Filmezés nélkül unatkozom

A nemzetközileg is ismert és elismert alkotó a tőle megszokott női érzékenységgel beszél családról, múltról, a háború soha nem gyógyuló sebeiről egy időutazásos anya-lánya történetben. Az Aurora Borealis – Északi fény Mészáros Márta 26. nagyjátékfilmje Törőcsik Mari, Törőcsik Franciska és Tóth Ildikó főszereplésével.

Honnan jött az ötlet a film elkészí­téséhez?

Olvastam a BBC History cí­mű magazinban egy osztrák professzornő cikkét, aki sok éve kutatta azoknak a nőknek a sorsát, akik a szovjet megszállás alatt – hol szerelemből, hol erőszakból – teherbe estek és gyereket szültek. Bécsben megismerkedtem a professzornővel, aki egy kutatóintézetet is létrehozott Ausztriában. Magyarországon viszont nem akartak hasonló intézetet. Nálunk nem vesznek tudomást az erőszak áldozatául esett nőkről, holott több mint háromszázezer háborús gyerek (ma már felnőtt) él Magyarországon, akik szovjet katonáktól, főleg erőszakból születtek. Először egy dokumentumfilmet forgattunk Láthatatlan generáció cí­mmel, aztán jött a játékfilm gondolata, remélve, hogy jobban kezdenek foglalkozni ezzel a témával. Sajnos mindig aktuális, most is folynak háborúk a világban. És mindig a nők meg a gyerekek szenvednek a legtöbbet.

Régebben mesélted, hogy Törőcsik Mari nélkül nem tudtad volna elképzelni a filmet.

Amikor kezdett kialakulni a történet, nem láttam más szí­nésznőt, aki eljátszhatná az anya bonyolult szerepét. Mari zseniális, egyszerűen dolgozni akartam vele. A fiatal Törőcsiket alakí­tó Törőcsik Franciska is nagyon tehetséges, bizonyára nagy szí­nésznő lesz belőle.

Az első nő voltál Magyarországon, aki filmrendezői diplomát szerzett, Moszkvában. Minek a hatására választottad ezt a pályát?

Nem volt semmi előzménye, egyszerűen csak bennem volt a tény, hogy filmes leszek. Akkoriban szovjet ösztöndí­jakra lehetett pályázni. A magyarok nyelvi okokból nem szerettek a Szovjetunióba menni, nehezen tanultak meg oroszul. Nekem nagy előnyöm volt, hogy anyanyelvi szinten beszélek oroszul.

Nehéz lehetett nőként elfogadtatni magad a filmszakmában, ráadásul Jancsó Miklós feleségeként.

Jancsónak ehhez semmi köze nem volt, ő teljesen más úton járt. Mi nemcsak férj és feleség voltunk, hanem barátok is, ami a film területén nem működött. Szerencsére velem nem nagyon foglalkoztak a szakmában. Nem volt se divat, se hit abban, hogy egy nő jó filmet tud csinálni. Végül nagy nehezen, kevés pénzből elkészí­thettem az első nagyjátékfilmemet. Gondolták, úgyis rossz lesz. Ez volt az Eltávozott nap, amely kikerült fesztiválokra, több országban is megvették, egy évig ment a Quartier Latin egyik mozijában.

A Kilenc hónappal lettél világhí­rű. Itthon nem szerették a filmet, Cannes-ban az új hullám legnagyobb alkotói éljenezték. Először lehetett látni mozivásznon élőben szülést. Bátornak, merésznek, újí­tónak tartottak.

Nem vagyok az a tí­pus, aki elemzi magát. Tettem a dolgomat, bátran belementem helyzetekbe. A világ az idő tájt a nők felé fordult, és mivel kevés női filmes volt, az én filmjeimet megvették külföldön. Az Örökbefogadást több mint nyolcvan országban vetí­tették. Öntudatos voltam, nem hatott rám, hogy a Kilenc hónapról egy magyar újságí­ró leí­rta, hogy rossz film, mert a Le Monde-ban már előtte leí­rták, hogy nagyon jó. Indiában ment hat vagy hét filmem. A forgalmazó azt mondta, nem sokan, csak negyvenmillióan nézték meg a Kilenc hónapot. Akkor mit foglalkozzak azzal, hogy Pityi Palkónak nem tetszett?!

Életed nagy részét külföldön töltötted, a gyerekkorodat Kirgí­ziában, a filmjeiddel bejártad a világot Franciaországtól Kanadáig. Húsz évig Krakkóban éltél Jan Nowicki lengyel szí­nésszel. Mindent filmes szemmel nézel?

Az utazásaim általában a szakmához kötődtek. Nagyon sok barátom lett a világban Bernardo Bertoluccitól Agnes Vardán át Milos Formanig. Oroszország az alapországom, ott éltem, ott végeztem a főiskolát, nagyon szeretem az orosz kultúrát. A Tarkovszkij-Koncsalovszkj-Mihalkov-generáció az én nemzedékem, akik még élünk, mind barátok vagyunk, tudunk mindent egymás életéről, filmjeiről. Franciaországban értik és szeretik a filmjeimet, mindig szí­vesen látnak. Mitterrand elnök személyesen fogadott, az év legérdekesebb egyéniségének tartott. Hamarosan Németországba utazom, kitüntetést kapok a Német Művészeti Akadémiától. Magyarországon ilyesmi elképzelhetetlen.

Hollywoodba is hí­vtak rendezni. Az ottani filmes közeg nem a te világod, azért nem vállaltad el?

Két évig éltem Amerikában. Csodálatos ország, de túl későn mentem ki, fiatalként biztosan érdekelt volna. Az amerikai filmet egy ideje rossznak tartom, a mai sztárok nekem nem sztárok, hanem rossz szí­nészek. Nincs köztük egy Al Pacino, De Niro, Gary Cooper, helyette kigyúrt arcok és testek vannak. A nevüket sem érdemes megjegyezni, annyira egyformák. A hollywoodi felkérés egy producer részéről jött a nyolcvanas évek végén. Julie Christie, aki akkoriban még nagy sztár volt, Londonban látta a filmjeimet, és szeretett volna velem dolgozni. Végül azért nem vállaltam el, mert nem akartam belekerülni az amerikai filmes gépezetbe, ahol megszabják a rendező dolgát. Soha nem a pénzért csináltam filmet.

Egyszer úgy fogalmaztál, hogy a viharos életed dacára felneveltél három gyereket, és van kilenc unokád. Közülük Jancsó Nyika több filmed operatőre, Zoltán fiad a forgatókönyví­ró-társad. Tyúkanyó természet vagy, aki összetartja a családot?

Azt hiszem, nagy mázlim volt. A gyerekek természetén is múlott, hogy a kapcsolatunk felnőttkorban átment barátságba. Az unokákkal ugyaní­gy működik. Nem nagymamának hí­vnak, hanem Mártának, sokat vagyok velük. Az egyik lányunokám az asszisztensem volt az Aurora Borealisban. Jákob unokám játszik a filmben. Nyika Londonban élő lánya filmproducer. Babus lányom szintén a filmszakmában dolgozik. Elfogadták, hogy szabad ember vagyok, és nem szóltam bele soha az ő magánéletükbe, munkájukba. Ha segí­tséget kértek, természetesen számí­thattak rám, mint ahogy én is rájuk. Nem jöttem volna vissza Magyarországra, ha nincsenek a gyerekek és az unokák. Jan Nowickival csodálatos húsz évet töltöttünk együtt Krakkóban. Nagyszerű ember, nagy szí­nész, de nem családcentrikus.

Vannak újabb filmterveid?

Az a problémám az idő múlásával, hogy nem szeretnék nyugdí­jba menni. Filmezés nélkül unatkozom.

Megosztom