2017.10.18. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Csillagok nyomában

Interjú Lucinda Riley írónővel, A hét nővér című sorozat írójával, akinek könyveit a szerkesztőség is imádja.

Orcifalvi Anna Nóra
2017.08.02  08:00   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Csodás leírások, izgalom, rejtély, romantika és történelem. Nem csoda, hogy egymás kezéből kapkodtuk a szerkesztőségben Lucinda Riley legújabb könyvsorozatának, A hét nővérnek két első, már magyarul is megjelent kötetét, amely jócskán bővelkedik mindezekben. Ismerkedjenek meg önök is az ír származású Lucindával, aki mindamellett, hogy számos sikerkönyv szerzője, igazi családanya.
Mikor döntötte el, hogy író lesz?

Mindig nagyon élénk volt a fantáziám, már gyerekkoromban sok időt töltöttem azzal, hogy történeteket találtam ki. Az írás volt az egyetlen, amihez elegendő tehetséget és szenvedélyt éreztem magamban. Úgy is mondhatnám, hogy mindig is ez volt a természetes számomra. Bár huszonkét évesen először színésznőként kezdtem el dolgozni, de egy betegség kihagyásra kényszerített, és ez idő alatt megírtam az első regényemet, amelyet nem sokkal később egy három könyvről szóló szerződés követett a Simon&Schuster kiadóval.

Melyik könyv volt önre és a munkájára a legnagyobb hatással?

F. Scott Fitzgerald és Evelyn Waugh könyvei, akik rendkívül érzelemdúsan írják le a kedvenc korszakomat, az 1920-as, 1930-as éveket. Mindig is ösztönösen vonzódtam a múlthoz, és minden könyvemben jelen van egy kettős narratíva, nagyon erős háttérsztorikkal és a felszín alatt meghúzódó morális üzenettel a megbocsátásról, elfogadásról és a múlt megértéséről.


Mit olvas most?

James Joyce-tól az Ulyssest, már vagy ötödször. Még mindig próbálom kitalálni, hogy miről is szól valójában...

2000 és 2010 között volt egy kisebb szünet a karrierjében, amikor kevesebbet publikált. Mi volt ennek az oka?

Az első regényem megjelenése után további hat könyvem jelent meg Lucinda Edmons néven, a 2000-es években azonban bővülni kezdett a család, sorra születtek a gyerekek, így háttérbe szorult az írás, az anyaságra koncentráltam. Amikor a legkisebb is iskolába ment, 2008-ban, már igazán sürgető vágyat éreztem az írásra. Amikor az első könyvem elkészült, és odaadtam az ügynökömnek, megkértem, hogy ezúttal Lucinda Riley név szerepeljen rajta, szerettem volna ugyanis, ha úgy ítélnek meg, mint egy kezdő írót. Nem számítottam semmire, csak az volt a vágyam, hogy kiadják. Én lepődtem meg a legjobban, hogy mekkora sikere lett.

Milyennek képzeljük egy átlagos napját, amikor éppen születőben van egy új könyve? Mindennap szokott írni?

Különböző fázisokon megyek keresztül, míg könyvet írok. Alapos kutatással kezdem, ilyenkor minden könyvet és cikket elolvasok a témában, és rengeteg filmet megnézek, igyekszem teljesen beleásni magam az adott kultúrába, történelembe. Míg az első vázlatot írom, általában elszigetelem magam a világtól, órákat töltök azzal, hogy fel-alá járkálok, és a diktafonomba beszélek. Általában van egy napirendem, amelyhez próbálom tartani magam, a napomat italokkal osztom fel: hagyok szünetet egy kávéra, egy teára, egy pohár vízre vagy ebéd után egy rozéra - így van mire várni a munkával telt órák alatt.

Mit tanácsolna azoknak a kezdő íróknak, akik még csak kacérkodnak az írás gondolatával?

Van néhány mantrám, amelyek sokat segítenek nekem, és minden kezdő írónak ezeket ajánlom. Először is: engedd szabadjára a képzeletedet. Másodszor: Élj, lélegezz együtt a történeteiddel és a karaktereiddel. Harmadszor: Sose gondold, hogy amit írsz, az lehetetlen. Hidd el, a valóság néha sokkal különösebb, mint a fikció. Negyedszer: ha rossz napod van, és úgy tűnik, hogy semmi sincs rendben, akkor is kelj fel, és csináld. Végül pedig a legfontosabb: ha egyszer elkezdted, ne hagyd abba, amíg a végére nem értél.


Úgy tudom, igen népes családja van. Támogatják a karrierjét?


Hét gyerekünk van, szóval való igaz: nagy család vagyunk, de szerencsére mindannyian támogatnak a munkámban. Olyannyira, hogy a férjem egyben az ügynököm is, az ő, előző házasságából született lánya, Olivia pedig a személyi asszisztensem.

Biztosan nem könnyű egyensúlyozni a családi élet és a munka között. Marad idő pihenésre?

Hát igen, mint minden dolgozó anya, én is szüntelenül kimerült vagyok. Sokat utazom a munkám miatt, és mikor távol vagyok, nagyon hiányoznak a gyerekeim, ezért próbálok minél több időt velük tölteni, amikor épp nincsenek iskolában. Mindamellett nem könnyű írni, amikor a ház tele van hangoskodó gyerekekkel és állatokkal. Így gyakran előfordul, hogy egy-két hétre elvonulok, mint egy remete, hogy csak az írásra koncentráljak.

A hét nővér című regénysorozatának eső két kötetét már mi is olvastuk, és imádtuk. Honnan jött a történet ötlete?

Még 2013-ban fogalmazódott meg bennem az ötlet, amikor egyszer itthon, Észak-Norfolkban az eget kémlelve a Plejádok csillagképen akadt meg a szemem, amelyet hét nővérként is szoktak emlegetni. Felkeltette az érdeklődésemet a mitológia, amely a csillagokhoz kapcsolódik, és arra gondoltam, hogy a történetet át kellene ültetni modern környezetbe. A világon szinte mindenhonnan látható ez a csillagkép, napnyugtától napkeltéig, és számtalan különböző mítosz kapcsolódik hozzá.

Az egészet előre kitalálta, vagy írás közben alakítja a szálakat?

A történet fő vonala már a fejemben van, köztük a válasz a legfőbb rejtélyre, hogy kicsoda valójában Pa Salt, a nővérek apja. Ám ez csak a sorozat végén fog kiderülni... Az egyes regényeket azonban nem tervezem meg részletesen előre. Ahogy az összes könyvem esetében, itt is egy helyből indulok ki, és lassan bomlik ki a történet. Általában a karakterek vezetnek. Néha tényleg azt érzem - főleg a múltban játszódó részeknél -, mintha valaki fogná a kezemet, és mutatná az utat. A végére pedig kerek lesz a történet. Hálás vagyok ezért az isteni sugallatért!

Nagyon komoly kutatómunka áll egy ilyen összetett, több szálon futó történet mögött. Ráadásul minden regény más országban játszódik. El is látogatott ezekre a helyszínekre?

Természetesen minden helyet meglátogatok, amelyről írok, hiszen nagyon fontos, hogy vissza tudjam adni az adott ország és város atmoszféráját. A Viharnővér írása közben sok időt töltöttem Norvégiában, Oslóban, ahol találkoztam igazi Henrik Ibsen-szakértőkkel, és Bergenben is jártam, itt ellátogattam a Grieg Múzeumba, sőt Grieg saját zongorájához is leülhettem egykori troldhaugeni házában. Le sem tagadhatom, hogy az utazás a legjobb része a munkafolyamatnak.

Melyik a kedvenc helye az egész világon?

Hűha, ez nagyon nehéz kérdés, hiszen sok ilyen van. A családom dél-franciaországi otthona biztosan az egyik közülük, itt töltjük a nyarakat, és gyakran előfordul, hogy ide vonulok vissza írni. Csodás hely a feltöltődésre, a világtól való elvonulásra. Egy másik nagy kedvencem Thaiföld, ahova szinte minden évben elutazunk a családommal. Ez a kevés nyaralások egyike, amit mindig megengedek magamnak, bár általában itt is dolgozom egy kicsit. CeCe, a negyedik nővér története is itt játszódik majd. És persze nem hagyhatom ki kedvenceim közül az írországi Corkot, az otthonomat, amely mind közül a legszebb hely számomra.

Úgy hallottuk, hamarosan megfilmesítik A hét nővér történetét. Ön is részt vesz a munkálatokban?

Valóban így van, A hét nővérből többévados sorozat készül, és bár a projekt még gyerekcipőben jár, nagyon izgatott vagyok miatta. Producerként részt veszek a munkálatokban, és természetesen a forgatókönyvírásban is szükségük lesz a segítségemre, hiszen én vagyok az egyetlen, aki a történet összes titkát ismeri.

Járt valaha Magyarországon? Mit üzen a magyar olvasóknak?

Az egyetem előtt utazgattam egy évet Európában, akkor meglátogattam Magyarországot is. Budapest az egyik legszebb város, ahol valaha jártam! A magyar olvasóknak pedig köszönöm a rengeteg támogatást és kedves üzenetet, amit kaptam tőlük! Hamarosan - ősszel - már ők is olvashatják a sorozat harmadik kötetét, az Árnyéknővért.


Kapcsolódó cikkek:




A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás