Tegyük helyre az izmokat!

Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor újra egészségesen láthatunk egy olyan kisgyereket, fiatalt, akiről a legtöbben már lemondtak. Dévény Anna gyógytornász, művészi torna szakedző, a DSGM kifejlesztője, életének hatvankét évét áldozta arra, hogy a leggyengébb újszülöttől kezdve a profi táncosig, mindenkinek megadja a feltételek nélküli mozgás örömét.

A boldog, de még tapasztalatlan szülő hazaviszi a babát a kórházból; úgy tűnik, minden rendben, de aztán telnek a hetek, és észreveszi, valami mégsem úgy történik, ahogy kellene. A baba, akit a hasára fektetett a kiságyban, a hátán fekszik. Vagy fordí­tva. Akár büszke is lehetne rá – hogy gyermeke már az első héten-hónapban átfordul -, ha korábban nem mondta volna neki valaki, hogy az nem jó jel. Ezután kérdezni kezd, kiderí­ti, mi lehet a baj, majd rémülten megoldást keres. Ha szerencséje van, Dévény Anna neve ugrik fel először a világhálón a találatok között.

Ha rossz fele húz az izom…

Dévény Anna módszerénél a gyógyí­tás és a fejlesztés kettéválik. A gyógyí­tás kézzel végzett izom-í­n manipuláció – amely nem masszázs. Az izomzatnak – izmok, inak, kötőszövet – a normál szöveti állapotát és helyzetét teremtik meg vele. A cél, hogy ne legyenek letapadások, zsugorodások és eltorzult helyzetek. „Ha összehúzódott az izom, és ebbe nem nyúlunk bele, és nem tesszük a kezünkkel normál állapotúvá, nem hárí­tjuk el a zsugorodást, akkor milyen mozgást várunk el a betegtől? – kérdezi a terapeuta. – Ha erre a rossz állapotra rádolgozik a páciens, attól csak a hibák halmozódnak. Ezek a letapadások, zsugorodások elhúzzák normális helyükről az izmokat. Ha az izom nem ott fut le, ahova a Jóisten azt teremtette, akkor, ha azt mondják, hogy vigyem a számba a levest, a fülembe fogom önteni, mert az izom rossz felé húz.”

Ezzel a kezeléssel ezt a feladatot meg lehet oldani – nem tornával, mert az másra való. Ami a csodás ráadás, hogy az izomkorrekcióval egyidejűleg az inakban lévő idegvégződéseket direkt ingereljük, a bőrön keresztül. Ez lett a szülési sérülések gyógyí­tásának a kulcsa, de csak ha minél hamarabb kezdjük a kezelést. Ahogy Anna mesél, magyaráz – tűz van a hangjában. Ma is az az elsődleges véleménye, hogy három csomagból kellene állnia a mozgásrehabilitációnak – kórképek ismerete, az egészséges mozgás ismerete és a saját testünk felfedezése – végül pedig ezt kellene transzponálni a sérülésre. Hogy miért? Mert ha a jó, egészséges mozgást szeretnénk elérni, akkor meg kell tapasztalnunk, milyen is az.

És í­me, elértünk a nagy egyet nem értés kellős közepébe. Ennek oka, hogy az eddigi módszerek í­róasztal mögött születtek, mozgásképzetlen emberek kitaláltak valamit, erről szól a mozgásrehabilitáció itthon és az egész világon. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindenki azt erőlteti, amire a csecsemő, a gyerek vagy a felnőtt nem képes. „Nem azért nem csinálja, mert nem akarja, hanem mert nem tudja. Ha nem teszem képessé, akkor mit várok el?!”

Elkezdődött a csata

Korábban Anna húsz évig egy neurológiai osztályon dolgozott, és ezzel párhuzamosan a Berczik-módszerrel művészi tornát taní­tott. (Ez a módszer nem köti feltételekhez a mozgás megtaní­tását, hanem megnézi, mire képes az ember, és azon belül hozza ki belőle a maximumot – a szerk.) Majd egyszer csak vége lett a türelmének. Húszévi neurológiai és művészitorna-oktatással a háta mögött azt mondta, hogy kész, nem bí­rja tovább a neurológiát sikerélmény nélkül. Rettenetes húsz év volt, mert halálra strapálta magát – igyekezett segí­teni, és el sem tudta képzelni, hogy van más út is. Aztán jött egy felkérés, hogy súlyos gerincferdült gyerekeknek tartson órákat. „1976-ban a Berczik-módszert szem előtt tartva kezdtem el a korrekció mellett a szép mozgás örömét is megadni nekik” – meséli.
A negyedik évben már haladó növendékek is voltak a csoportban. Ennek az évnek a végén egy nagyon jó kis műsort állí­tottak össze. Ekkor hí­vta fel valaki Vitray Tamás figyelmét a munkára és az eredményére. így lett Anna közönségszavazattal győztes a Siker c. műsorban. „Ami ezután következett, az maga volt a pokol – emlékszik vissza. – Teljes kiközösí­tés, eszméletlenül sok munka. Még magatehetetlen kamaszokkal is megrohantak. De senkit sem tudtam elküldeni. Viszont a csata elkezdődött. Miért? Mert Dévény Anna merőben más és hatásos gyógymódot kí­nál, ami homlokegyenest nekimegy annak, amit eddig gondoltak a mozgásrehabilitációról.

Amikor a gyerek „beturbózik”

A nyolchónapos Kornél kúszik, mászik, örökösen mozgolódik. Ahogy előttünk játszik a szivacson, mi, laikusok meg sem tudjuk állapí­tani, miért van szüksége kezelésre. Pedig Kornél féloldalas baba volt, azaz csak az egyik oldalra fordí­totta a fejét, akár hason, akár háton aludt. Édesanyja, ígnes, még valamikor a 90-es évek elején hallott a Dévény-módszerről, és ismerősök révén került közelebb hozzá. Nem volt hát kétséges, amikor a kisfiának szüksége lett a kezelésre, hogy ezt válasszák. Most hetente egyszer, egy órát jönnek. Nehéz megmondani, hogy e nélkül a módszer nélkül mennyire fejlődött volna a baba, de azt igenis észrevenni, hogy a gyerek minden óra után „beturbózik”. Sokat játszik, mozog, forgolódik. Tehát valami elindult, megváltozott. Kornél egy hét alatt jutott el a kúszástól a mászásig a kezelő segí­tségével. De ez minden kisgyereknél másként alakul. ígnes véleménye szerint már nem kell túl sokáig jönniük, mert nem olyan nagy a baj, mint mondjuk más babáknál. Ilyen szempontból szerencsésnek érzik magukat.

Mézám Zsuzsanna DSGM-szakgyógytornász akkor kereste meg Dévény Annát, amikor a terapeuta a szakma „fekete bárányának” számí­tott, mert elképzelései szembementek a gyógytorna addigi elveivel. Azt gondolta, hogy ha ennyire sokan ellene vannak, akkor biztos van benne valami különleges. Amikor találkozott vele, rögtön beleszeretett a módszerbe, és fel is vették a továbbképzésre. Immáron 17 éve kezel Dévény-módszerrel gyerekeket, hatalmas sikerrel. „Vannak persze esetek, mikor kevésbé látványos az eredmény, hiszen az itteni gyerekek 15-20 százalékán sajnos a mi módszerünk sem tud szembetűnően segí­teni, de fejlődés náluk is van.” Zsuzsa heti két napot dolgozik az alapí­tványnál, mellette magángyógytornászként fogad betegeket. De fontos számára, hogy ott legyen, ahol Anna fejleszti és javí­tja a munkáját. „Ha felkeres minket egy szülő egy sérült kisbabával, akkor Dévény Anna megvizsgálja a kicsit, és beszél a szülőkkel. Majd a DSGM tünettana alapján megállapí­tja azokat a rizikójeleket és apró eltéréseket, amelyek később a normál fejlődés akadályaivá válhatnak. Ezután jönnek hozzánk kezelésre a gyerekek.”

Mire elég a támogatás?

A jogszabálytervezetet, amely 2015 áprilisában jelent meg a kormány.hu oldalán, még nem fogadták el, de a szülők bí­znak abban, hogy ha ez megtörténik, az eddiginél sokkal több helyen lesz elérhető a DSGM-kezelés. Dévény Anna szerint az eddigi és a 2016-ra í­gért tb-hozzájárulás nem fedezi a teljes üzemeltetést, de a létezésük feltétele. A Dévény Anna Alapí­tvány posztgraduális, akkreditált képzésként oktatja a módszert, amely mára komoly szakmává nőtte ki magát. A dolognak tényleg rangja van, mert a mozgásrehabilitációban először született meg az, hogy valódi gyógyí­tást tudnak elérni. De helye sajnos továbbra sincsen. Vannak olyan kerületek Budapesten, ahol egyetlen kezelő sem található. Pedig induláskor ez volt az alapí­tvány elsődleges célja – minél több helyre képzett kezelőket küldeni. A támogatott kezelés egyébként még mindig nem jelenti azt, hogy varázsütésre mindenki ingyen fogja megkapni. A magánterapeuták többsége nem akar, vagy nem tud szerződni az OEP-pel, és nincsenek is rákényszerí­tve.


A cikk a Családi Lap 2015 szeptemberi számában jelent meg.

Megosztom