2018.05.25. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Csak még egy pohárral...

Őszintén az alkoholizmusról

Csombok Zsuzsanna
2018.02.21  10:27   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Van, aki feszültségoldásként nyúl a pohár után, más örömében iszik, és van, aki rutinból, nap mint nap. Az igazi probléma akkor kezdődik, amikor az alkohol átveszi az irányítást az életünk felett, és általa elvesztünk szépen sorban mindent: családot, barátot, munkahelyet, egzisztenciát, majd legvégül önmagunkat. Ám amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk kimászni a gödörből, akkor sem szabad feladni. Mert még a legmélyebb pontból is van kiút!
Magyarországon a statisztikai adatok alapján (egyelőre) 800 000 alkoholista él. Ezzel a számmal pedig kis hazánk igazán előkelő helyet vívott ki magának az európai ranglistán. Ami talán még ennél is megdöbbentőbb, hogy évente 30 000 ember veszíti életét valamilyen alkohol okozta megbetegedésben, így akár azt is mondhatjuk, hogy hazánkban az alkoholfüggőség ma az egyik meghatározó népbetegség.

„A szociális minta mellett a genetikának is bizonyított szerepe van a függőségben, ezt az évek során már több kutatás bizonyította - mondja Zacher Gábor toxikológus. - Gondoljunk csak arra a sokszor elhangzó mondatra, hogy: Azért iszom, mert már az apám is ivott. Természetesen sok minden más tényező is befolyásolja, hogy miért nyúl pohár után az ember. Ilyen például, amikor feszültségoldónak használjuk az alkoholt. Fontos megjegyezni azonban, hogy ezzel egy időben kialakulhat egy veszélyhelyzet is. Például amikor rájövünk, hogy nem félünk felmenni a főnökhöz egy feles után. A kérdés, hogy megállunk-e egy-két pohár után, ugyanis a probléma mindig a harmadik ital után következik. Emiatt kell felismernünk a saját keretünket. Ugyan néha előfordulhatnak úgynevezett keretsértések, de úgy vélem, ez még néha-néha belefér. De tisztában kell lenni azzal, hogy mi az a határ, amely már ennek a keretnek az átlépését jelenti.


Motiváció nélkül nem megy

Függőség egyébként az élet bármely szakaszában kialakulhat, nem csak negatív életpálya válthatja ki. Gondoljuk csak el, hogy sikeresek vagyunk a munkánkban, karrierünk szinte szárnyal. Ekkor létrejöhet egy jutalmazó funkció, amelynek lényege, hogy megjutalmazom magam, mert én ezt megérdemlem. Kis idő elteltével eljut a személy addig, hogy beismeri, hogy függő - bár természetesen nem ezekkel a szavakkal -, és kijelenti, hogy bármikor abba tudja hagyni. De az esetek többségében ez nem történik meg."

És ekkor már alkoholizmusról beszélhetünk, amelyet kezelni kell. A leszokást segítő terápiák között akad gyógyszeres kezelés, amelyet pszichoterápiával is kiegészíthetnek. Emellett egyre több bentlakásos rehabilitációs intézet is létrejött, ahová a betegek önként mennek be, és vesznek részt a terápián. További segítséget nyújtanak a különböző önszervező klubok, ahol a már kigyógyult betegek segítik egymást az ivásmentes élet elérésében.

Zacher Gábor szerint azonban nincs olyan mélypont, ahonnan ne lehetne visszafordulni. „Mindig van remény a változásra és mindig meg kell adni a betegnek a lehetőséget, ha akar változtatni. De neki kell az első lépést megtenni. Sokszor kapom meg a következő mondatot: Elhozom magához a férjemet, mert alkoholista, tessék meggyógyítani! Azt gondolom, hogy változtatni csak azon lehet, akinek van valamilyen motivációja. Egy alkoholista beteg gyógyításában 70 százalékot ő ad azzal, hogy akar változtatni. Picit meglökdösöm alulról a fenekét, kicsit felülről megrángatom, talán vállal is megbökdösöm, és elindul szépen felfelé a mélypontról. De azt ne várja, hogy én majd alulról tolom, fentről húzom, ő meg mint egy darab valami lóg fent a levegőben, és várja, hogy meggyógyítsam. Kell a motiváció, enélkül nem lehet változtatni."

