2018.08.16. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Merjünk változtatni!

Szabó Csilla egyszer csak úgy döntött, hogy háta mögött hagyja a pörgős, fővárosi életét, és párjával a csendes vidékre költözik.

Vörös Nóra
2018.04.04  08:00   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Az egykori csillogás, állandó nyüzsgés, zaj világából kilépve ma már a föld, a természetközeli élet, a béke szigete jellemzi mindennapjait. Bevallása szerint a fejében folyton folyvást zajló katasztrófafilm lassan a végéhez ér, gondolatai és érzelmei egyre inkább kitisztulnak. Szabó Csilla Badacsonytördemicen kezdte újra az életét. A Richter Főnix Közösség tagja a döntéshozatal nehézségéről, érzelmi átalakulásról és életmódváltásról mesélt.
Rendezőasszisztensként, tolmácsként és gyártási asszisztensként is igazán sikeres voltál. Olyan sztárokkal dolgoztál együtt, mint Jean Reno vagy Gerard Depardieu. Állandó mozgás, nyüzsgés jellemezte a mindennapjaidat. Mikor, miből érezted, hogy változásra van szükséged?

Nagy szerelem volt számomra ez a filmes élet, amit valóban a csillogás, zaj, pörgés jellemez. A váltáshoz hosszú folyamat vezetett, cseppenként érkeztek az impulzusok. Én nagyon maximalista vagyok. A filmes szakmában pedig elvárják, hogy gyors, pontos, jó legyél, és tartsd össze a produkciót. Imádtam a munkámat, de egyre nehezebben tudtam talpon maradni, egyre gyengébb lettem egy betegség miatt, valamint egyre inkább azt éreztem, hogy nem tudok továbblépni, szakmailag kiteljesedni. Még ha meg is szakadt a szívem, úgy éreztem, már nem tudom tovább csinálni azt, ami az akkori életem, munkám volt. És akkor vettem egy nagy levegőt, majd megszületett bennem a váltás döntése. Már akkor tudtam, hogy olyan területre, tevékenységre vágyom, ahol segíteni tudok. Évekig hajléktalanokat, hátrányos helyzetű kistérségben élő roma gyerekeket segítő munkakörben dolgoztam, de még mindig a fővárosban éltem. A végső nagy változás és újrakezdés végül Badacsonytördemicre vitt minket. A párommal megvettünk egy régi házat és a hozzá tartozó, hosszú évekig elhanyagolt területet, amelyet saját magunk, kétkezi munkával tettünk termővé. Permakultúrás, vegán gazdálkodásba kezdtünk, rendkívül sokfajta növényt nevelünk. Részt vettünk a helyi termelői piac alapításában is. A vegyszermentes gazdálkodás mellett fotózással is foglalkozom, dolgozom a helyi ökoturisztikai látogatóközpontban, és szeretnénk majd vendéglátással, vegán vendégasztal szervezésével is foglalkozni.

Az újrakezdés csak egy új helyen, lehetőleg a fővárostól távol volt elképzelhető a számodra, számotokra?

Úgy gondolom, nem muszáj minden esetben elköltözni a változáshoz. A döntést először fejben és szívben kell meghozni. Mi azért mentünk más helyre, mert teljesen más közegben akartunk új életet kezdeni. Messze a tömegtől, a várostól, a zajtól. A párom kertész, neki volt már egy korábbi, fiatalkori tapasztalata a badacsonyi vidékkel. Később, amikor összekerültünk, többször jártunk vissza a Balaton-felvidéki hegyekbe, sétáltunk, túráztunk erre, és nagyon megszerettem ezt a vidéket. Ma már egyértelműen állíthatom - a mi és mások története alapján is -, hogy ez a hegy visszahív. Nemcsak mi, de más családok is vannak, amelyek 25-30 év után tértek vissza ide, és telepedtek le a gyerekekkel együtt. Ez a hegy egy sajátos világ, vonzza az embereket. Új életünk felépítésénél, kialakításánál egyértelmű volt számunkra, hogy önellátást szeretnénk, szakítva a túlzott fogyasztással. Vegyszermentes, a természettel együttműködő gazdálkodást akartunk létrehozni.


Sok interjúban és beszélgetésben olvasni gazdák, borászok vallomását a földközeli munka lelki nyugalmat adó hatásáról. Neked erről mi a tapasztalatod?

Az én életemen rengeteget változtatott ez az életmód, ez a környezet. Az a katasztrófafilm, amely korábban megállás nélkül pergett le a fejemben, mostanra egyre inkább kezd megszűnni. Három éve élünk a hegyen, és a rengeteg félelemmel, stresszel, aggodalommal teli érzés egyre inkább megszűnni látszik. Mégpedig azért, ami a másik nagy tanulsága, tanítása a mai életünknek, hogy a természettel együttműködve nem lehet elmaszatolni a dolgokat. Ha túl sok a pörgés, a stressz, akkor nincs elég mélysége az életednek. Bár úgy éreztem, és a visszajelzés is az volt, hogy alkalmas vagyok egyszerre több mindennel foglalkozni, mégis egyre inkább azt éreztem, hogy az élet felőröl, sekélyessé válnak a dolgok. Az ilyen stresszel teli életmódnak könnyen jellemzőjévé válik, hogy gyorsan akarsz mindent elintézni - gyorsan, esetleg csak online köszönsz a családtagoknak, rohanva találkozol a barátokkal - mindent az idő és nem a kapcsolatok mélysége határoz meg. A földdel való munka egészen más. Itt minden annyira egyértelmű, annyira természetes, le kell lassulni hozzá. Ha jól csinálod, akkor termést hoz, amit elvetettél, elültettél, itt nincs mellébeszélés, ami mondjuk az emberi kapcsolatban létező jelenség. Itt erre nincs mód, itt az impulzusoknak egyértelmű következményük van. Ha elég vizet, napsugarat kap a növény, akkor időben kikel, gyümölcsöt hoz.

RICHTER FŐNIX KÖZÖSSÉG

A Richter Gedeon Nyrt. legújabb, nőknek szóló társadalmi felelősségvállalási programja. Célja, hogy példamutató, inspiráló történetek révén erőt adjon a nehézségekkel küzdőknek az újrakezdéshez. A program közreműködő alkotója Jakupcsek Gabriella, védnöke Szekeres Pál olimpiai bronzérmes és paralimpiai bajnok vívó. A Richter Főnix Közösségről folyamatosan új hírek és videók érhetők el a Richter a Nőkért Facebook-oldalon és a www.richteranokert.hu/fonix honlapon. Az alkotók bíznak benne, hogy a bemutatott történetek minél többekhez eljutnak és akiket megérintenek, azok meg is osztják azokat.

Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol a Richter Főnix Közösséghez?

Úgy gondolom, nagyon nehéz beszélni a nehézségről, még a legjobb baráti közösségben sem könnyű megnyílni. Ugyanakkor úgy vélem, merni kell gyengének lenni. Őszinteséggel akár többet is elérhetünk, mint ha állandóan tökéletesnek próbáljuk mutatni magunkat. Ha nem beszélünk a problémáról, ha elzárkózunk, bezárkózunk a félelmeinkbe, akkor nem tudunk kimozdulni ebből a helyzetből, és mások se tudnak segíteni nekünk, se szakember, se egy támogató közösség nem tud eljutni hozzánk.

A te történeted nagyon motiváló. Mit gondolsz, mások is erőt meríthetnek a példádból?

Ha akár egy embernek is, vagy keveseknek az én történetemből egy mondat is segíteni tud abban, hogy túllendüljenek valamin, vagy bátorságot kapjanak, akkor már megérte. Nem vagyunk egyformák. Jómagam mindig is szerettem az inspiráló történeteket, és úgy gondoltam, gondolom, ha olyat látok, amiből meríteni tudok, akkor az jó, abból igenis tanulhatok. Azt hiszem, legtöbbünkben benne van az az elfogadható emberi gyarlóság, hogy nehezen hagyjuk el a komfortzónánkat. Ráadásul kívülről is olyan visszajelzést kapunk, hogy ez a viselkedés az ideális, a megfelelő, holott a valóság pont nem ez. Néha igen is ki kell lépni ebből a burokból, és másként nézni az életünkre. Sokszor hajlamosak vagyunk tiltakozásra, letagadni a problémákat, elodázni a váltást, és csak halogatni az újrakezdést. De ha van előttünk egy olyan példa, amely inspirálhat mást is a váltásra, akkor már megérte.


Mit gondolsz, a női lélek szempontjából milyen jelentősége lehet a Richter Főnix Közösség programnak?

Mi nők hajlamosak vagyunk a „tyúkanyóskodásra", még a mai karrierista világban is. Úgy gondolom, a női szerep, a nők szerepe nagyon fontos a mindennapokban. Valamiféle összekötő feladatunk van. Éppen ezért fontos, hogy milyen a nők élete, testi-lelki egészsége. Mert ha egy nő rosszul van - akár testileg, akár lelkileg -, az kihat a környezetére, ha azonban meggyógyul, és jól lesz, akkor a családja, gyereke, párja is boldogabbá válik. A női jó érzés kihat a tágabb környezetre. És az még egy különleges helyzet, ha a nő a saját problémájából kiindulva megtalálja a helyét egy olyan közösségben, amelynek a célja a mások segítése, akkor már egy olyan hatás érhető el, amely egy igazán nagyszerű dolog!

Fotók: Bodó Gábor






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás