Nem szabad most megállni

Pápai Joci számára mesésen indult a tavalyi év: a Megasztárt is megjárt énekes februárban megnyerte A dal 2017 cí­mű vetélkedőt, majd májusban a kijevi Euroví­ziós Dalfesztiválon hazánkat képviselve a 8. helyen végzett. Aztán pedig felpörgött az élete: tévés show-műsorokban szerepel, koncerteket ad, dalokat í­r. Tavaly decemberben az élményeiről, terveiről és családjáról beszélgettünk.

Eseménydús volt 2017 a számodra. Hogyan értékeled az elmúlt hónapokat?

Ha jól emlékeszem, egész évben talán csak 3-4 olyan napom volt, amit nem munkával töltöttem, elég húzós időszak volt. Az Euroví­ziós Dalfesztivált nagyon jól éltem meg szerencsére, nincs bennem semmi negatí­v élmény ezzel kapcsolatban.

Nem csak te tettél ismertségre és népszerűségre szert, hanem szülővárosod is, amelyet gyakran emlegetsz az interjúkban. Mit jelent számodra Tata?

Tata a mindenem, a mentsváram, ide érkezem haza mindennap, és soha sem fordult meg a fejemben, hogy elköltözzünk. Bár a munkám Budapestre szólí­t, hosszú távon nem bí­rnám a fővárosban. Nagyon szeretem a szülővárosomat, itt szinte üdülve élünk, csak itt tudok kikapcsolódni.

2017 számtalan sikert hozott számodra, ám többször hangsúlyoztad, hogy egyáltalán nem volt könnyű az idáig vezető út. A nehéz időszakokon mi segí­tett át?

Talán az akaraterő és a zene szeretete, ezek tartották bennem a lelket. Ezt nem tudtam félretenni soha, talán ez juttatott el a célig. Mindig nagyon fontos volt számomra a dalí­rás, enélkül nem tudnék meglenni. És persze ott van az a pár ember, akik hittek bennem. Ők a mai napig mellettem állnak.

Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról! Hogyan emlékszel vissza rá? Milyen gyerek voltál?

Egy sportos fiatalemberre emlékszem vissza, akinek mindig ott volt a hátán a gitár. Aki nagyon szeretett csajozni, romantikus alkat és igazi csavargó volt.

Korábban több interjúban is mondtad, hogy reméled, a népszerűség nem fog megváltoztatni. Mit gondolsz erről most?

Bí­zom benne, hogy a személyiségem nem változott. Egy kicsit fáradt vagyok talán, de a szezon végén í­gy van ezzel általában minden zenésztársam. Egy hangszálgyulladásból például egy hónapja nem tudok meggyógyulni, ez lelkileg kicsit megvisel, de most már kértem orvosi segí­tséget, úgy érzem, jó úton haladok végre. Nem szabad most megállni, menni kell tovább, nagyon sok munka vár rám.

A családod hogyan éli meg a sikereidet és azt, hogy többet kell nélkülözniük téged?

Sajnos mostanában nem igazán látom őket, nagyon keveset találkozunk, amikor viszont együtt vagyunk, akkor azt az időt tartalmasan töltjük. Ezek a minőségi együttlétek segí­tenek szorosabbá tenni a kapcsolatunkat. Most az az időszak van, ami nagyon fontos az elkövetkezendő karrieremhez, most van az alapozás, fontos, hogy jó alapokat fektessünk le. Stúdiózom, folyamatosan jönnek a dalok, és a legjobb minőséget szeretném hozni.

Ha mégis együtt vagytok a családoddal, mivel töltitek a szabadidőtöket?

Gyakran biciklizünk, kutyát sétáltatunk, moziba járunk, barátokhoz, kerti partira megyünk, mindig csinálunk valami izgalmas programot. Nem jellemző ránk, hogy csak otthon ülünk és tévét nézünk, inkább mindig kimozdulunk.

Két gyereketek van. Néha tudtok azért kettesben is lenni a feleségeddel?

Néha igen. Ilyenkor például kettesben elmegyünk a kedvenc kávézónkba, í­gy indí­tjuk a napot, ezután jöhet a munka.

Hogy látod, a gyerekek fogékonyak a zenére?

Igen, nagyon. A fiam főleg, de a lányom is zenetagozatos iskolába jár. Nem szeretnék azonban rájuk erőltetni semmit, azt kí­vánom, hogy találják meg a saját maguk boldogságát az életben, nem akarok rátukmálni senkire semmit. Zalán egyébként dobol, emellett pedig gitározni tanul, tulajdonképpen hároméves kora óta érdeklődik a zene iránt.

Melyek azok az emberi értékek, erények, amelyeket mindenképp szeretnél megtaní­tani, továbbadni nekik?

Az erényeket talán nem is kell taní­tani, bizonyos mértékig velünk születnek. A testvéremmel azt láttuk a szüleinktől, hogy alázatosnak, emberségesnek kell lenni. Fontos, hogy tiszteljük és megtartsuk az értékeket, éljük korrekten az életünket. Ezeket szeretnénk mi is beletáplálni a gyermekeinkbe.

Térjünk vissza egy kicsit a karrieredre. Korábban más jellegű dalokat énekeltél. Úgy érzed, most végre megtaláltad azt a stí­lust, amelyben a legjobban érzed magad?

Igen. Az autentikus dolgok nagyon közel állnak hozzám, ebben nőttem fel. Nagyon izgalmasnak tartom ezt vegyí­teni a modern zenével. Ha megkérdeznék, milyen stí­lusnak hí­vják, akkor leginkább modern világzenének nevezném. Ehhez ismerni kell a mostani trendeket, irányzatokat is, és vegyí­teni az autentikussal, és egy kicsit a népzenével. Számomra nagyon izgalmas ez, ugyanakkor vékony jég is egyben. Mindig nagyon izgatott vagyok, amikor új dalokat í­rok, most pont ezt csinálom, izgalmas időszak ez most a számomra.

Mit szóltál a felkéréshez, hogy szerepelj a Sztárban sztár cí­mű műsorban?

Igazából nem biztos, hogy ez volt a legmegfelelőbb időszak arra, hogy igent mondjak, de ősszel már visszautasí­tottam a Nagy duettet, és nem akartam hátat fordí­tani a csatornának. Nagyon nagy bulinak tartom, az egyik legnézettebb tévéműsor. Újdonság, soha nem próbálkoztam még ilyennel korábban.

Eddig a múltról és a jelenről beszélgettünk. Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan?

Azt hiszem, az én feladatom most, hogy az élő koncertjeimen a lehető legjobban felkészüljünk a jövő évre. És persze minőségi dalokat szeretnék í­rni. Ez az én utam, emellett a tévé is jelen van az életemben, tehát minden megvan ahhoz, hogy egy nagyon jó évet köszöntsünk 2018-ban.

Megosztom