Csillagok nyomában

Csodás leí­rások, izgalom, rejtély, romantika és történelem. Nem csoda, hogy egymás kezéből kapkodtuk a szerkesztőségben Lucinda Riley legújabb könyvsorozatának, A hét nővérnek két első, már magyarul is megjelent kötetét, amely jócskán bővelkedik mindezekben. Ismerkedjenek meg önök is az í­r származású Lucindával, aki mindamellett, hogy számos sikerkönyv szerzője, igazi családanya.

Mikor döntötte el, hogy í­ró lesz?

Mindig nagyon élénk volt a fantáziám, már gyerekkoromban sok időt töltöttem azzal, hogy történeteket találtam ki. Az í­rás volt az egyetlen, amihez elegendő tehetséget és szenvedélyt éreztem magamban. Úgy is mondhatnám, hogy mindig is ez volt a természetes számomra. Bár huszonkét évesen először szí­nésznőként kezdtem el dolgozni, de egy betegség kihagyásra kényszerí­tett, és ez idő alatt megí­rtam az első regényemet, amelyet nem sokkal később egy három könyvről szóló szerződés követett a Simon&Schuster kiadóval.

Melyik könyv volt önre és a munkájára a legnagyobb hatással?

F. Scott Fitzgerald és Evelyn Waugh könyvei, akik rendkí­vül érzelemdúsan í­rják le a kedvenc korszakomat, az 1920-as, 1930-as éveket. Mindig is ösztönösen vonzódtam a múlthoz, és minden könyvemben jelen van egy kettős narratí­va, nagyon erős háttérsztorikkal és a felszí­n alatt meghúzódó morális üzenettel a megbocsátásról, elfogadásról és a múlt megértéséről.

Mit olvas most?

James Joyce-tól az Ulyssest, már vagy ötödször. Még mindig próbálom kitalálni, hogy miről is szól valójában…

2000 és 2010 között volt egy kisebb szünet a karrierjében, amikor kevesebbet publikált. Mi volt ennek az oka?

Az első regényem megjelenése után további hat könyvem jelent meg Lucinda Edmons néven, a 2000-es években azonban bővülni kezdett a család, sorra születtek a gyerekek, í­gy háttérbe szorult az í­rás, az anyaságra koncentráltam. Amikor a legkisebb is iskolába ment, 2008-ban, már igazán sürgető vágyat éreztem az í­rásra. Amikor az első könyvem elkészült, és odaadtam az ügynökömnek, megkértem, hogy ezúttal Lucinda Riley név szerepeljen rajta, szerettem volna ugyanis, ha úgy í­télnek meg, mint egy kezdő í­rót. Nem számí­tottam semmire, csak az volt a vágyam, hogy kiadják. Én lepődtem meg a legjobban, hogy mekkora sikere lett.

Milyennek képzeljük egy átlagos napját, amikor éppen születőben van egy új könyve? Mindennap szokott í­rni?

Különböző fázisokon megyek keresztül, mí­g könyvet í­rok. Alapos kutatással kezdem, ilyenkor minden könyvet és cikket elolvasok a témában, és rengeteg filmet megnézek, igyekszem teljesen beleásni magam az adott kultúrába, történelembe. Mí­g az első vázlatot í­rom, általában elszigetelem magam a világtól, órákat töltök azzal, hogy fel-alá járkálok, és a diktafonomba beszélek. íltalában van egy napirendem, amelyhez próbálom tartani magam, a napomat italokkal osztom fel: hagyok szünetet egy kávéra, egy teára, egy pohár ví­zre vagy ebéd után egy rozéra – í­gy van mire várni a munkával telt órák alatt.

Mit tanácsolna azoknak a kezdő í­róknak, akik még csak kacérkodnak az í­rás gondolatával?

Van néhány mantrám, amelyek sokat segí­tenek nekem, és minden kezdő í­rónak ezeket ajánlom. Először is: engedd szabadjára a képzeletedet. Másodszor: Élj, lélegezz együtt a történeteiddel és a karaktereiddel. Harmadszor: Sose gondold, hogy amit í­rsz, az lehetetlen. Hidd el, a valóság néha sokkal különösebb, mint a fikció. Negyedszer: ha rossz napod van, és úgy tűnik, hogy semmi sincs rendben, akkor is kelj fel, és csináld. Végül pedig a legfontosabb: ha egyszer elkezdted, ne hagyd abba, amí­g a végére nem értél.

Úgy tudom, igen népes családja van. Támogatják a karrierjét?

Hét gyerekünk van, szóval való igaz: nagy család vagyunk, de szerencsére mindannyian támogatnak a munkámban. Olyannyira, hogy a férjem egyben az ügynököm is, az ő, előző házasságából született lánya, Olivia pedig a személyi asszisztensem.

Biztosan nem könnyű egyensúlyozni a családi élet és a munka között. Marad idő pihenésre?

Hát igen, mint minden dolgozó anya, én is szüntelenül kimerült vagyok. Sokat utazom a munkám miatt, és mikor távol vagyok, nagyon hiányoznak a gyerekeim, ezért próbálok minél több időt velük tölteni, amikor épp nincsenek iskolában. Mindamellett nem könnyű í­rni, amikor a ház tele van hangoskodó gyerekekkel és állatokkal. így gyakran előfordul, hogy egy-két hétre elvonulok, mint egy remete, hogy csak az í­rásra koncentráljak.

A hét nővér cí­mű regénysorozatának eső két kötetét már mi is olvastuk, és imádtuk. Honnan jött a történet ötlete?

Még 2013-ban fogalmazódott meg bennem az ötlet, amikor egyszer itthon, Észak-Norfolkban az eget kémlelve a Plejádok csillagképen akadt meg a szemem, amelyet hét nővérként is szoktak emlegetni. Felkeltette az érdeklődésemet a mitológia, amely a csillagokhoz kapcsolódik, és arra gondoltam, hogy a történetet át kellene ültetni modern környezetbe. A világon szinte mindenhonnan látható ez a csillagkép, napnyugtától napkeltéig, és számtalan különböző mí­tosz kapcsolódik hozzá.

Az egészet előre kitalálta, vagy í­rás közben alakí­tja a szálakat?

A történet fő vonala már a fejemben van, köztük a válasz a legfőbb rejtélyre, hogy kicsoda valójában Pa Salt, a nővérek apja. ím ez csak a sorozat végén fog kiderülni… Az egyes regényeket azonban nem tervezem meg részletesen előre. Ahogy az összes könyvem esetében, itt is egy helyből indulok ki, és lassan bomlik ki a történet. íltalában a karakterek vezetnek. Néha tényleg azt érzem – főleg a múltban játszódó részeknél -, mintha valaki fogná a kezemet, és mutatná az utat. A végére pedig kerek lesz a történet. Hálás vagyok ezért az isteni sugallatért!

Nagyon komoly kutatómunka áll egy ilyen összetett, több szálon futó történet mögött. Ráadásul minden regény más országban játszódik. El is látogatott ezekre a helyszí­nekre?

Természetesen minden helyet meglátogatok, amelyről í­rok, hiszen nagyon fontos, hogy vissza tudjam adni az adott ország és város atmoszféráját. A Viharnővér í­rása közben sok időt töltöttem Norvégiában, Oslóban, ahol találkoztam igazi Henrik Ibsen-szakértőkkel, és Bergenben is jártam, itt ellátogattam a Grieg Múzeumba, sőt Grieg saját zongorájához is leülhettem egykori troldhaugeni házában. Le sem tagadhatom, hogy az utazás a legjobb része a munkafolyamatnak.

Melyik a kedvenc helye az egész világon?

Hűha, ez nagyon nehéz kérdés, hiszen sok ilyen van. A családom dél-franciaországi otthona biztosan az egyik közülük, itt töltjük a nyarakat, és gyakran előfordul, hogy ide vonulok vissza í­rni. Csodás hely a feltöltődésre, a világtól való elvonulásra. Egy másik nagy kedvencem Thaiföld, ahova szinte minden évben elutazunk a családommal. Ez a kevés nyaralások egyike, amit mindig megengedek magamnak, bár általában itt is dolgozom egy kicsit. CeCe, a negyedik nővér története is itt játszódik majd. És persze nem hagyhatom ki kedvenceim közül az í­rországi Corkot, az otthonomat, amely mind közül a legszebb hely számomra.

Úgy hallottuk, hamarosan megfilmesí­tik A hét nővér történetét. Ön is részt vesz a munkálatokban?

Valóban í­gy van, A hét nővérből többévados sorozat készül, és bár a projekt még gyerekcipőben jár, nagyon izgatott vagyok miatta. Producerként részt veszek a munkálatokban, és természetesen a forgatókönyví­rásban is szükségük lesz a segí­tségemre, hiszen én vagyok az egyetlen, aki a történet összes titkát ismeri.

Járt valaha Magyarországon? Mit üzen a magyar olvasóknak?

Az egyetem előtt utazgattam egy évet Európában, akkor meglátogattam Magyarországot is. Budapest az egyik legszebb város, ahol valaha jártam! A magyar olvasóknak pedig köszönöm a rengeteg támogatást és kedves üzenetet, amit kaptam tőlük! Hamarosan – ősszel – már ők is olvashatják a sorozat harmadik kötetét, az írnyéknővért.

Megosztom