2017.11.23. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Cigány gyerekeket fogadtunk örökbe

November 9-e az örökbefogadás világnapja, ezen alkalomból ismerkedjetek meg a Bakó házaspárral, akik egy roma kislányt és egy roma kisfiút adoptáltak.

Bauer Zsuzsa
2017.11.09  14:45   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Amikor a huszadik érettségi találkozónkon Bakó Gyulára került a sor, hogy pár percben meséljen magáról, csodálva hallgattam őt. Nyíltan és őszintén elmondta, hogy feleségével, Judittal örökbe fogadtak két gyereket. Aztán pár hónap múlva a Facebookon „coming outolt": roma gyerekeket adoptáltak. És bár ezt nem titkolják, Judit is nyíltan mesélt nekünk az életükről, a kicsiket mégsem szeretnék a médiában megmutatni.
Judit és Gyula egy ausztriai utazáson találkoztak, és ismerkedtek meg. Az éjszakába nyúló beszélgetésekből hamar rájöttek, hogy ráleltek másik felükre, és végül az osztrák földön indult kapcsolatból házasság lett. „Tudtuk, hogy szeretnénk gyerekeket, ám azt is tudtuk, hogy ehhez valószínűleg orvosi segítségre lesz szükségünk. Ezért belevágtunk a lombikprogramba - meséli Judit. - Aztán néhány eredménytelen próbálkozás után elkezdtünk beszélgetni az örökbefogadásról, amihez mindketten nyitottan álltunk."

A fiatal pár több helyre is beadta a jelentkezését, elvégezte a kötelező tanfolyamot és várt. „Amikor feldolgoztuk, hogy valószínűleg nem lesz vér szerinti gyerekünk, akkor úgy gondoltuk, hogy ezt a kérdést a jóisten kezébe helyezzük, és úgyis az jön hozzánk, aki a miénk. A mai napig úgy is érezzük, hogy két olyan gyermeket kaptunk, aki tökéletesen beleillik a családunkba. Sokan hiszik, hogy mi vagyunk a vér szerinti szüleik, és hogy édestestvérek. Bár Gyulát szokták méregetni, hogy belőle nem sok került a kicsikbe..."

A kérelmeknél csak annyit kötöttek ki, hogy ne legyen háromévesnél idősebb a gyermek, és ne legyen tartósan beteg. A származás nem számított, egyik örökbefogadottnál sem. „Természetesen nagy volt így rá az esély, hogy roma gyerekeket kapunk. Ezt is előre megbeszéltük a családjainkkal, és senkinek sem okozott problémát. Az egyedüli kérdés talán az volt, hogyan fogjuk őket megvédeni, ha bántás éri őket. Erre Gyuszi ezt mondta: »Nézz rám: vörös hajú, szeplős, szemüveges kisfiúként én is meg tudtam védeni magamat, így nekik is sikerülni fog! Ehhez azonban az kell, hogy jó identitású, boldog, önmagával kibékült emberekké tudjuk faragni őket.«"


Tudniuk kell, hogy ők romák

Márk 2010-ben született, ám a szülei különböző okok miatt úgy döntöttek, hogy nem tudják őt felnevelni. Gréti egy évvel később jött a világra, egy másik családban, ahol szintén az örökbeadás mellett döntöttek. „Sajnos nagyon sok az előítélet az örökbe adó szülőkkel kapcsolatban. Pedig aki így határoz, és még oda is áll az örökbefogadók elé, mert látni akarja, hova kerül a gyermeke, az felelősen dönt. Márknál és Grétinél is találkoztunk a vér szerinti szülőkkel a gyámhivatalban, amikor lemondtak róluk. Láttuk, mennyire nehéz ezt megtenniük. De azt is láttuk: annyira szeretik őket, hogy mindenképpen gondoskodni akarnak róluk, és szeretnék, ha rögtön elfogadó, kedves családba kerülnének. Tiszteljük mindkét édesanyát és édesapát, hogy nekünk tudták adni Márkot és Grétát. A gyerekeknek, amikor kérdeznek, beszélünk róluk, tanítjuk nekik, hogy az életüket nekik köszönhetik, és mi azért lehetünk a szüleik, mert azok az édesanyák megszülték őket."

