Két keréken a Dráva mentén

A hasát is süttetné, de azért mozogna is egy keveset a nyaralás alatt? Szereti a vizet, ám a hegyek is vonzzák? Szí­vesen időzik a természetben, ugyanakkor az épí­tett környezet is érdekli? Akkor a legjobban teszi, ha máris csomagol, és indul Karintiába, Ausztria legdélebbi tartományába, ahol a Dráva folyó mentén minderre lehetősége lesz.

Ezt onnan tudom, hogy júniusban négy csodálatos és igen aktí­v napot töltöttem a vidéken, ahol azt is megismerhettem, hogy milyen a karintiai életérzés. Ez idő alatt kenuztam a Dráván, bicikliztem a folyó menti kerékpárúton, várost néztem, motorcsónakkal robogtam a Millstatti-tavon, kényeztettem magam Karintia legrégebbi fürdőházában, megkóstoltam a helyi specialitásokat, majomparkban és Sas-arénában jártam. És ez még nem minden! Hiszen ha hosszabb időre látogatunk el ide, akkor nemcsak kb. 80 km-t tudunk letekerni az olasz, osztrák és szlovén vidéket átszelő, összesen 366 km hosszú Dráva menti bicikliúton, hanem megtehetjük akár a teljes karintiai szakaszt (222 km), amely mentén mindig találunk valami érdekes látnivalót.

Ví­zen és földön

Az R1 jelzésű bicikliút osztrák szakasza a dél-tiroli Toblacher Feldtől indul, mi azonban Berg im Drautalnál csatlakoztunk az útvonalra. A kis településen egy igazi kerékpáros-állomás is található, kifejezetten a két keréken érkezőknek készült szálláshellyel (Radlerstation Sandhof), ahol egyáltalán nem gond, ha csak egy éjszakára szeretnénk megpihenni. ím mielőtt elfogyasztottuk volna itt isteni pisztrángvacsoránkat, előtte még neoprén ruhába bújtunk, evezőt ragadtunk, és kb. egy órán át szeltük a habokat a Dráván. A fit&fun Kenucentrum képzett túravezetőivel vágtunk neki a kalandnak, amely során a ví­zről csodálhattuk meg a környező hegyeket, a fákkal, kis öblökkel tarkí­tott folyópartot, a fodrozódó Drávát. Ha erre járunk, semmiképp se hagyjuk ki az evezést, egyáltalán nem veszélyes – gyerekekkel is bátran bevállalható -, és egészen más látvány nyújt a vidék a ví­zről, mint a szárazföldről. ím ha mégis inkább a szárazföldön érezzük magunkat biztonságban, akkor is van egy tippem: a Gaislochklamm szurdokban köveken, kis hidakon egyensúlyozva juthatunk fel 20-30 perc alatt a 777 méter magas csúcsra. A fenyőkkel szegélyezett, sziklafalak között húzódó, hatalmas kövekkel beborí­tott útvonal annyira változatos, hogy a gyaloglástól ódzkodó gyerekek sem fogják itt halálra unni magukat.

Pőre testtel a tóparton

Utazásom második napján végre biciklire pattantunk, hogy kipróbáljuk a nemrég átadott – hol betonúton, hol homokos vagy murvás felületen haladó – R1 Dráva menti kerékpárutat. Az út nagyon változatos, egyszer az Alpok lábánál, az élénkzöld legelőkön keresztül vezet, máskor közvetlenül a folyóparton a fák hűs árnyékában, olykor pedig egy-egy bájos kis alpesi falun tekerhetünk át. Az emelkedők sem vészesek, ráadásul egy nagyobb emelkedő után biztosan egy hosszú lejtő jön, amelyen kipihenhetjük magunkat. No meg persze sokat segí­thet az elektromos kerékpár, amelyet a biciklikölcsönzőkben bérelhetünk, de egyre több panzió, hotel is biztosí­tja ezt a lehetőséget, átlagosan napi 20 euróért. A szerkezet lényege, hogy megkönnyí­ti a tekerést, mivel egy gomb segí­tségével beállí­thatjuk rajta, hogy milyen mértékben vegye át tőlünk a fizikai terhelést. De teljes lazsálás nincs, mivel a sportfunkció mellett is kell egy kicsit dolgozni!

