran fellépünk egymás koncertjein.

A mai fiatal zenészek körében mennyire népszerű a blues?

A Deák Bill Blues Bandben is fiatal zenészekkel, 26-27 évesekkel játszom, Szabó Csaba dobossal, Horváth Zsolt billentyűssel, Takács József basszusgitárossal, Nagy Dénes szólógitárossal. Kiugró tehetségeket nem látok a műfajban. A koncertjeimen a közönség soraiban sok a fiatal, a fiúk, az unokák nemzedéke, akik éneklik a szövegeket, tapsolnak, élvezik az élő zenét a mai menő-manó zenekarokkal szemben, akik közül sokan playbackről tátognak.

A rockopera műfajában is maradandó élményeket nyújt. Legendás szerepe az István, a király Torda táltosa. Mit köszönhet a színpadnak?

Nem vagyok színész, csak egy „szürke" bluesista, szoktam mondani magamról. Nagyon sok rockoperában játszottam, mindegyiket megmérettetésnek tartottam. Soha nem csináltam olyat, amit megbántam volna. Sorolhatnám az István, a királytól a Jézus Krisztus Szupersztáron az Attila, Isten kardján át a Zúgjatok, harangokig, A költő visszatérig, vagy említhetném a János, a vitézt Gregor Józseffel. Az István, a király sokat dobott úgymond a szekéren, sok feldolgozásban játszottam a Királydombon, a Népstadionban, Sevillában a Hungexpón. 2015-ben tizennégy előadást csináltunk végig a szakadó esőben, 2016-ban a Papp László Budapest Sportarénában pedig tizenkétezer ember előtt játszottuk.

Várható, hogy a közeljövőben új albummal rukkol elő?

A Hatvan csapás tíz éve platinalemez lett, a Király meséje aranylemez. Manapság mindent letöltenek az internetről, magánkiadásban lehet lemezeket megjelentetni. De elképzelhető, hogy az arénás koncert után újabb dalok és album is készül.

Mit szeret a legjobban a hivatásában?

Azt, hogy örömet szerzek az embereknek, akik eljönnek a koncertjeimre, és jól érzik magukat. Bill a király! - kiabálják nekem, látják, hogy szakad rólam a víz, hogy kiteszem a szívemet a színpadra. A lényeg a kölcsönös szeretet. Nyugodtan merem állítani, hogy senkitől vagy csak nagyon kevesektől kapják meg azt a tiszteletet, amit én megadok a közönségemnek. Csak azt tudom mondani, hogy hajrá, Fradi, és hogy mindhalálig blues!






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás