A zöld szí­v országa

Stájerországban a zöld számos árnyalatában pompázik a természet, és épp ezért nem véletlen, hogy ebben a szí­nben „dobog” az osztrák tartomány jelképe is. A szí­v pedig szerintem telitalálat, hiszen aki a stájer földre lép, azt a helyiek határtalan szeretete veszi körül. Ezt személyes tapasztalatból mondom.

Bár én csak Magas-Stájerországban jártam, ott is egy viszonylag kisebb területen, de váltig állí­thatom, hogy az a kedvesség és szeretet, amely a helyiekből árad, az egész tartományra jellemző. És nemcsak az emberek barátságossága fogott meg itt, hanem a pozitivizmusuk is. Ha például esik az eső, ők egyszerűen csak megrándí­tják a vállukat, mosolyogva belebújnak az esőkabátjukba, és azt mondják, hogy örülnek az esőnek, mert jót tesz a földnek és a növényeknek. És milyen igazuk van!

Gut, besser, Gösser

Négynapos kirándulásunk bázisa St. Lorenzen im Mürztalban volt, innen fedeztünk fel a tartomány számos szépségei közül néhányat. Bár engem elsősorban a természeti látnivalók és az aktí­v kikapcsolódási lehetőségek vonzanak egy-egy országban, régióban, azért a városok, települések is sokféle kincset rejtenek. Ilyen például a Mura folyó kanyarulatában fekvő Leoben, amely Graz után a tartomány második legnagyobb városa. Az egykori vas- és acélipari központban működik ma az ország egyetlen bányászati és kohászati egyeteme, a helyiek kimondottan büszkék rá. Ahogy a több száz éves szí­nes házakra, a főtérre, a városházára, a Szentháromság-szoborra, a régi szí­nházra, a templomokra és a vámtoronyra (mai nevén Gombatorony), amelybe felmászva madártávlatból is gyönyörködhetünk a panorámában.

A városban található egy kis kiállí­tás is a Kunsthalle Leoben épületében, itt megismerkedhetünk a helyiek történelmével. Amelynek szerves része a sörkészí­tés, hiszen évszázadok óta működik itt egy sörgyár is, ennek egyik legismertebb márkája a Gösser. A gyár közvetlen szomszédságában lévő Gösseumban betekinthetünk a folyékony kenyér készí­tésének történetébe és rejtelmeibe, majd magunk is belekortyolhatunk az arany nedű többféle változatába (van például bodzás sör és alkoholmentes gyógynövényes is), miközben a helyi sütésű friss és meleg sós perecet majszoljuk.

Hegyi varázslat

A második nap végre felhúztuk a túracipőt, és nekivágtunk a Mautern közelében magasodó Der Wilde Bergnek. Bár ez a program igazából nem egy hagyományos hegymászó túra volt, hanem sokkal inkább egy számos meglepetést tartogató kirándulás. Az 1100 méter magas hegy ugyanis egy erdei állatkert játszóterekkel, különféle szórakoztató elemekkel, étteremmel, lélegzetelállí­tó panorámával. Aki bí­rja szuflával, gyalog is nekivághat a felfelé vezető útnak, mi azonban inkább a libegőt választottuk. Utunk közben pedig már a magasból láthattunk az alattunk sétáló muflonokat, farkasokat, kecskéket, birkákat, szamarakat. Érdemes egészen a végállomásig utazni, s majd a hegytetőről leereszkedve végigjárni a látnivalókat. Találkozhatunk itt például vadmacskákkal (természetesen nem szabadon, de í­gy is jó dolguk van a kerí­tés mögött), mosómedvékkel, rókákkal, medvékkel, szarvasokkal és még sok-sok más hegyi, erdei állattal. Ha jól időzí­tünk, akkor akár az etetésekbe is belefuthatunk, és borzonghatunk egy kicsit, ahogy a gondozónő úgy dobálja a vadmacskáknak szegény döglött kiscsirkéket, mintha magot szórna a tyúkoknak. Ennél barátságosabb látványosság a medvék korai ebédje, ilyenkor a látogatók dobálhatják nekik az állatkert által biztosí­tott répát, uborkát, almát. Arra egyébként több helyen felhí­vják a figyelmet, hogy ne etessük az állatokat! Vagy ahol ezt mégis lehet, ott is csak kimondottan az erre a célra a Der Wilde Berg területén kapható eledellel.

Az etetéshez hasonló izgalmakat kí­nál naponta kétszer is (11 és 14 órakor) a madárbemutató, ahol szinte a fejünket súrolva reptetik felettünk a gyönyörű ragadozó madarakat: baglyot, sast, sólymot, hollót, keselyűt. Az előadás németül van, de annyira látványos az egész, hogy fel sem tűnik, hogy alig értünk valamit belőle, és még a gyerekek számára is gyorsan elrepül az a 45 perc, amí­g a bemutató tart. A műsor végére már biztosan mindenki megéhezik, és ha nem csomagoltunk magunknak elemózsiát, az sem baj, mivel az önkiszolgáló Steinbockalmban biztosan találunk valami í­nyünkre valót. Az étterem mellett játszótér és egy hatalmas pajta található, ez utóbbi valójában egy óriási játszóház, amelyben még a magasból szénába is lehet ugrani (én is kipróbáltam, tényleg nagyon jó!). Innen továbbindulva egy kisebb vidámparkba érkezünk, a lefelé vezető úton egymást érik a különböző játékok, némelyiknek az ára benne van a belépőben, némelyikért fizetni kell. Majd miután minden attrakciót magunk mögött hagytunk, választhatunk, hogy a libegővel utazunk vissza a parkolóhoz, vagy gyalog, esetleg nyári bobbal vagy egy háromkerekű, gokarthoz hasonló járgánnyal. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk. Nem kell hozzá semmi különös egy bukósisakon, no meg egy kis bátorságon kí­vül. Az élmény garantált!

A romantika jegyében

Az osztrákok szeretik néha kicsit túltolni a romantikát, amely nemcsak a muskátliktól roskadozó ablakokat és a különféle dí­sztárgyakat jelenti, hanem a népviseletet is, amelyet a fiatalok is előszeretettel hordanak. A németül Trachtnak nevezett öltözet tartományonként változik, sőt, egy-egy régión belül is több tucat verziója létezik. Külön üzletek szakosodtak ezekre a ruhákra, amelyek szigorúan követik a hagyományokat, ugyanakkor olyan darabokra is bukkantam, amelyeket akár én is el tudtam volna képzelni magamon.
A romantika annyira fontos az itt élők életében, hogy egy egész túraútvonalat szenteltek neki. A Turnau közelében lévő, 11,4 km hosszú Romantischer Bründlweg kb. három és fél óra alatt bejárható – persze csak akkor, ha nem állunk meg valamelyik romantikus kis hütténél: összesen nyolc kis falatozó található itt, egyik romantikusabb a másiknál (mi az egyikben  cirbolyapálinkát ittunk és tojáslikőrös süteményt ettünk). És ha azt hisszük, ezt már nem lehet tovább fokozni, akkor tévedünk, hiszen van itt egy kis kápolna is (a hegyen a fák között), ahol szép időben esküvőket tartanak. A túraútvonalat egyébként úgy hirdetik, hogy Ausztria leghosszabb mezí­tlábas vándorútja, ám ez ne tévesszen meg senkit, hiszen nem egy 11,4 km-es Kneipp-kúra-medencéről van szó. Bár az elején valóban kialakí­tottak egy vizes szakaszt (benne nagy kövek, fadarabok), de utána a megszokott erdei, tűlevelekkel, kavicsokkal, ágakkal borí­tott úton gyalogolunk. Igaz, hogy jót tesz a talpnak és általa az egész szervezetnek az egyenetlen talajon való gyaloglás, ám aki nincs hozzászokva, annak nem biztos, hogy a teljes távot mezí­tláb kellene vállalnia. Az első száz métert én is cipő nélkül tettem meg, de hamar fázni kezdett a lábam, és fájni a talpam, azért inkább visszahúztam a cipőt. A mezí­tlábas koncepció egyébként egy Karl nevű fickó fejéből pattant ki, aki bárhol jár a természetben, ledobja a cipőjét – róla nevezték el a túraútvonal mentén felállí­tott Karlplatz nevű kilátót is (és mily meglepő, egy lábfejet formáz a plató vége!). Mi is találkoztunk Karllal, akinek egyáltalán nem volt piszkos a talpa, és hatalmas bőrkeményedéseket sem láttunk rajta. Mint megtudtuk, egyébként egy biztosí­tócégnél dolgozik a mezí­tlábas túrázó; igen nehéz volt elképzelnünk öltönyben, nyakkendőben, jól fésülten a kalapban és Tracht bőrnadrágban feszí­tő szikár vándort…

Szintén Magas-Stájerországban található a türkizkék és zöld tucatnyi árnyalatában pompázó Grüner See, vagyis Zöld-tó. A TragöíŸ település melletti tavat hegyek ölelik körbe, könnyed sétával egy-másfél óra alatt körbesétálható. Persze csak ha nem lepi el a ví­z az utat – tavasztól ugyanis folyamatosan emelkedik a tó ví­zszintje, ahogy a hegyekben olvad a hó, és az esőnek köszönhetően is egyre magasabb lesz a ví­zszint, amely akár a 11 métert is elérheti. 2016-ig búvárkodni is lehetett a tóban, az interneten keringenek olyan képek, amelyeken búvárok úszkálnak a ví­z alá került padok körül, vagy éppen ücsörögnek rajtuk. Az egyik ilyen fotót osztotta meg Ashton Kutcher szí­nész-énekes néhány évvel ezelőtt, és azt í­rta hozzá, hogy „real life Atlantis” – azóta pedig szinte özönlenek a turisták a Grüner Seehez. Bár fürödni nem igazán lehet benne, mivel 10 foknál sosem lesz melegebb, de néhány kellemes órát simán el lehet itt tölteni. A környékre és egész Magas-Stájerországra azonban biztosan nem elég néhány óra, sőt még néhány nap sem! Persze 2-3 nap alatt is sok mindent lehet látni itt, fel lehet töltődni, ki lehet kapcsolódni, de a legjobb, ha valamivel hosszabb időre érkezünk. Vagy ha csak néhány napra tudunk elszabadulni otthonról, akkor, ha tehetjük, térjünk vissza többször a zöld szí­v országába!

És még két tipp: vár és kecskefarm

Az újjáépí­tett és felújí­tott Burg Oberkapfenberg vára egy magaslatról tekint le az alatta elterülő Kapfenberg településre. A középkori várban ma múzeum, kávézó, étterem működik, de tartanak itt esküvőket, konferenciákat, lovagi játékokat, madárbemutatókat is. Sőt, egy vállról indí­tható nyí­lpuskával is lőhetünk célba!
A Wernbacher-birtok kicsiknek és nagyoknak is kí­nál szórakozási lehetőséget. Lehet itt kecskét, bárányt simogatni, tanösvényen sétálni, a Trachten üzletben népviseleti ruhákat próbálni és vásárolni, bort és pálinkát inni, venni.

Kipróbáltuk, tetszett, ajánljuk

• Port361 Restaurant, Kí¤rntnerstrasse 361., 8700 Leoben
• Roanwirt szálloda és étterem, PogierstraíŸe 70-75., 8642 St. Lorenzen im Mürztal
• Steirereck, a vadételek specialistája, Pogusch 21., 8625 Turnau
• Prieselbauer hagyományos stájer étterem, Prieselbauerweg 1., 8605 Kapfenberg
• Hotel-Restaurant Brücklwirt, Leobner Strasse 90., 8712 Niklasdorf
• Hotel Restaurant Krainer in Langenwang, a tartomány legjobb séfjével, Grazer Strasse 12., 8665 Langenwang

Megosztom