Berg im Drautalból indulva, egy rövid ebédszünettel (Gasthof zum Golden Rössl, Sachsenburg) megszakí­tva kb. 45 km leküzdése után érkeztünk következő állomásunkra, a romantikus kis településre, Spittal an der Drauba. A szálláshelyünk, nevéhez méltóan (Hotel Erlebnis Post – Élmény Postahotel), különleges élményt kí­nál a vendégeinek. Egy régi postaépületből alakí­tották ki, és nincs benne két egyforma szoba. A hatalmas elnöki lakosztálytól a börtöncelláig minden megtalálható benne! És ez utóbbit értsük szó szerint. Van benne ugyanis egy szoba, amely tényleg olyan, mint egy cella: nincs ablaka, vaságy áll benne, csí­kos ruhák lógnak a fogason, a falon kézzel í­rt feliratok. Engem nyomasztott, de a szállodavezető szerint ez az egyik legfelkapottabb szobájuk. Ezt a kis „sokkot” szerencsére gyorsan kiheverhettem a millstatti fürdőházban, ahol a kellemesen meleg vizű medencéből csodálhattam a tavat és a hegyeket. Nyáron egészen más arcát mutatja a fürdő, mint télen, amiben szintén volt részem nem is olyan régen. Télen elsősorban a wellnessérzés kerí­tett hatalmába, nyáron sokkal inkább egy strandra hasonlí­t a fürdő. A medence mellett és a tóparton napágyak, napernyők, napozó emberek. Ki fürdőruhában, ki anélkül. Ne lepődjünk meg, ha a mellettünk lévő ágyon pőrén sütteti magát valaki, hiszen itt teljesen szabadon dönthetünk arról, mennyit mutatunk meg a testünkből másoknak.

És ha ez nem lenne elég, fokozhatjuk még az élvezeteket! Csónakázhatunk a Millstatti-tavon, vagy körbebiciklizhetjük (28 km), esetleg motorcsónakkal repeszthetünk rajta. Mi ez utóbbit próbáltuk ki, és bár én elsősorban a sportos, saját erőkifejtést igénylő szórakozásformákat kedvelem, azért ez sem volt rossz. Sőt, kifejezetten élveztem! Ha a teljes tavat be szeretnénk járni, hosszában oda-vissza, akkor az 100 euróba kerül, de akár 10-12-en is elférünk a csónakban, s í­gy azért már nem is olyan vészesen drága. A napot végül a tó keleti végében lévő Dobriachban fejeztük be, a kemping melletti étteremben vacsoráztunk, miközben a lemenő napban gyönyörködtünk. Ami annyira szép volt, hogy szinte már giccsesnek éreztük.

Fröccs a folyóparton, majmok a hegyen, séta a stégen

Másnap szerencsére alig volt izomlázam, í­gy ismét örömmel pattantam nyeregbe. Spittal an der Drauból most Villach felé indultunk, a 35 km-es távot csak azért tettük meg közel hat óra alatt, mert közben egyszer komppal átkeltünk a Dráván, ahol aztán a révész meghí­vását egy hideg fröccsre egyszerűen nem tudtuk visszautasí­tani. Majd elérkezett az ebédidő, amelyet egy igazán szuper helyen töltöttünk. A Puchban található kis fürdő (Naturschwimmbad) tavaly nyí­lt, benne két kis tóval, amelyeket medencének alakí­tottak ki. Az egyik bébipancsoló, a másik mélyebb és nagyobb, úszni is lehet benne. Gyönyörűen gondozott kert és egy remek kis étterem is várja itt a pihenni vágyókat. A belépő 2,5 euró, gyerekeknek 16 éves korig ingyenes – ottjártunkkor kisgyerekes anyukákkal és pici babákkal volt tele. A délutánt és az estét a Dráva menti Villachban töltöttük, a város nappal és este is nagyon szép, érdemes benne sétálni, felfedezni a kis utcáit, tereit, lemenni a folyópartra.

Az utolsó napon elbúcsúztunk a bicikliktől, ám ekkor sem maradtunk program nélkül. Először a Landskornban található Majomhegyre (Affenberg) látgattunk el, ahol szabadon, ám védett környezetben él 150-160 japán makákó. És miért pont majmok? Azért, mert jó néhány évvel ezelőtt a park tulajdonosa kitalálta, hogy majmokat szeretne itt tartani. Először csak néhány tucat szaladgált a parkban, ám idővel szépen elszaporodtak. Annyira szabadon élhetnek itt a kis szőrös állatok, hogy semmiben sem akadályozzák őket. Még a gondozók sem nyúlhatnak hozzájuk, szabadon jönnek-mennek a hatalmas területen, és a gondozók sokszor még azt sem veszik észre, ha egy-egy újabb bébi jön a világra. Természetesen etetik őket, de vigyáznunk kell, mert ha séta közben eszünk valamit, akkor előfordulhat, hogy kikapja az egyik szemfüles majom a kezünkből az ételt. íllí­tólag nem szabad a szemükbe nézni sem, mert azt támadásnak veszik, és könnyen mi húzhatjuk a rövidebbet. Persze egyáltalán nem félelmetesek, sőt, igazán helyesek és aranyosak, különösen a kicsik, amelyek az anyjuk hasán, hátán utaznak szinte egész nap. A túra során vezető kí­sér bennünket, akitől ezeken kí­vül további érdekességeket hallhatunk még a kis szőrmókokról. Nem vagyok nagy állatkertrajongó, de a majmok tényleg édesek voltak, sok mindent megtudtam róluk, és a bő egyórás séta alatt egy percig sem untam magam az árnyas parkban.

Nem úgy a közeli Sas-arénában a Landskorn várában (Adler-Arena, Burg-Landskorn), ahol a nagy melegnek és az árnyék nélküli nézőtérnek köszönhetően kevésbé élveztem a ragadozó madarak bemutatóját. Kétségkí­vül látványosak voltak a baglyok, sólymok, sasok és keselyűk, amint a műcsalira rárepültek, de a figyelmemet inkább az kötötte le, hogyan védjem magam a tűző naptól. Úgyhogy ide mindenképpen ajánlott a szalmakalap, napernyő, naptej használata! Talán ezért a kis szenvedésért mindenkit kárpótolt az Ossiachi-tó partján a kempingben elfogyasztott ebéd. Ha ráérünk, mindenképp csobbanjunk itt egyet a gyönyörű türkizszí­nű ví­zben, sétáljunk be a stégen, és ha bátrak vagyunk, akár onnan is beleugorhatunk a tóba.

Megélni a pillanatot

Ahogy most visszaemlékeztem erre a négy napra, rájöttem, hogy Karintia valóban azt adja, amit í­gér. Nem feltuningolt prospektusok, photoshopolt fotók és kiszí­nezett úti beszámolók szólnak az itteni látnivalókról, természeti csodákról, szórakozási lehetőségekről. Az utam során látott és megélt élmények valóban olyanok voltak, ahogyan leí­rtam (vagy legalábbis próbáltam visszaadni), és ahogyan a fotók is mutatják. És ami még nagyon fontos, hogy a helyi emberek nagyon kedvesek és segí­tőkészek. Ha elromlik a bicikli, ha eltévedünk, ha nem tudjuk, hogy mit együnk, melyik helyi bort kóstoljuk, egyből segí­tenek. És közben mosolyognak, türelmesek, nem rohannak. Közben pedig mi is egy kicsit lelassulunk Karintiában, átadjuk magunkat a pillanatnak, amelyet mindenki úgy élhet meg itt, ahogyan ő szeretné: mert itt lehet lábat lógatni a tóparton, hegyet mászni, kifulladásig sportolni, történelmi ismereteinket bőví­teni, finomakat enni, és újra felfedezni a világot.
További információ: www.drauradweg.com és www.karintia.com


Nyaraljunk olcsóbban!

A Kí¤rnten Card Karintia több mint 100 + 60 úti céljára és legszebb látnivalójára kí­nál ingyenes vagy kedvezményes belépést 2017. április 9 – október 26. között. A kártya megvásárolható a turizmus irodákban, egyes szálláshelyeken pedig ajándékba adják a csomagajánlat foglalása mellé.
Néhány elfogadóhely:
• hajókázás a Draun, a Millstatti-tavon és a Wörti-tavon
• 13 felvonó: köztük Bad Kleinkirchheim, Gerlitzen, Katschberg, Turracher Höhe, Ankogel, Mölltal
• 4 panoráma útvonal
• 6 állatkert és állatpark (köztük az Affenberg)
• számos múzeum
• élményfürdők és strandok
A kártya 1 hetes, 2 hetes és 5 hetes változatokban vásárolható meg.

Fotók: Nógrádi Attila/Turista Magazin, Bauer Zsuzsa/Családi Lap

Megosztom