Én ezt már nem akarom!

A motivációnak vezető szerepe van az alkoholizmus legyőzésében, ám a változni akarásnak is ugyanilyen intenzitással kell megjelennie az alkoholista ember életében. Ha valaki beismeri, hogy függő, majd segítséget kér, azzal valójában már meg is tette az első lépést a gyógyuláshoz vezető úton. Éva három évvel ezelőtt fogadta el, hogy alkoholista.
„Soha nem éreztem, hogy kifejezett problémám lenne az alkohollal - emlékszik vissza. - Úgy gondoltam, egyáltalán nem gond meginni egy-két pohárral a buliban. De ahogy ez lenni szokott, a későbbiekben az egyből sokkal több lett. Később már elértem arra a szintre, hogy munka előtt is bedobtam néhány felest. Sokszor késtem a munkahelyemről, és a kollégák is kezdtek eltávolodni tőlem. Ekkor döbbentem rá, ha ez így folytatódik, szinte senki nem marad mellettem. Még az a kevés sem, aki van."

Éva tisztában van vele, miért indult el ezen az úton. Neki a „társat" jelentette az ital, hiszen ha hazaért, legalább várt rá valaki. Nem volt magányos, és nem érezte azt, hogy igazából egy csőd az élete. „Ez volt akkor a legegyszerűbb megoldás. Tudtam, hogy nem lesz jobb az életem tőle, de legalább amíg részeg voltam, nem kellett ezzel sem foglalkoznom. A szorongásom már gyerekként kialakult bennem, így eleve nagyon nehéz volt kommunikálnom, nemhogy párkapcsolatot kialakítanom. De egyszerűbb volt erről nem tudomást venni, így tehát maradt a pia. Magamnak még viszonylag könnyen beismertem, hogy alkoholista vagyok, de segítséget kérni már sokkal nehezebb volt. Végül édesanyám segített egy specialistát keresni, aki pszichoterápiás kezelést alkalmazott nálam, és emellett elkezdtem járni egy önsegítő csoportba. Az első összejövetelen annyira elkapott a szorongás, hogy a vécében muszáj volt meginnom egy felest. Azt hittem, hogy én leszek a fekete bárány, amiért stikában iszogattam, de nem így történt. Emlékszem, az első néhány gyűlés után még rendszeresen ittam otthon is. Egy idő után azonban már szégyelltem magamat, hogy hazudok a terapeutának, valamint azoknak az embereknek, akik támogatnak. Ekkor határoztam el végleg, hogy én ezt már nem akarom! Ettől a ponttól kezdtem el százszázalékosan a célomra összpontosítani, arra, hogy megszabaduljak a piától."

Éva három éve tiszta, és élvezi az új életét. Egy éve boldog párkapcsolatban él, és esze ágában sincs újra a pohár után nyúlni. „Az első lépést a legnehezebb megtenni, de meg kell hogy mondjam, magam sem gondoltam volna, hogy ennyi hasonló ember van, mint én. Tanultam a saját és mások tapasztalataiból, és minden függőnek azt kívánom, hogy találjon egy olyan csoportot, amellyel én dolgoztam együtt."


A társaság ereje

Több mint huszonöt éve alakult meg hazánkban is az Anonim Alkoholisták szervezete. Programjukról, céljaikról és élményeikről Zoltán mesélt lapunknak, aki húsz évig ivott, de ma már szponzorként, vagyis a gyógyulni vágyókat segítőként dolgozik. „Első ízben meg kell említenem, hogy nem az ivás a probléma, hanem ez annak a jele, hogy van valami probléma. Nagyon sokféle alkoholista jön el a gyűlésekre, van olyan, aki mindennap iszik, van olyan, aki csak évente kétszer, de akad olyan is, aki el sem jut addig, hogy berúgjon. Én sem mindennapos ivó voltam. Hetente kétszer ittam, de eljött a pont, amikor elértem a saját tűréshatáromat. Akkor már természetes volt számomra, hogy iszom, és furcsán néztem azokra, akik nem isznak. Szerintem ekkor jön rá az ember, hogy nagy a probléma, és ilyenkor kell segítséget kérni. Pontosan ez a 12 lépéses programunknak is az első lépcsőfoka. Amikor beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, hogy az életünk irányíthatatlanná vált."

Az Anonim Alkoholisták gyűlései valójában önismereti foglalkozások, ahol a munkát a szponzor segíti. A szponzor pedig igyekszik nem hagyni, hogy hazudjunk saját magunknak. Szponzornak olyan felépülő alkoholistát érdemes választani, aki már legalább egy éve tiszta, és élvezi is ezt az állapotot. A szervezet elsődleges célja reményt adni a betegeknek, és hogy a hozzájuk forduló sorstársak felismerjék, hogy az életük értékes, még akkor is, ha ez elsőre nem látszik. Szeretnék megmutatni, hogy mindig van valami pozitív az életben, még ha ezt elsőre nem is hinnénk.
„Úgy látjuk, hogy egy hálás embernek van a legkisebb esélye arra, hogy a pohárhoz nyúljon - folytatja Zoltán. - Ahhoz azonban, hogy képesek legyünk a hálára, mindenképpen értéket kell találnunk ott, ahol eddig nem láttuk azt. Hozzánk bárki fordulhat segítségért, aki szeretne felhagyni az ivással. A tagságnak ez az egyetlen feltétele. Itt senki sem fogja kérni egy újonnan érkezőtől, hogy ne igyon, mert mindenki tudja, hogy pont azért jött be az ajtón, mert erre képtelen. Talán a közösség és az elfogadás az, ami erőt ad ahhoz, hogy meg tudjuk tenni az első lépéseket a változás útján. Egy biztos, külön-külön mindannyian kudarcot vallottunk, de együtt képesek vagyunk olyan örömteli józan életvitelre, ami igazi ajándék számunkra és a környezetünk számára egyaránt."

Sajnos azonban sok ember - a rengeteg pozitív történet és példa ellenére is - előbb hal bele az alkoholizmusba, minthogy belássa, alkoholfüggőségben szenved. Természetesen az sem megoldás, ha egy teljesen absztinens világot hozzunk létre. A mértékletességet kell mindenekelőtt megtalálnunk. Fontos a fiatalok megfelelő tájékoztatása is, hiszen az olykor extrém bulizási szokásaik gyakran előfutárai lehetnek a későbbi alkoholproblémáknak. Az alkoholizmus kérdésével pedig mindenképpen foglalkoznunk kell, még mielőtt hazánk valóban az egymillió alkoholista országává válna.

Hova fordulhatunk segítségért?

Anonim Alkoholisták
Telefon: (06-1) 251-00-51 (15-18 óráig, egyébként üzenetrögzítő)
E-mail: info@anonimalkoholistak.hu
Gyűlések helyszínei: http://www.anonimalkoholistak.hu/hu/gyulesek

Emberbarát Alapítvány Rehabilitációs Intézet
Telefon: (+36-1) 431-9792
E-mail: emberbarat@emberbarat.hu
Felvétel időpontja: minden héten csütörtökön 16 órától
Felvétel helye: 1105 Budapest, Cserkesz u. 7-9.

HosszúLépés Ambulancia (Nyírő Gyula Kórház - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet)
Telefon: (+36-1) 431-0440
Cím: 1135 Budapest, Jász utca 14. „G" épület, Fszt.
Rendelési idő: kedd, csütörtök: 14-16 óráig
Előzetes bejelentkezés szükséges!

Alkohol-Drogsegély Ambulancia Egyesület
Telefon: (+36-88) 421-857
E-mail: drogambulancia@invitel.hu
Cím: 8200 Veszprém, Pápai út 37/b.






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás