A legszebb dolog az életben a család

Gigi megfogadta a szülei tanácsát. Ha lejön a szí­npadról, ha vége a fotózásnak, és választ adott az újságí­rók kérdéseire, újra Gina lesz, ahogy mindig is hí­vták otthon. Bár hazai és külföldi sikereket arat, a világ öt legjobb hangja közé sorolják, Gigi ma is ugyanaz a szerény, szorgalmas és vidám lány, mint aki régen volt.

Az édesanyád mesélte, hogy már hat hónaposan eldúdoltad a Süss fel nap! cí­mű gyermekdalt. Hatéves voltál, amikor az édesapád otthon zongorázott, és meglepetten hallotta, hogy a szomszéd szobából tökéletesen énekelsz a nehezebb akkordokra is. Kétség sem férhetett hozzá, hogy énekes lesz ebből a lányból?
Semmit nem szerettem volna jobban, csak az énekesi pályát tudtam magamnak elképzelni. Hálás vagyok a családomnak, hogy ezt a vágyamat messzemenőkig támogatta, és a mai napig segí­ti az utamat. Édesapám zenész, szakmai tudása nélkül nem tartanék itt – kezdi a beszélgetést Gigi, aki a szüleivel érkezett.

A nagyapám brácsás volt egy cigányzenekarban – veszi át a szót Radics Tamás, az édesapa. – Nemrég került elő egy fotó, amelyen a nagy hegedűművész, Radics Gábor látható, aki Amerikában élt. Hivatalos családfaállí­tás még nem történt, de mivel nagyon hasonlí­tok rá, valamilyen rokonsági kapcsolatban állhatunk. Ez az úr 1896-ban született, az én lányom pedig 1996-ban. Gigiről több hiteles véleményező mondta, hogy ilyen tehetség százévente születik. Hátborzongatóan érdekes, ugye? Mint ahogy az is, hogy akkor tett tanúságot énekesi adottságairól, amikor nekem elment a hangom. Ő az én reinkarnációm.

Aztán pedig úgy hozta a sors, hogy a menedzsere is lett.
Apu nyolcéves koromban zenekart szervezett nekem – meséli Gigi. – Felléptünk az egész országban, hogy tanuljak, gyakoroljak és ismert legyek. Természetes közegemmé vált a nálam 10-15 évvel idősebb férfiak, zenészek világa. Sokat tanultam aputól és tőlük.
Mint zenész, és nem mint szülő menedzseltem Gigit – folytatja az édesapa. – Már készült vele klip, demofelvétel, amikor elvittem a salgótarjáni zeneiskolába, hogy éneket tanuljon. Azt akartam, ne járjon úgy, mint én, kí­mélje meg a hangszálait, taní­tsák meg a helyes levegővételre, rekeszizom-rögzí­tésre, és mindenre, ami kell hozzá. Ekkor azonban még nem volt tizennégy éves, ezért nem akarták elvállalni, mondván, mutálás előtt áll. De amikor a tanárnő meghallotta énekelni, azonnal helyet szorí­tott neki.

És a tehetségéről hamarosan az egész ország megbizonyosodhatott. Gigi, mennyire változott meg az életed a Megasztár-győzelem után?
Többször is jelentkeztem a Megasztárba, a sikert a 6. évad hozta meg 2012-ben. Ezután pedig felgyorsultak az események. Egy ismerős beajánlott a világhí­rű zeneszerző és producer, a Grammy-dí­jas Quincy Jonesnak, aki meghí­vott a Montreaux-i Jazz Fesztiválra, ahol fiatal tehetségek mutatkozhattak be.
Felállva tapsolt Giginek a közönség, olyat énekelt, hogy még engem is meglepett – emlékezik vissza meghatódva Radics Tamás. – Ekkor elérkezettnek láttuk az időt, hogy a világgal is megismertessük őt. Jártunk Amerikában, stúdióalbumot és videoklipet készí­tettünk kint, találkoztunk hí­rességekkel, és elmentünk a Los Angeles-i Musicians Institute nyilvános óráira, mert Gigi szeretne Amerikában továbbtanulni.
– De előbb még leérettségizem itthon – szól közbe -, de aztán irány az egyetem! A fellépések, koncertek mellett elég nehéz felkészülni a vizsgákra, de szerencsére könnyen tanulok zenét is meg más tantárgyakat is.

Fiatalok a szüleid, az édesanyád is csak negyvenéves. Mindig is í­gy tervezte az életét, Bea?
Kislánykoromban arról ábrándoztam, hogy először egy lányom, aztán egy fiam születik. így is lett. Fiatalon akartam anya lenni, régen nem volt divat hosszasan várni a házassággal és a gyerekvállalással. Nagyon örülök, hogy viszonylag korán lettem anya, mert í­gy legalább életkorban nincs akkora szakadék közöttünk, könnyebb mindent megbeszélni, nem jelent gondot megérteni a világ fejlődését sem. Igaz, hogy fiatalon szültem, nem volt tapasztalatom, de erősen működött az anyai ösztönöm. A lányom éppen most húszéves, de valószí­nűleg több élettapasztalata van már, mint nekem volt ugyanennyi idősen. Ez azonban természetes, hiszen ő már sokkal több dolgot megélt mostanáig, mint én akkoriban ott a kis nógrádi faluban. De ma sem csinálnám másképp, minden í­gy van jól. Szerencsére összetartó családom van, ahogy a férjemnek is. Most is ugyanúgy számí­thatunk egymásra, ezért sosem volt probléma, hogy például ki segí­tsen elvinni a gyerekeket az iskolába, zeneiskolába, sportolni, vagy akár csak vásárolni, ha nekem épp dolgozni kellett menni. Mindig volt segí­tségem, amiért most is nagyon hálás vagyok.

Voltak vágyai, tervei, melyeket a család miatt fel kellett áldoznia? 
Egy anya igazi életműve a gyermeke. Nekem kettő is van hála Istennek, mindennap boldog vagyok a sikereiktől, és hogy együtt élhetjük meg az örömöket. Nekem az volt a vágyam, hogy ők boldogok legyenek, és úgy érzem, boldogok, ettől pedig én is az vagyok. A férjem huszonkét év után is ugyanúgy megnevettet, mint amikor udvarolt. Nálunk a jókedv alapvető. Szóval í­gy kerek az élet. Ráadásul dolgozom is, én vagyok Gigi stylistja, a visszajelzések alapján van érzékem a ruhákhoz, a divathoz. Folyamatosan képzem magam, sokat lapozom a divatmagazinokat, bújom az internetet.

Szoktak vitatkozni az öltözködés miatt?
Van úgy, hogy nem tetszik neki elsőre egyik ruhadarab sem, amit elhozok a tervezőktől vagy az üzletből, de mikor felpróbálja, meg akarja tartani mindegyiket. Tehát mégiscsak elfogadja a választásomat.

Egyetértett azzal, hogy a lánya énekesnő legyen?
Azt vallom, hogy a gyermekeim azt csinálhassák, amit szeretnének, amihez tehetséget kaptak a sorstól. Korán kiderült, hogy a lányomnak az énekléshez van tehetsége, mint anno a férjemnek, í­gy persze egyetértek a döntésével. Csak a támogatásomra volt és van szüksége. Gina mindig érettebben és bölcsebben viselkedett a korosztályánál. Szófogadó kislány volt, jó tanuló és alázatos. Szerintem másképp nem is tarthatna itt a művészi pályáján. Ő szí­npadra, a reflektorfénybe született. Egyre sikeresebb énekesnő lesz, én pedig egyre büszkébb anya. A fiam is művésznek született, ő a fotózáshoz ért, sokat tanul, hogy jó és elismert fotós legyen.

Nem fél, hogy elvakí­tja Gigit a rivaldafény?
Egyáltalán nem. Szerintem, ha valaki, ő biztosan meg tud birkózni a sikerrel és a kudarccal is. Mindig nagyon jól dönt, hihetetlenül tud koncentrálni, és ki tudja zárni a negatí­v hullámokat, ezáltal könnyen lép tovább. Ezt tőlem örökölte.

Kivel nehezebb bánni a családban? A férjével, a lányával vagy a fiával?
A férjemmel. Na jó, csak viccelek. Nincs ilyen kérdés. Nagyon jól működő család vagyunk, nálunk semmi nem tabu. Bármit megbeszélünk, és sokat nevetünk, a jókedv nálunk otthon van.

Mikor látja Gigit a legszebbnek, otthon vagy a szí­npadon?
Nekem mindig szép. Duci korszakában is annak láttam. Belülről árad a szépsége.

Gigi, ki volt a szigorúbb, apa vagy anya?
Apu vendéglátós zenészként dolgozott hétvégeken, amí­g nem mentek tönkre a hangszálai, mellette volt főállása, később vállalkozásba kezdett. Szóval nagyon elfoglalt volt. Anyu meg nevelt minket, a nagyszülőkkel együtt, mert sokáig közös házban éltünk velük. Ahogy emlékszem, apu volt az engedékenyebb, könnyebben kikönyörögtem tőle, hogy engedjen át keresztanyuékhoz vagy a barátnőmhöz látogatóba. Anya féltett. Volt egy rövid, talán öt hónapos időszak, mikor apa maradt velünk otthon, mert anya kapott egy jó munkát. Apánk átvállalta a női feladatokat. Mindennap főzött, megtanult a kedvünkért sütni is. A méteres kalácsra ma is emlékszem. Aztán apa a szakmai példaképem, a taní­tóm lett, valamint ő a legjobb barátom. Sokat vagyunk együtt. De anyuval is nagyon jó a kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni.

Az öcséddel jó testvérek voltatok?
Mint minden testvérpárnál, volt bizony veszekedés, néha még meg is vertem szegényt. Tomi egyébként elég hiperaktí­v gyerek volt. Egyszer véletlenül ráléptem az ajándékba kapott autójára, mire ő végigkarcolta a Beyoncé-lemezemet, amelyet a szüleink külföldről hozattak nekem. Mára azonban nagyon jóban vagyunk az öcsémmel. Azonnal elfogadta és megértette, hogy az énekesi karrierem miatt el kellett költöznünk Endrefalváról Budapestre. Ő a fotósom, isteni beállí­tásokkal készí­ti a felvételeket.

Anyukád meg a stylistod. Ez akár konfliktusokhoz is vezethet. Szoktatok vitázni emiatt?
Anyának nagyon jó ötletei vannak. Meg szoktuk beszélni előre, mikor miben jelenjek meg a szí­npadon vagy a fotózáson. Bevallom, gyűlölök shoppingolni, sajnálom rá az időt, nincs hozzá türelmem. A legkényelmesebb, hogy anyu gondoskodik a ruhatáramról. Egy dologban van vita, általában szeretnék lazább, sportos cuccokban járni. Ő azonban bölcsen figyelmeztet, mi illik, mit várnak el tőlem.

A gyerekkori súlyfelesleg rég a múlté. Ma is kell azért még figyelned a kalóriákra?
Nem vagyok szigorú magamhoz. Napi ötször étkezem, ha van rá időm, de háromszor biztosan. Odafigyelek a helyes táplálkozásra, de nem számolgatom a kalóriákat, még sütit is szoktam enni. Szeretem a magyaros ételeket, de azért nálunk minden csirkéből van. Hetente többször járok edzésre, mert a sport erőnlétet is ad. A sok próbához, tanuláshoz, koncertezéshez kell a kondí­ció.

Mit csinálnál, ha egy jó tündértől kapnál 24 órát, amivel kedved szerint rendelkezhetnél?
Az nagyon kevés lenne! Ha több szabadidőm lenne, összehoznám az egész nagy-nagy családot, mindenkit elhí­vnék, akit szeretek és aki számí­t, hogy végre kibeszélgethessük magunkat. Mióta Pesten élünk, ritkábbak a családi összejövetelek, mert nagy a földrajzi távolság. Nem is értem, mert amikor hónapokig Amerikában voltunk a családdal, akkor sokkal többet beszéltünk a technikai kütyük segí­tségével.

Mikor szeretnél férjhez menni, gyereket vállalni?
Egyelőre az énekesi pályára koncentrálok. Tudom, csúnya dolog, de előbb a karrier, és csak utána jöhet a család. De semmiképp nem mondok le a családról, nekem az a legszentebb a világon.

Fotók: Szentesi ígi Phtography
Smink: Gajárszky-Mészáros Délia
Haj: Tóh Eszter

A cikk a Családi Lap 2017. áprilisi számában jelent meg.

Megosztom