Juditék nem titkolják, hogy roma gyerekeket fogadtak örökbe. A kicsiknek is tanítják a származásukat, fontosnak tartják, hogy legyenek tisztában azzal, ők cigányok. „Azt szeretnénk: hamarabb tudják azt, hogy ez egy jó dolog, mint hogy például kisiskolás korukban felszedjenek valami rossz megjegyzést. Erősítjük bennük, hogy sok pozitívum jön a származásukból. Bár nem szeretném, ha beskatulyáznák őket, hogy biztosan azért muzikálisak, mert cigányok. Tény és való: szeretik a zenét és a táncot, mindkettő talpraesett, jó kedélyű, okos és gyönyörű gyerek. Azt szoktuk mondani nekik, hogy legyenek büszkék erre, ezeket kapták és hozták magukkal. Amit pedig mi adhatunk még nekik, az az örökre szóló anyai és apai szeretet, a gondoskodás, az óvó és egyben bárorító nevelés."



Ezer kérdés, ezer válasz

„Utánaolvastatok, tudjátok egyáltalán, hogy mégis mire számíthattok két roma gyerekkel?" - teszem fel a talán már sokakban felmerült kérdést. „Ez a téma sajnos szinte teljesen hiányzik az örökbefogadók felkészítéséből - mondja Judit. - Én elég jól ismertem azért a cigányokat, mert a Ferencvárosban nőttem fel, ahol nap mint nap találkoztam velük. Aztán éltem négy évet Amerikában is, ahol egy nagyon „színes" iskolába jártam, ezért én tényleg „színvak" vagyok a származást tekintve. De az, hogy milyen lesz az élet roma gyerekekkel, bennünk is ezer kérdést vetett fel. Ezért elkezdtem körbejárni ezt a témát, könyveket olvastam róla, majd létrehoztam a Romadopt Klubot, ahova roma gyerekeket örökbe fogadott szülők vagy még csak ezt tervező párok jönnek, de járnak ide cigány származású felnőtt örökbefogadottak, szakemberek és roma származású érdeklődők is. A klub azért született meg, hogy a hasonló élethelyzetben lévő családok megoszthassák a tapasztalataikat, segíthessenek egymásnak. Mindenkiben rengeteg kérdés ragadt ezzel kapcsolatban, és nehéz rájuk választ találni. A találkozókra minden alkalommal sokan jönnek, hatalmas rá az igény. Sokan jelentkeznek előadónak is, akik egy-egy a cigánysággal kapcsolatos témáról mesélnek, vagy saját élettapasztalatot osztanak meg, és aminek mentén megindul később a beszélgetés a résztvevők között."

A klub Juditnak és Gyulának is nagyon sokat segített, szinte minden kérdésükre kaptak itt választ. És nem utolsósorban egy összetartó közösséget építettek. „Barátságok is szövődtek már itt, így ennyivel mindenképpen gazdagabbak lettünk. És ami nagyon fontos, hogy a gyerekek a saját közegükben mozoghatnak. Ennek köszönhetően nemcsak örökbe fogadott, hanem cigány örökbe fogadott barátaik is lesznek, akikkel később esetleg meg tudnak beszélni olyan speciális témákat, amelyeket más nem érthet meg."



Legyen ajándék!

Judit nem szereti, ha valamiféle hősként tekintenek rájuk, mert két roma gyereket adoptáltak. Szerinte ők is csak egyszerű, átlagos anyák és apák, a szokásos szülői örömökkel, feladatokkal, problémákkal. Nekik is meg kell szervezniük, mikor ki vigyázzon a kicsikre, mikor ki dolgozzon otthonról, hogyan tudnak kettesben kimozdulni, vagy éppen hova menjenek négyesben a hétvégén. „Nagyon szeretünk kirándulni, túrázni, a kisebb utakra visszük a gyerekeket is. Gyula pedig remek apa! Amikor hazajön a munkából, átöltözik, kikapcsolja a mobilját, és máris a szőnyegre veti magát a gyerekek közé. Imádják egymást! Az első naptól kezdve mindenben részt vett, etette, pelenkázta őket, és Gréti még csak hat hónapos volt, amikor rövid időre már ott tudtam hagyni őket hármasban." Bakóék ugyanúgy élnek, mint a többi, óvodás és iskolás gyereket nevelő család. Nem állandó téma náluk az örökbefogadás és a származás, de tudják, hogy erről is szükséges beszélniük, a kicsiknek ismerniük kell az eredetüket, a kultúrájukat. Mert csak úgy lehetnek boldog gyerekek és aztán felnőttek, ha nincs titok körülöttük: ha tisztában vannak az örökbefogadással és a cigány származásukkal is, ezt elfogadják, beépítik az identitásukba, s egy lehetőségként, ajándékként élik meg.

A cikk a Családi Lap 2015 májusi számában jelent meg.






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás