2017.10.20. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Kezdődik az óvoda

Bár már sok kicsi elkezdett óvodába járni, mégis vannak, akik évközben töltik be a 3. életévüket. Így könnyítsük meg nekik az óvodakezdést!

Sebestyén Eszter pszichológus
2017.10.09  09:55   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Kedves Eszter!
Kislányom 3 éves, most ősszel kezdi az ovit. Meglehetősen anyás, nem sok időt töltött még nélkülem, így elég nagy mérföldkő lesz ez mindkettőnknek. Meglehetősen izgulok attól, hogy fogja venni az akadályt. Az a kérdésem, hogy hogyan lehet felkészíteni az óvodára, hogy minél kevesebb szorongással és minél zökkenőmentesebben viselje a változást. Válaszát köszönöm, Ildikó.
Kedves Ildikó!

Az óvodakezdés minden kisgyerek életében mérföldkő, a gyerekek számtalan módon reagálnak erre, személyiségüktől függően. Mindenképp fontosnak tartom, hogy beszéljenek róla, tudja, hogy mi vár rá. Ugyanakkor ezeknek a beszélgetéseknek az üzenetére nagyon kell figyelni. Sok szülőtől hallom, hogy a gyerekük önállótlan, sok mindennel nem birkózik meg még egyedül, és motivációképp az óvodával szokták őt ijesztgetni. „Az oviban majd nem lesz ott anya, és nem fog segíteni. Az óvónénik nem fognak ám neked segíteni, nekik más dolguk van." Az ilyen beszélgetés inkább ijesztgetés, ezzel az óvónő anélkül, hogy találkozott volna a gyerekkel, és esélye lett volna jó benyomást tenni rá, már mumusszerepből, hátrányból indul. A gyerek bizalma már csökkent az óvónőben anélkül, hogy bármi is történt volna.


A felkészítés sokkal inkább az, amikor megbeszéljük, hogy fog telni egy nap az óvodában. A 3 éves gyereknek még nincs időérzéke, így hiába mondjuk neki, hogy hány órakor megyünk érte, semmit nem jelent neki. Mondjuk el, mi történik reggeltől délutánig, mikor hagyjuk ott, mi történik azután, és mikor megyünk érte (pl. uzsonna után). Nincs annál erősebb szorongásoldás, mint ha tudja a gyerek, hogy mire számíthat. Ha reggel nehéz otthagyni, mert nagyon sír, akkor se ígérjen soha olyat a szülő, amit nem tud betartani. Ha megígéri, hogy ebéd után jön érte, csak azért, hogy a sírást abbahagyja, de nem tud érte menni, akkor a gyereke bizalmával játszik, és a szorongását mérhetetlenül fokozza.

Az óvodába szoktatás akkor a legsimulékonyabb, ha a szülő megbízik az óvónőben, mert a gyerek a szülő érzéseiből tájékozódik leginkább. Érzi rajtunk, ahogy kísérjük őt, ahogy átadjuk az óvónőnek, ahogy búcsúzkodunk. Ha az óvodába menet nézzük a fákat, madarakat vagy autókat, mint máskor, egész másképp hat a gyerekre, mint ha egész úton görcsösen az oviról beszélgetünk. Ha a szülő izgul, akkor a gyerek úgy gondolja, hogy neki is izgulnia kell. Minél tovább tart a búcsúzkodás, minél nehezebben hagyja ott a szülő a gyereket, annál jobban fokozódik a gyerekben a szorongás. Gyakran beválik, hogy az a szülő viszi a kicsit az oviba, aki kevésbé szorong.

Végül pedig bízzunk meg a gyerekben! Sokkal több mindenre képes, mint amit a szülő az aggodalmai miatt kinéz belőle. Engedjük önállósodni, és egyre több mindennel egyedül megbirkózni már az ovi előtt. Engedjük, hogy legyenek saját kis kapcsolatai, saját kis harcai, engedjük, hogy nélkülünk is boldoguljon! Engedjük, hogy kitáguljon neki a világ, ne féltsük ettől!

Kapcsolódó cikkek:




A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás