2017.08.18. ,
facebookrss


A tökéletes vakáció receptje

Hogyan nyaraljunk úgy, hogy ne menjünk egymás agyára? Tippek a szuper családi pihenéshez!

Irimiás Alíz
2017.07.28  09:53   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Sokan egy egyszerű tengerparti szállás lefoglalásával elintézik a nyaralást, ahol van Wi-Fi is a gyereknek, mondván, hogy egyedül ez jelenthet tökéletes kikapcsolódást. Ám ha szeretnénk, hogy a család minden tagja jól érezze magát, és akár évtizedek múlva is cinkos összekacsintással és nosztalgikusan emlegesse a közös emlékeket, ennél többre van szükség.
Valló Ágnes orvos, mentálhigiénikus szerint a pihenésre és szórakozásra való igényünk nagyon ritkán egyezik meg, még ha csak a felnőtteket nézzük is, és különösen nagy az eltérés, ha generációs különbségeket is át kell hidalnunk a nyaralás megtervezésekor. Az életmód-tanácsadó azt vallja, ha szeretnénk elégedetten, feltöltődve hazajönni a szabadság végén, mindenképp fontos a nyitottság, a többi családtag igényeire való odafigyelés. Emellett pedig elengedhetetlen, hogy ne érezzük áldozatnak, amit a másikért teszünk. „Legyen természetes, hogy olyan programokat szervezünk, amelyeket mindenki élvez, és közben senki nem érzi azt, hogy olyat csinál, amit amúgy egyáltalán nem szeretne. Például egyik délelőtt anya kedvéért várost nézünk, délután a gyerek miatt aquaparkba megyünk, másnap délelőtt apa kedvéért túrázik a család, délután pedig megnézzük a közeli várat."

Megöl az unalom?

Szilágyi Zoltán mediátor, coach fölöslegesnek tartja a világ végére szervezett tengerparti nyaralást egy kisgyerekkel, mert sokkal több nyafogást kell elviselnünk, mint amennyi élvezetet nyújt. A hosszú utazás már önmagában komoly kihívás elé állítja gyerek és szülő türelmét egyaránt. Arról nem beszélve, hogy elég egy horzsolás, amitől csípi a tengervíz a kicsi sebét, ezért nem szívesen megy be a tengerbe, a tűző napon nem feküdhetünk egész nap a parton a gyerekkel, a harmadik nap már a homokvárépítés sem köti le kellőképpen, ráadásul egy egyszerű strandolás nem sok emléket hagy maga után, és nem töltődünk fel élményekkel. „Előbb-utóbb egy ilyen helyzetben a gyerekek egymással, a gyerek a szülőkkel és a szülők egymással is össze fognak veszni. Az unalom ugyanis olyan stressz, amely veszekedéshez vezet - magyarázza Szilágyi Zoltán. - Az a szülő, aki abban reménykedik, hogy míg ő napozik, a gyerek majd jól ellesz magában, az téved. A tapasztalás, az élmény, az impulzus minden vakáció esetén elengedhetetlen. S ha mi mindenáron sörözve heverésznénk a vízparton, míg a gyerekek játszanak, akkor inkább keressünk olyan baráti családot, ahol hasonló korú gyerekek vannak, mint a mienk, és így nagyobb eséllyel teremthetünk magunknak pár szabad órát, míg ők egymással játszanak. Ez elsősorban olyan családoknál működhet, akiknél a gyerek ötévesnél idősebb."

Valló Ágnes életmód-tanácsadó szerint a gyerekektől mi, szülők is sokat tanulhatunk, ha kellően nyitottak vagyunk, és ráhangolódunk az ő hullámhosszukra. „Egy városi gyereknek nincs csodásabb nyaralás, mint ha faluhelyen töltheti a vakációt, ahol megismerkedhet egy falusi porta életével, az ott élő állatokkal, simogathatja, etetheti, gondozhatja őket. De bárhová is utazunk, minden napra érdemes valamilyen programot szervezni, ami lehet egy cseppkőbarlang vagy jégbarlang megismerése, túra a hegyekbe, egy tóparti strandolás lángossal és fagyizással, vagy csónakázás a tavon, egy kisváros felfedezése, várak, kastélyok bejárása, állatkerti séta, tudományos játszóház vagy kalandpark, madárles vagy biciklitúra."


A múzeumok sem csupán unalmas, vitrinek mögé rejtett kövek, iratok és képek tárháza már, egyre több helyen találkozhatunk izgalmas, interaktív, játékos, szórakoztató kiállításokkal. „Arra azért mindenképp figyeljünk, hogy a múzeumlátogatás se váljon fárasztóvá, hogy aztán többet soha a közelébe se menjen a csemeténk. A természettudományi kiállítások, egy közlekedési múzeum, babamúzeum, macimúzeum vagy skanzen pompás kulturális élményt nyújthat kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mindemellett isten őrizzen az olyan nyaralástól mindenkit, ahol órarendszerűen betáblázzuk a napokat! Mindig hagyjunk spontán lehetőségeket magunknak, de legyen mindig egy biztos B terv, hogy ha még sincs semmilyen spontán ötletünk, akkor is legyen mit csinálni. Egy kéthetes vakáció alatt nem okoz problémát, ha egyik nap délután csak lustálkodni szeretnénk, de ha a 14 napból 10 henyéléssel telik, garantált a veszekedés."
Általában az első hét végére jön bele az ember a nyaralásba, ezért a szakemberek szerint nagyon jó lenne, ha legalább két hetet pihenhetnénk, nem feltétlenül egy helyen. „Egy hét a vízparton és egy a hegyek között, egy kis faluban, ahol kirándulni is lehet, garantálja az emlékezetes nyaralást, és a kikapcsolódás sem marad el. A körülmények - távol az otthonunktól - kevésbé fontosak, így akár valamiféle nomád életformát is választhatunk. Ma már sajnos nem divat sátorozni, pedig a 8-14 évesekkel ez hatalmas kaland. A kempingezés sajátos műfaj, ahol nyitottak az emberek, könnyű ismerkedni, és a gyerek nem tudja megúszni más, idegen gyerekek társaságát. Érdemes néha kipróbálni ezt is, ha a szülőnek nincsenek komoly kifogásai a higiéniai körülmények ellen."


Külön utakon?

Időről időre a szülőknek elemi szükségük van egy-egy kettesben töltött, romantikus hétvégére. Valló Ágnes terapeuta javaslata, hogy kb. a gyerek kétéves korától kezdve egy évben kétszer, 3-4 éves kortól kezdve évente 3-4 hétvégén is hagyjunk otthon csapot-papot, és vonuljunk el pihenni. „Ilyenkor lelkiismeret-furdalás nélkül kell tudni kikapcsolódni, tudva azt, hogy ha megerősítjük a kapcsolatunkat, az a gyereknek is jót tesz. Merüljünk el az intimitásban, azaz olyan szeretetviszonyban legyünk egymással, mint ismeretségünk elején: a nyugalom, az egymásra figyelés kerüljön a középpontba, engedjünk meg maguknak egy masszázst, egy romantikus sétát, egymás kezét fogva heverjünk a medenceparton vagy a jakuzziban, és este vacsorázzunk együtt, igyunk meg egy pohár bort vagy pezsgőt, hogy valóban gondtalanul élvezhessük egymás társaságát. Ha egy egész hétvégére nincs kire bíznunk a kicsit, akkor legalább a kikapcsolódáshoz válasszunk olyan gyerekbarát szállodát, ahol pár órára szakértő gyerekfelügyeletet biztosítanak, és mi addig kettesben maradhatunk".

Nagyobb gyereket pedig nyugodtan rábízhatunk a nagyira, különösen, ha ő jól érzi magát nála. „Néha még azt sem igényli ilyenkor, hogy felhívjuk, mert kizökkenti őt, de azért néha kérdezzük meg, hogy van, milyen új élmények érték. Arra azonban figyeljünk, hogy ne irányítsuk messziről az életét, hogy mit egyen, mit csináljon, hova menjen. Még akár az is megeshet, aminek normál esetben nem örülünk, hogy a nagyi egész hétvégén a tévé elé ülteti a gyereket. Ilyenkor tudatosítsuk magunkban, hogy sokkal fontosabb a párunkhoz való stabil kötődés megerősítése, mint hogy a gyerek egy évben kétszer-háromszor egy egész hétvégén át tévét néz."


A nagyszülők segítségét azonban más módon is igénybe vehetjük. „Ha még pici a gyerek, akár egy egész hétre is elmehetünk a nagyszülőkkel nyaralni. Ilyenkor szervezhetünk programot együtt, de teljesen külön is lehetünk. A nyerő megoldás talán az, ha napközben mi vagyunk a gyerekkel, hogy a nagyszülők pihenhessenek, este pedig ők vigyáznak rá, és mi lazíthatunk."
Sőt, a gyerek is mehet egyedül nyaralni, ha szeretne. A szakértők szerint táborba, haverokkal elengedhetjük, amikortól ő menne. Ez 3-5 évesen is előfordulhat, de alsó tagozatos gyerekek nagy része már biztosan élvezi a tábort. A 10 év fölötti gyereket pedig akár biztathatjuk is, hogy menjen. Arra viszont mindig legyen lehetősége, hogy ha nem érzi jól magát, azt jelezhesse nekünk, és akkor mi érte megyünk."

El lehet rontani?

Gyakran a nyaralás előhozza és felerősíti a családon belüli problémákat, és tönkreteszi a vakációt - hívja fel a figyelmet Szilágyi Zoltán coach. - Egy pár két gyerekkel kivett egy apartmant a horvát tengerparton, s ezzel letudták az utazásuk megszervezését. Reggelente sokáig aludtak, nehezen szedelőzködtek össze, s mire nagy nehezen elindultak a partra, már kánikula volt, tűző napsütés, amit alig élveztek. Aztán visszamentek a szállásra, az egész estét a házban töltötték, és fogalmuk sem volt, miért veszekszenek folyton. Egy másik családnál az okozott gondot, hogy mindannyian nagyon mást akartak: a nagylány a vízparton heverészett volna egész nap, az apuka állandóan sportolt volna, biciklizni, strandröplabdázni, vízisízni akart, s hajtotta a családot, hogy ők is tartsanak vele, az anyukának meg a kicsire kellett vigyáznia. Ha nem vagyunk tekintettel egymásra, az mindenkinek árt. Itthon a családi élet megszervezése elfedi az ilyen jellegű problémákat (a kicsit oviba kell vinni, aztán karateedzésre, a nagylány iskola után zongorázni megy, majd angolórára, anya bevásárol délután, hétvégén a nagyiékat kell meglátogatni, apának meg kosármeccse van, stb.), de a nyaraláson gyorsan kiderülhet, hogy valójában évek óta nem tudnak a családtagok beszélgetni egymással."

Nem kell ahhoz sok pénz, hogy jól érezzük magunkat, sőt, gyakran az alacsony büdzséből összehozott nyaralások kifejezetten remekül is elsülhetnek. Egy ilyen időszak alkalmat ad arra is, hogy például megtanítsuk a gyereket gazdálkodni a zsebpénzével, és megtanulja, hogy nem kaphat meg azonnal mindent, vagy hogy saját pénzből kell finanszíroznia időnként az egyéni, nem elemi szükségleteit, úgymint például a fagyit, üdítőt, lufit.

Egy jó nyaralás az otthoni mindennapokban kezdődik Zoltán értelmezésében. „Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a hétvégéket együtt töltsük, a gyerek pici korától kezdve. Ha hozzászokik, hogy a fő foglalatossága a tévénézés és a számítógép vagy a telefon nyomkodása, akkor hihetetlenül nehéz lesz vele nyaralni, mert nem fogja értékelni a közös programokat. Itthon kell családdá lenni, hogy később élvezhessük az együtt töltött időt, ami hihetetlen módon képes a köztünk lévő kötelékeket megerősíteni."






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás